Allergia: egyes idegen anyagokkal való találkozásra az immunrendszer túlérzékenyen reagál, azaz a szervezet fokozott védekezésbe kezd. A leggyakoribb allergiás megbetegedések: a szénanátha, az asztma, bizonyos bőrbetegségek. A szervezet túlérzékenységét kiváltó allergének között megtaláljuk a háziport, a virágporokat, a vegyszereket, a gyógyszereket, az ételeket, a fémeket, a madártollat és az állati szőrt is.
A betegség tünetei igen változatosak lehetnek, a hirtelen jelentkező orrfolyástól a szemek kipirosodásán, könnyezésén át, a különféle testtájak viszketéséig. Súlyosabb esetekben a túlérzékenységi reakciók az egész szervezetet érinthetik, akár a hörgőszűkület következményeként fellépő légszomj, légzési elégtelenség, akár az étel- és gyógyszerallergia kiváltotta keringés-összeomlás formájában. Ezért is javallott az enyhébb allergiás tünetekkel is orvoshoz fordulni.
Az asztma a lĂ©gutak gyulladásos betegsĂ©ge. A betegsĂ©g lĂ©trejöttĂ©re hajlamosĂtanak: a gyermekkori allergia s a genetikai tĂ©nyezĹ‘k is. Az asztma sĂşlyosbodását gyakran vĂrusfertĹ‘zĂ©sek, környezetszennyezĹ‘ anyagok okozhatják, de az Ă©rzelmi stresszhelyzetek Ă©s a tĂşlzott fizikai megterhelĂ©sek is állapotrosszabbodást idĂ©zhetnek elĹ‘.
A visszatĂ©rĹ‘ allergiás tĂĽnetek, a kĂĽlsĹ‘ fertĹ‘zĂ©sek, a környezeti ártalmak, a testi-Ă©rzelmi ellenállĂłkĂ©pessĂ©g meggyengĂĽlĂ©se, a folytonos irritáciĂł következtĂ©ben a hörgĹ‘k simaizomzata megvastagodik, gyulladás, Ă©rtágulat alakulhat ki bennĂĽk, amelynek hatására a nyálkahártyában letapad a váladĂ©k. Ez a folyamat vezet a hörgĹ‘k keresztmetszetĂ©nek beszűkĂĽlĂ©sĂ©hez, amely miatt fellĂ©p a görcsös, Ăşgynevezett asztmás köhögĂ©s (sĂpolĂł, nehĂ©z lĂ©gzĂ©s, a mellkas feszĂĽlĂ©se, lĂ©gszomj, fulladás).
Az asztmások közĂĽl sokan napközben szinte tĂĽnetmentesek, ám Ă©jszaka, hajnalban kĂnzĂł köhögĂ©s veszi elĹ‘ Ĺ‘ket. Ha a köhögĂ©si roham nem csillapodik, a lĂ©gzĂ©s nehezĂtettĂ© válik, azonnali kĂłrházi kezelĂ©s válhat szĂĽksĂ©gessĂ©. Az asztma kezelĂ©sĂ©re rendelkezĂ©sre állĂł patikaszerek közĂĽl a kezelĹ‘orvos választja ki a beteg állapotának, Ă©letkorának megfelelĹ‘ kĂ©szĂtmĂ©nyt. A gyermekkori asztma jĂłl karbantarthatĂł a kezelĹ‘orvos által beállĂtott gyĂłgyszerekkel, az Ă©letmĂłdtanácsok betartásával.
Aki már átĂ©lte, annak bizonyára felesleges rĂ©szletezni, milyen Ă©rzĂ©s egy szĂĽlĹ‘nek, ha vĂ©gig kell nĂ©znie, amint kisgyereke szinte belefeszĂĽl a köhögĂ©sbe, levegĹ‘ után kapkod, fuldoklik. A gyakorlatlan szĂĽlĹ‘k nemcsak azĂ©rt rĂ©mĂĽlnek halálra, mert látják ezt a kĂnlĂłdást, hanem azĂ©rt is, mert nem tudják, mi váltja ki a rohamokat. Tanácstalanságukat tovább fokozza, hogy az asztmás gyerekek többsĂ©ge általában jĂłl fejlĹ‘dik, nappal többnyire tĂĽnetmentes. A másnapi belgyĂłgyászati rutinvizsgálatnál – az esetek többsĂ©gĂ©ben – semmi sem támasztja alá a szĂĽlĹ‘ által elmondottakat. S ekkor kezdĹ‘dik el az asztmás gyerekek szĂĽleinek kálváriája...
Legalábbis Ăgy volt ez egĂ©szen a nyolcvanas Ă©vek vĂ©gĂ©ig, amikor a mainál jĂłval kevesebb volt az allergiás, asztmás gyerek (Ă©s felnĹ‘tt), amikor a körzeti orvosok szinte semmit sem tudtak ezekrĹ‘l (a mára már a nĂ©pessĂ©g 30 százalĂ©kát Ă©rintĹ‘) immunrendszeri betegsĂ©gekrĹ‘l.
