Szabadban sportolni kizárólag tiszta levegőjű helyen érdemes. Nem az Alpok kristálytiszta levegőjű magaslati terepeire gondolok, még csak nem is a Mátrára, Normafára. Csupán tényeken alapuló, józan, felelős mérlegelésre.
Nyugalmi légzésünk során percenként körülbelül tizenkétszer veszünk levegőt, egyenként mintegy 500 ml térfogatban. Ez percenként hat liternyi levegő légutakon történő átáramlását jelenti.
Ezzel a légzési perctérfogattal sem kellemes sétálgatni a Széna téren, Margit körúton – bárki lemérheti azon, amikor egy hosszasabb, kényszerű városi mászkálás után kifújja az orrát. Ez a szerencsésebb eset, mert amit a zsebkendőjében lát, az az orrnyálkahártya hatékony szűrőfunkciójának az eredménye.
Védekezésre azonban a mélyebb légutak is képesek: csillószőrőkkel megvalósuló „mozgólépcsős” aktivitásuk, reflexes összehúzódásuk, köhögés segítségével. A produktumot a torkunkban érezhetjük. Az orr- és garatmandulák, valamint a környező nyálkahártya immunkompetens, ún. lymphoid szövetei is jelentős mennyiségű port vonnak ki a forgalomból.
Azonban a mostanság figyelmet kapott PM10-zel, azaz a porszemcsék azon tömegével, melyek mérete nem haladja meg a 10 mikrométert, légzőszervünk nehezen birkózik meg.
Az ilyen mérettartományba tartozó aeroszolok csekély veszteséget szenvednek el az orrban, átviharzanak a légcsövön, a főbronchusokon, majd a csaknem kéttucatnyi légcsőoszláson, végül – leginkább 2.5 µm alatt (PM2.5) – a legkisebb bronchiolus terminalisokon és respiratoricusokon is keresztülvergődve a tüdő fő funkcióját megvalósító léghólyagocskákban, az alveolusokban kötnek ki. És ez bizony baj.
Ezeket a porszemcséket ugyanis – megtapadva a felületükön – számos kémiai károsító ágens használja „taxiként”, kényelmes fuvarral jutva el légzőszervünk mélyére. A tüdő nyilvánvalóan védekezik, a fagocitózisra (bekebelezésre) képes, csontvelő eredetű immunsejtjei (alveoláris makrofágok) támadásba lendülnek, sőt segítségül hívják az immunrendszer fő védelmi vonalaihoz tartozó granulocitákat is. A szemcsék internalizálásával azonban kémiai szennyeződések is bejutnak a szervezetbe – a véráram közvetítésével, a falósejtek szétesésével gyakorlatilag bárhová.
Önmagukban a porszemcsék is kifejtik áldatlan hatásukat. Már a tüdőben – a cigarettafüsthöz, illetve abban találhatóakhoz hasonlóan – próbára teszik az immunsejteket. A reakció során lizoszomális enzimek kerülnek a sejtközötti térbe. Ezek az enzimek gyulladást okozhatnak, fokozódik a szekréció, a görcskészség, csökken a bronchusok-bronchiolusok összátmérője, romlik a légcsere. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a (krónikus) légúti megbetegedésben szenvedők, allergiások, asztmások.
Szabadtéri, kimerítő sporttevékenység során szervezetünk nem éri be a nyugalmi légcserével. Mind a légvételek száma, mind azok mélysége jelentősen megváltozik. Az eredmény a több mint húsz-huszonötszörös(!), vagy azt meghaladó, 120-150 literes légzési térfogat.
Profán, de remélhetőleg sokakat elgondolkodásra késztető hasonlattal élve, akik szmogban a szabadban saját jószántukból sportolnak, azoknak hálásak lehetünk, ugyanis aktív, hatékony légszűrőként óránként sokezernyi liter levegőt tisztítanak meg, szemben az utcán téblábolókkal, akik – eléggé el nem ítélhetően – kevesebb, mint négyszázat...
Egy mondat mint száz, szennyezett levegőjű környezetben sportolva messze többet ártunk magunknak, mint amennyit gondolnánk, hogy használ. Ugyanez érvényes azokra a csapadéktól, hidegtől megóvó, sportolási célzattal felhúzott sátrakra, melyek légszűrő berendezéssel nem rendelkeznek. Ezek a külső levegőt fújják be a nyomás biztosítása, a felfújt állapotban tartás, járulékosan a fűtés, a meleg levegő bejuttatása végett. Ilyen körülmények között – a szokásos edzésmódszert nem megváltoztatva – a légcserét erőteljesen fokozó sporttevékenységet folytatni, arra biztatni komoly hiba, szakmai felelőtlenség.
Tanácsok mindennapjainkra szmog, füstköd esetén
- sporttevékenység mellőzése a szabadban; a por koncentrációja földközelben a legmagasabb, de szmogriadó esetén ne ringassuk illúziókban magunkat: a por hatalmas területeket fedhet be több száz méteres rétegben, így – a hazai vagy fővárosi és nagyvárosi domborzati viszonyokat tekintetbe véve – hiábavaló magasabban fekvő terepet keresni, sportolni ezeken a helyeken sem ajánlott)
- általában minél kevesebb ideig tartózkodni az utcán, szabadban
- zárt térben, lakásban légszűrő berendezésekkel, ionizátorokkal javítható a levegő minősége
- a téli időszakban hiába magas kültéren a páratartalom, a lakások többségében száraz a levegő – harminc százalék alatt mindenképpen párásítani tanácsos az erre szolgáló készülékekkel, esetleg ruhaszárítón nagyobb felületű vizes ruhanemű, lepedő, ágynemű kiteregetésével
- változatos, zöldségekben, gyümölcsökben gazdag, antioxidáns étrend
- tudatos, bő folyadékfogyasztás
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
