A hangulatomat rontotta, de a kíváncsiságomat fokozta, hogy a második emeleti lakásunk erkélyén általam mért szállópor-szennyezettség messze meghaladta a legközelebbi mérőállomás által mutatottakét. Vettem tehát egy nagy levegőt – természetesen még a lakásban, valahol a légtisztító berendezés mellett – és elindultam a mérőkörutamra.
A Városmajor utcában, valamint a Krisztina körút és Csaba utca utca sarkán a PM2.5 értékek csaknem azonosak voltak: 87-88 µg/m3. A Széll Kálmán téren ugyanez 79 µg/m3-nek, a Széna téren pedig 85 µg/m3-nek bizonyult közvetlenül a hivatalos mérőállomás mellett, ami ekkor és ebben a mérettartományban 27 µg/m3 pormennyiséget jelentett az AirVisual hivatalos forrásból merítő adata szerint.
Az általam mért PM10 értékek még markánsabb különbséget mutattak. Noha ezek tömeges jelenléte is számottevő egészségügyi kockázatot hordoz, a PM2.5 veszélyességéhez képest határozottan kisebbet. Félreértés ne essék, ezzel nem a 10 µm-nél kisebb, de 2.5 µm-nél nagyobb porrészecskék emberi szervezetre gyakorolt hatását bagatellizálom, hanem a 2.5 µm-nél kisebb porszemcsék súlyos egészségkárosító potenciálját emelném ki.
Ugyanebben az időben az Erzsébet téren hatvanhoz közelítő, a Kosztolányi Dezső téren ezt el is érő, Debrecenben ennél magasabb, Szegeden pedig ennek csaknem kétszeresét(!) jelezték a mérőállomások. Azt sajnos korában megszokhattuk, hogy Budapesten a Széna tér örökös bajnok, de minimum dobogós a légszennyezettség tekintetében.
A helyzet némileg javulhatott a minisztériumi épület lebontásával és a buszállomás áthelyezésével, ennek ellenére zavarba ejtő volt a szemmel is látható szennyezettséghez képest viszonylag alacsony, de már így is a WHO 24 órás küszöbe fölé kúszott szám, még inkább a hivatalos és saját mérési eredmény közötti aggasztó különbség.
Az AirVisual ebben és a korábbi időszakban nehezen értelmezhető, csapongó értékeket is mutatott az időjárás és egyéb befolyásoló körülmények változása nélkül. Volt, hogy az állomás tiszta levegőt jelzett, miközben – megelőzően és továbbra is – szmog borította az egész várost. Tapasztalataim szerint kimaradások is előfordulnak, ilyenkor egy-egy állomás nem működik, vagy adatai nem elérhetőek, illetve ezekkel csak részben szolgál: mér bizonyos összetevőket, de szállóport, legtöbbször PM2.5-t nem.
Visszatérve a saját méréseimhez, a Széna tér után a Budai Várnegyed felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam, vajon a szó szoros értelmében is kiemelkedő, a turisták által nagy népszerűségnek örvendő első kerületi városrész hacsak kevéssel is, de tisztább levegővel bír-e.
A rövid válasz az, hogy nem. Mind a Bécsi kapunál, mind a Mátyás templomnál ugyanolyan rossz volt a levegő, mint a Széna téren vagy a Krisztina körúton. Sőt, a PM10 tekintetében még rosszabbnak bizonyult. Egyedül a Tóth Árpád sétányon (a Lant utcánál) mértem valamivel kevesebbet PM2.5-ből, ez itt szám szerint 71 µg/m3 volt.
Nem szerepelt a terveimben, de az elszomorító tapasztalatok után szerettem volna egy kicsit jobb levegőt szívni, így elhatároztam, hogy a Vár után a budapestiek kedvelt zöld kirándulóhelyét, a Normafát is felkeresem egy-egy gyors mérés erejéig. Vérmes reményeim nem voltak, de erről majd később.
Előtte még – a Várból történő leereszkedést követően – a Városmajor Park levegőminőségét is szerettem volna megmérni. A parkban elég sokan voltak, játszótéren, sportpályákon egyaránt, a futókörön is kocogtak néhányan. Ezt, mármint a sportolást ilyen körülmények között őszintén szólva nem értem. Azt gondolnám, hogy nem kell különösebben kifinomult érzékszervekkel rendelkezni ahhoz, hogy valaki konstatálhassa a levegő ilyen mértékű szennyezettségét, áporodottságát, árulkodó fátyolosságát.