ZemplĂ©ni Katalin – aki az egyik megalapĂtĂłja az Asztmás Ă©s Allergiás Gyermekek Magyarországi EgyesĂĽletĂ©nek – Ă©letĂ©be tizenhat Ă©vvel ezelĹ‘tt, elsĹ‘ kisfia megszĂĽletĂ©se után nem sokkal költözött be az elbizonytalanodás Ă©s a rettegĂ©s. Bár az ápolĂłnĹ‘i vĂ©gzettsĂ©gű Katalin nem volt a minden aprĂłsággal orvoshoz szaladĂłs anyák közĂĽl valĂł, ám – mivel nem tudott Ă©s nem is akart belenyugodni a folytonosan visszatĂ©rĹ‘, egyre sĂşlyosbodĂł "náthás" tĂĽnetekbe – valamilyen biztos gyĂłgymĂłdot remĂ©lve, egyre gyakrabban kereste fel kisfiával a rendelĹ‘t. Ott kezdetben nem ismertĂ©k fel az allergiát, kĂ©sĹ‘bb Ă©s sokadszorra sem derĂĽlt ki, hogy kisfia asztmás, viszont rajta ragadt az aggĂłdĂł anyuka jelzĹ‘.
FĂ©l Ă©v leforgása alatt a kis Szabolcs Ă©jszakai köhögĂ©si rohamai egyre ijesztĹ‘bbekkĂ© váltak. Amikor a szĂĽlĹ‘knek már az Ă©jszakai gyermekorvosi ĂĽgyeletet is gyakran kellett riasztaniuk, s nem egyszer rohantak be – karjukon a gyerekĂĽkkel – valamely kĂłrházba Ă©letmentĹ‘ segĂtsĂ©gĂ©rt, valĂłban kĂ©tsĂ©gbeestek. JĂł szerencsĂ©jĂĽknek köszönhetik, hogy az egyik rohamnál a svábhegyi tĂĽdĹ‘szanatĂłriumba kerĂĽltek.
Az ügyeletes orvos "hanyag" anyaként kezelte Katalint, nem értvén, miért nem fordultak eddig szakorvoshoz, miért nem kutatták a baj okát és gyógymódját? Szakember kezébe, kifejezetten az asztmás gyerekek kezelésére szakosodott intézménybe kerülve tehát már közelebb jutottak, ha nem is a gyógyuláshoz, de a rohamok gyakoriságának – s egyúttal az asztma súlyosbodásának – megelőzéséhez.
Katalin nemcsak az orvos utasĂtásait vette komolyan, hanem az elmĂşlt másfĂ©l Ă©vtizedben járatossá vált az allergiás, asztmás gyerek nevelĂ©se, kezelĂ©se, Ă©letminĹ‘sĂ©gĂ©nek megĹ‘rzĂ©se tĂ©mában. KĂ©rdezett hasonlĂł cipĹ‘ben járĂł szĂĽlĹ‘ktĹ‘l, empátiával megáldott Ă©s a szĂĽlĹ‘t partnerĂ©nek tekintĹ‘ orvosoktĂłl, szakirodalom után kutatott. Minden olyan tudnivalĂłt begyűjtött, amellyel elejĂ©t vehetik az állapotromlásnak (legyen szĂł iskolajellegű szanatĂłriumi ellátásrĂłl, nyaralási vagy sportolási lehetĹ‘sĂ©gekrĹ‘l stb.), s annak is, hogy a fiában "betegsĂ©gtudat" alakuljon ki.
Az anya szerint ugyanis egy gyerek csak a gyerekorvosát nĹ‘heti ki, nem az asztmáját, ezĂ©rt meg kell tanĂtani arra, hogy felelĹ‘ssĂ©get Ă©rezzen önmagáért, s a lehetĹ‘ legkisebb pszichĂ©s nyomással tudjon egyĂĽtt Ă©lni a betegsĂ©gĂ©vel. Szabolcs ma már 17 Ă©ves, teljes Ă©letet Ă©lĹ‘ kamasszá lett, akinek csak utánkövetĂ©ses gyĂłgyszeradagra van szĂĽksĂ©ge.
Katalinnak meggyĹ‘zĹ‘dĂ©se, hogy az allergiás, asztmás gyerekek szĂĽlei sokat segĂthetnek csemetĂ©iken, ha ismereteik vannak a betegsĂ©g sĂşlyosbodásának megelĹ‘zĂ©si lehetĹ‘sĂ©geirĹ‘l, a terápiás mĂłdszerekrĹ‘l, ha tájĂ©kozottak a forgalomban lĂ©vĹ‘, a terápiában alkalmazhatĂł speciális kĂ©szĂtmĂ©nyek sajátosságait illetĹ‘en, sĹ‘t mĂ©g a beteg- Ă©s tanulĂłi jogokkal kapcsolatban is.
