Izzasztó egészség – Röviden a szaunáról

A szaunázás az északi népek, elsősorban a finnek egyik legkedveltebb időtöltése. A finnek már több mint kétszáz évvel ezelőtt felismerték a szauna testre és lélekre gyakorolt jótékony hatásait.

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is egyre népszerűbb kikapcsolódássá vált, hiszen vitathatatlanul az egészség megőrzésének egyik hatékony eszköze. Annak ellenére, hogy egyre elterjedtebbek az otthon kialakított házi szaunák, sokan még mindig nincsenek tisztában a szauna és a gőzfürdő közötti különbséggel.

A szauna fából készült hőlégkamra, amely általában egy izzasztóhelyiséget, egy zuhanyzót és egy pihenőt foglal magába. Hőmérséklete jóval magasabb a gőzfürdőnél, kb. 80-90 fokos, a páratartalma pedig 10-30 százalékos, míg a gőzfürdő csupán 40-60 fokos, de páratartalma 80 százalékos is lehet. Az alacsonyabb páratartalom, a nedves gőz miatt a szauna közkedveltebb, mint a gőzfürdő, azonban hatásuk a szervezetre azonos.

Szaunázás előtt érdemes mindig lezuhanyozni, hogy bőrünkről eltávolítsuk a szennyeződéseket és a különböző kozmetikumokat. Zuhanyozás után töröljük szárazra testünket, és már jöhet is a szauna nyújtotta kellemes felüdülés.

A szaunázásnak is megvan a maga rituáléja. A teljes kezelés háromszor tíz perc izzasztásból, rövid lehűtésekből, majd a végén húsz perc pihenésből áll, tehát kb. egy óra. Első alkalommal csak annyi időt töltsünk az izzasztókamrában, amennyi igazán jólesik, ez az idő ne legyen több tíz percnél. Lehetőleg az alsó padokra feküdjünk, mert ott alacsonyabb a hőmérséklet.

Ha a meleg és az izzadás már elviselhetetlenné válik, hűtsük le magunkat hideg vizes zuhannyal, vagy hideg vizes medencében. A hűtés minden alkalom után kötelező. A gyakorlott szaunázók az izzasztást és a hűtést 2-3-szor ismétlik. Az izzasztást gyakran a bőr veszővel való paskolásával, és a bőr kefélésével is fokozzák.

A szaunázás mindig a lehűtéssel ér véget. A kezelés után legalább negyedórát pihenjünk és pótoljuk az elvesztett folyadékmennyiséget.

A rendszeres szaunázás az egészségmegőrzés egyik legjobb eszköze: ellenállóvá teszi a szervezetet a betegségekkel szemben, erősíti az immunrendszert, serkenti a vérkeringést, növeli a fizikai és szellemi teljesítőképességet.

A heti rendszerességgel végzett kezelések jelentősen csökkentik a szív- és érrendszeri, illetve a mozgásszervi megbetegedések kialakulását.

Potondi Eszter

forrás: archívum
(Patika Tükör – 031103)