Fel kellene merülnie, hogy itt és most nem biztos, hogy a tüdőnket légtisztító üzemmódban kellene használnunk. Fizikai aktivitás során a tüdők rengeteg levegőt megmozgatnak és ténylegesen meg is tisztítanak, de ezzel együtt sem tartom valószínűnek, hogy a parkban mért 67 µg/m3 ennek lett volna köszönhető. Mindenesetre hajszálnyival jobb volt a levegő, mint addig bárhol másutt, már ha a nagyon rossz és a lesújtóan rossz között érdemes különbséget tennünk.
Halogattam, de most már tényleg idekívánkozik néhány határérték:
| PM méret (µm) / időszak | WHO határérték (µg/m3) | EU határérték (µg/m3) |
|---|---|---|
| PM2.5 / 24 órás | 25 | nincs |
| PM2.5 / éves | 10 | 25 |
| PM10 / 24 órás | 50 | 50 |
| PM10 / éves | 20 | 40 |
PM2.5-re az Egészségügyi Világszervezet 24 órára vonatkoztatott egészségügyi határértéke 25 µg/m3. Ez szennyezett levegőt jelent, 50 µg/m3 felett pedig már erősen szennyezettet, súlyos egészségügyi kockázattal. Éves expozícióban a WHO határérték 10 µg/m3. Sajnálatos és érthetetlen is némileg, hogy az Uniós értékek éves szinten jóval megengedőbbek, illetve PM2.5 esetében – 24 órás expozícióra – ilyen gyakorlatilag nincs is meghatározva, noha PM10 esetében ez mind a WHO-nál, mind EU-ban 50 µg/m3. Évesnél azonban a különbség újra tetten érhető, a WHO esetében 20 µg/m3, az EU-ban ennek kétszerese, azaz 40 µg/m3. Véleményem szerint – jól felfogott nemzeti érdekből és hatáskörben – az Egészségügyi Világszervezet határértékeit lenne szükséges itthon is alapul vennünk.
PM10 esetében az erős szennyezettség 80 µg/m3 porkoncentrációt jelent, amit körutam során minden mérési eredményem messze-messze meghaladt, legszembeszökőbben a Krisztina körút és Csaba utca sarkán, valamint a Mátyás templomnál.
A sok gyaloglás után minél hamarabb szerettem volna eljutni a Normafához. Autóba ültem, nem véletlenül. Sokan úgy tartják, hogy szokásos szellőztetési gyakorlatnál az utastérben rosszabb lehet a levegő, mint a kültérben, így az utóbbi években rutinszerűen olyan módon szellőztetek, hogy ez minél kevesebbszer fordulhasson elő. A kulcs a belső keringtetés. Szmogban is így érdemes elindulni, feltéve, hogy autónkat a korábbi utunk végeztével módunkban állt tisztább levegővel átszellőztetni, lezárt szellőzőkkel leállítva. Több mint egy héttel korábban így tettem, joggal bíztam benne, hogy az autóban kedvezőbbek lesznek az értékek.
A számok igazolták a várakozásomat. Az utastérben a PM2.5 18 µg/m3-nek a PM10 52 µg/m3-nek bizonyult. Még a beszállás előtt, az autó mellett 70 µg/m3 PM2.5, valamint 250 µg/m3-t elérő PM10 volt mérhető. Hatalmas különbség tehát, de a szellőzőket természetesen csak addig szabad zárva tartanunk, amíg van elegendő oxigén és nem szaporodik fel túlságosan a szén-dioxid mennyisége. Ez egy-két személy esetén még kisebb autóban sem következik be hamar, így a Normafáig én sem aggódtam, inkább örültem a tisztább benti levegőnek...
Itt érdemes megjegyezni, hogy a belső keringtetést füstokádó buszok mögött szmog nélkül is kötelező bekapcsolni, de ugyanígy minden egyéb füstölgő-bűzölgő motorkerékpár, személykocsi, furgon és teherautó mögött is, nyilvánvalóan az összes ablak zárva tartása mellett. A szellőzőrendszer szűrőjében nem érdemes bízni, még a legjobb minőségű pollenszűrők és azok aktívszenes változatai sem képesek a szennyezett levegő távoltartására.
