Egely-kerék – Ellentétek forgásában

Egely-kerék – ezt az alapvetően egyszerű "műszert" feltalálója vitalitásmérőnek nevezte el.

Már megjelenésekor parázs vitákat váltott ki tudományos és laikus körökben egyaránt – vajon alkalmas deklarált céljára?

Az Egely-kereket csaknem száz emberen próbáltuk ki, megállapításainkat az általuk közöltekre és a saját magunk által megtapasztaltakra alapoztuk. Néhányan több hétig is tesztelhették a készüléket, a tőlük nyert információk bizonyultak a legértékesebbnek.

Vizsgálatunk fizikai szempontból kevéssé, orvosi-élettani szempontból többnyire megfelel annak, amit a kompetens jelzővel illethetünk. A számos résztvevő ellenére mintánk nem tekinthető reprezentatívnak.

Az első és legfontosabb, hogy a készülék standardizáltan csak igen nagy nehézségekkel vagy egyáltalán nem tesztelhető.

Az okok a következőek:

• az Egely-kerék sikeres megforgatását a mentális állapot befolyásolja (ez egyben a készülék "kvintesszenciája" is) – az aktuális mentális státusz általunk objektív módon nem volt mérhető, módosítható és reprodukálható.

Az azonos kísérleti körülmények megteremtését az alábbiak nehezítették:

• a forgathatóság függ a kerék térbeli elhelyezésétől (horizontálistól, vertikálistól egyaránt), nem mindegy, hogy hol mérünk – egy lakás két szobájában vagy akár egy szobán belül pár méterrel arrébb különböző mérési eredmények születnek. Ezzel kapcsolatban a feltételezett ún. geopatogén zónákat (pl. vízerek hatását) nem tudtuk figyelembe venni;
• az elért eredmények jelentősen változnak a napszak, kevésbé a holdfázis függvényében;
• a kerék működését a környezeti hőmérséklet nagymértékben befolyásolja;
• levegő, mint közvetítő közeg nélkül a készülék "nem működik" (búra alá helyezve senkinek nem sikerült megforgatnia), szűk keretsztmetszetű oszlop tetejére helyezve (a kéz alátámasztása nélkül) jóval nehezebben forgatható, ugyanezt tapasztaltuk kesztyűben végzett kísérleteknél;
• a készülék általában különböző értékeket mutat a jobb és a bal kéz, illetve egyéb testrészek használatakor (az anatómiailag nem igazolható, feltételezett létezésű energiavezetékeket (csakrákat) és mezőket nem állt módunkban figyelembe venni).

A mérések során szigorúan kerültük a huzatos helyeket, a méréseket nem kezdtük el a kerék stabil megállásáig (1-2 perc teljes mozdulatlanság), testhelyzetünket tekintve kizártuk a légvételből eredő befolyásolás lehetőségét.

Legfontosabb megállapításunk az, hogy az Egely-kerék működése függ mentális státuszunktól. Nyugodt, hosszan tartható testhelyzetben (az agonista és antagonista izmok egyensúlyában) tettük kezünket a kerék mellé. Egyénenként változó mértékben – kinek azonnal, kinek fél-egy percen belül – a kerék forogni kezdett.

A figyelemösszpontosítás, egyszerű (pl. Schultz-féle) vagy összetettebb relaxációs technikák alkalmazása szignifikánsan emelték a fordulatszámot. A kerék ekkor ingadozó értékeket mért.

A legimpresszívebb eredményt egy nehezen elérhető és még nehezebben tartható "kiüresedett" tudati sávban lehet produkálni. Ekkor a kerék egyeseknek valószínűtlenül magas, esetenként méréshatáron túli fordulatszámra pörgött fel. Ebben a tudatállapotban befolyásolható a kerék forgása a legerősebben és legdinamikusabban, de ez a minduntalan kibillenő tudatállapot őrizhető meg a legnehezebben.

Az Egely kerék megforgatható forró vasalóval, melegvizes palackkal, sőt – a helyi légáramlási viszonyok következményes megváltoztatásával – egy mellérakott videokazetta tokkal vagy könyvvel is. A fordulatszám ezekeben az általunk kipróbált esetekben egyszer sem emelkedett 6/perc fölé, többségében 3-4/perc fordulat alatt maradt.

A feltaláló által leírtak szerint vízszintes tengelyre, tehát függőleges síkban szerelt kereket nem lehet megforgatni (ez a vertikális légmozgások kapaszkodóinak hiánya okán a hő általi – közvetített – hatásmechanizmus teóriáját erősíti), de ennek okát finomabb (fizikai) összefüggésekben nem kerestük, nem is állt volna módunkban.