Mivel ápolĂłnĹ‘kĂ©nt is azt tapasztalta, hogy a tanult páciens (gyereknĂ©l a felkĂ©szĂĽlt szĂĽlĹ‘) ötven százalĂ©kban jĂł irányban kĂ©pes befolyásolni a betegsĂ©g kimenetelĂ©t, fontosnak tartotta az önsegĂtĂ©s megszervezĂ©sĂ©t, azt, hogy ne rendelĹ‘k, kĂłrházak folyosĂłin, hanem egy betegszervezet – az Asztmás Ă©s Allergiás Gyermekek Budapesti EgyesĂĽlete – keretein belĂĽl adják át egymásnak szĂĽlĹ‘k Ă©s allergolĂłgusok, pulmonolĂłgusok, gĂ©gĂ©szek Ă©s bĹ‘rgyĂłgyászok az ezekkel a betegsĂ©gekkel kapcsolatos ismereteiket, tapasztalataikat.
EgyĂ©bkĂ©nt a magát egyszerűen csak asztmanĹ‘vĂ©rnek nevezĹ‘ ZemplĂ©ni Katalin szerint: egy betegszervezetnek minden olyan dologgal, kĂ©rdĂ©ssel foglalkoznia kell, amelyre az orvosi rendelĹ‘ben nincs idĹ‘ Ă©s lehetĹ‘sĂ©g. Nem csak a gyereket, a szĂĽlĹ‘t is meg kell tanĂtani arra, hogy milyen befolyással van a betegsĂ©gre a környezetszennyezĂ©s, az Ă©letmĂłd, de meg kell tanĂtani egyebek közt az asztmakĂ©szĂĽlĂ©k használatára, s a gyereknek (is) meg kell tanulnia betegsĂ©ge menedzselĂ©sĂ©t – allergiánál pĂ©ldául mitĹ‘l kell tartĂłzkodnia, s a szĂĽlĹ‘ket is bele kell avatni az egyes gyĂłgyszerek elĹ‘nyeibe Ă©s esetleges hátrányaiba.
TudatosĂtani kell bennĂĽk az allergiás, asztmás gyerekek Ă©rzelmi vezetĂ©sĂ©nek fontosságát, el kell látni Ĺ‘ket Ă©letmĂłdtanácsokkal Ă©s bizonyos helyzetekben az Ă©rdekkĂ©pviseletĂĽket is vállalni kell, legyen szĂł a megemelt családi pĂłtlĂ©krĂłl, a közgyĂłgyellátási jogosultságokrĂłl, az asztmásokat Ă©s allergiásokat fogadni tudĂł oktatási intĂ©zmĂ©nyekrĹ‘l, az Ăşn. integrált oktatási lehetĹ‘sĂ©gekrĹ‘l. Ugyancsak az Ă©rdekkĂ©pviselet kapcsán emlĂti az egyesĂĽlet alapĂtĂłja, hogy ma nincs olyan iskolaszerűen működĹ‘ (azaz az asztmás gyereket nem fekvĹ‘betegkĂ©nt kezelĹ‘) intĂ©zmĂ©ny az országban, ahol a gyerek aktĂvan (tanulással, mozgással) tölthet el három hetet.
Az idĂ©n május 6-án ismĂ©t Katalin szervezi a fĹ‘városban az asztma világnapja rendezvĂ©nyeit, amelyeknek cĂ©lja azonos az általa kĂ©pviselet betegszervezetĂ©vel: tájĂ©koztatás Ă©s egĂ©szsĂ©gnevelĂ©s. Az egĂ©szsĂ©gstatisztikai adatok szerint Ă©vrĹ‘l Ă©vre növekszik a környezetszennyezĂ©sre, civilizáciĂłs ártalmakra tĂşlĂ©rzĂ©kenyen reagálĂłk – elsĹ‘sorban gyerekek – száma. A beteg kicsik Ă©s nagyobbak nevelĂ©sĂ©ben jártas szĂĽlĹ‘társak ismereteire, segĂtsĂ©gĂ©re, tanácsaira, tapasztalataira a legĂşjabb szĂĽlĹ‘generáciĂłk tagjainak legalább akkora szĂĽksĂ©gĂĽk lehet, mint a speciális rendelĹ‘kre, jĂłl kĂ©pzett szakemberekre, Ă©s szĂnvonalas, korszerű gyĂłgyszerekre.
T. Puskás Ildikó
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 030508)
ArchĂvum
Archivált Ărás. A benne foglaltak aktualitása nem garantált, vagy nem feltĂ©tlenĂĽl tĂĽkrözik a vonatkozĂł tudományterĂĽletek jelenlegi ismeretanyagát, szempontjait Ă©s hangsĂşlyait.