Az utastéri levegőt az ismeretszerzés oltárán feláldozva, a belső keringtetés hasznosságáról visszaúton meg is győződtem: a külső levegőt két-három percig kizárólag a szellőzőkön beengedve, a szmog mérésem szerint az utastérben is ellentmondást nem tűrően vette át az uralmat.
A Normafánál zsúfolásig tele voltak a parkolók, de szerencsére a távolabbiban sikerült letennem az autót. Innen gyalog folytattam az utamat. Nagyon sokan gondolták úgy, hogy a hétvégén a Normafa felüdülést hozhat számukra, de egy-egy szippantás a levegőbe már itt sejtetni engedte számomra, hogy választásuk ezúttal nem feltétlenül volt szerencsés.
Az első mérést a rétesező közelében végeztem. A PM10 – nem egészen váratlanul – nagyon magasnak bizonyult, de ezt betudtam a sütöde közelségének. A PM2.5-re azonban már nem találtam mentséget: 73 µg/m3... Lehangoló volt, de halvány reményt még láttam arra, hogy az Anna-réten jobb lesz a helyzet. Folytattam az utam, s pár perc alatt oda is értem utolsó mérési helyszínemre, a játszótér közelébe.
Ezen a nagy, sok ember befogadására és kikapcsolódására alkalmas nyílt téren a legtöbben azt gondolhatták, hogy jó helyen vannak, időtöltésük a szabadban egészségüket szolgálhatja. Sajnos csak utólag, de – tanulsággal szolgálva és a jövőre nézve óvatosságra intve – ki kell ábrándítanom őket. A levegő szennyezettsége az Anna-réten is nagyon magas volt. A PM2.5 koncentrációja elérte a WHO 24 órás határértékének kétszeresét, 50 µg/m3-t. A PM10 pedig a WHO 24 órás határértékének háromszorosa fölé kúszott, 158 µg/m3-t mértem.
Mindebből számomra az következik, hogy ha a városban napok óta szmog van, akkor gyakorlatilag nincs menekvés. A füstköd több száz méter vastagságban borítja be a várost, felülemelkedni rajta a budai hegyekben sincs igazán mód.
Érzékeink alapján nem mindig könnyű megítélni, hogy a levegő minősége milyen. Figyeljék a hivatalos mérőhálózat interneten elérhető adatait (ha a weblapot kényelmetlennek tartanák, követhetik itt is), és ne csak a legközelebbi állomásét, hanem regionálisan, tendenciáját is tekintve, a várható időjárás figyelembevételével. Mérvadónak az Egészségügyi Világszervezet határértékeit tekintsék.
Kültéri szabadidős és egyéb tevékenységeiket mindezek fényében tervezzék meg. A fővárosra rátelepedő füstködben nem tanácsos a Normafára és hasonló helyekre kirándulni. Furcsán hangozhat, de tény: egészségüket azzal védik jobban, ha inkább otthon maradnak, zárt ablakok mellett.
A sok rossz után jó hírem is van. Reményeim szerint hamarosan és egyre inkább támaszkodhatunk majd egy németországi kezdeményezés Levegő Munkacsoport általi hazai felkarolására, melynek keretében magánemberek egyszerűen összeépíthető és beüzemelhető, a levegő minőségét megbízhatóan mérő és monitorozó műszereket állíthatnak szolgálatba, valós alternatíváját kínálva a hivatalos mérőállomások hálózatának.
A civil műszerek mérései döntő jelentőségűek lehetnek a városrészek, utcák, terek, szűkebb környezetünk légszennyezettségének felmérésében. Annál is inkább, mert amikor „hivatalosan” nincs is szmog, képet kaphatunk például a gépjárműforgalommal fokozottan terhelt utak és utcák levegőjének tényleges minőségéről.
Néhány műszer már működik, az ezek által szolgáltatott adatok interaktív térképen tekinthetőek meg. Nagyítható, kicsinyíthető, beállítható, hogy mely részecskeméretet szeretnénk látni. Az országot fókuszba helyezve ide kattintva, a fővárost kiemelve itt, Szegedet illetően pedig itt tájékozódhat.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
Kapcsolódó írások:
Sport a füstködben
Civilek megdöbbentő mérési eredményei
Lépjen be Budapest a tiszta levegőjű városok klubjába!
Az iskolák környékén különösen veszélyes lehet a gyerekekre a rossz levegő
Kötelező erejű intézkedésekre lenne szükség a levegőminőségi tervekben