Az emberi kéz tenyéri oldalának hőmérséklete és hőeloszlása túlnyomórészt a legkisebb artériák (arteriolák) és artériás-vénás áthajlások (ujjak, ujjbegyek) vérátáramlásától függ. Ez idegi szabályozás alatt áll. A vegetatív idegrendszer működése relaxációs és szuggesztiós úton saját magunk által is befolyásolható.

Befolyásolható a szívfrekvencia, korlátozottabban az erek simaizomzatának tónusa, főként az előbb említett arterioláké, melyek a vérnyomás és a helyi (szöveti) vérellátás szabályozásában játszanak döntő szerepet.

Felvetődik, hogy az Egely-kerék gyors befolyásolása (a fodulatszám növelését és csökkenését illetően) magyarázható-e azzal, hogy a vegetatív idegrendszer tudatos irányítása vérátáramlás növekedést és csökkenést okoz a kézben, illetve változtathatja a tenyér és az ujjak véreloszlását.

Kétségeink vannak, mert a kerék – véleményünk szerint – gyorsabban befolyásolható, mint amilyen gyorsan a relaxációs metódusok által létrejövő vegetatív idegrendszeri hatás megnyilvánulhat. Ennek a pszicho-neurohormonális kapcsolómechanizmusnak a sebessége nem hasonlítható össze az adrenalin mediált Cannon-féle vészreakció villámgyors tetőzésével.

A kizárólag a hőhatáson, -eloszláson alapuló forgást a fentebbin kívül az is megkérdőjelezi, hogy egy akár 20/perc feletti fordulatszám 1-2/perc-re esik vissza (vagy fordítva), ha a készüléket néhány méterrel arrébb helyezzük, vagy ugyanazon a helyen, különböző napszakokban próbálkozunk. A kéz ereinek funkcionális állapota kevéssé változik (a vérnyomás és kézhőmérséklet ellenőrzésével), tehát ugyanaz a kéz a várakozással ellentétben nem hozza létre ugyanazt a hatást.

A legzavarbaejtőbb tapasztalásunk a kerék 1.5-2 méterről történő – azonnal ismételve sem mindig sikeres, bármikor szintén nem reprodukálható – megmozdítása volt. Ez a percenkénti 1-2 fordulatot sosem haladta meg. Hasonlóan meglepő, de könnyebben reprodukálható volt a méréshatárhoz közeli vagy azon túli eredmény – volt aki mindkét kezével képes volt erre. A 24/perc fordulatszám feletti eredmények rögzítését és értékelését számítógép és célszoftver segítette.

A hosszan, 30-40 percen keresztül kimagasló teljesítményre képes tesztelők a kísérletek után erősen kimerültnek érezték magukat. Találkoztunk következményesnek tűnő figyelemzavarral, enyhe dezorientációval, nyugtalansággal. Napi 30-45 (3x10-15) percnél hosszabb ideig nem javasoljuk az Egely-kerékkel történő gyakorlást.

A kerék fordulatszámának akaratunkkal történő szabályozása, gyorsítása-lassítása, megállítása (egyes esetekben a forgási irány megváltoztatása) mély benyomást tett elkövetőikre. Náluk a legszembetűnőbben, de általában is elmondható, hogy az Egely-kerék forgatása gyakorolható, az elért eredmények időről időre jobbak lehetnek, a képesség fejleszthető.

Hozadékát illetően nem bocsátkoznánk feltételezésekbe, de ha csak a relaxációnak vagy autogén tréningnek, tehát a tudatunkba minduntalan betoluló gondolatok távoltatartásának jótékony hatásával számolunk, már megérte rászánni azt a napi néhány percet.

Az Egely-kerék forgatásának gyógyszerhatás (noraminophenazon, paracetamol, alprazolam, központi idegrendszeri keringésjavítók, vérnyomáscsökkentők, béta-blokkolók, szisztémás szteroidok) alatti, valamint alkohol és koffein hatására létrejövő változásait nem sikerült rendszerbe foglalnunk, hasonlóan a beteg és egészséges emberek tekintetében: egészséges emberek forgattak csekély eredménnyel, betegek az átlagnál nagyobb fordulatszámon. Ezeket a méréseket nehéz megszervezni és időzíteni, az eredmények viszonyíthatósága pedig meglehetősen korlátozott.

Az Egely-kerék forgatásért felelős energia mibenléte, illetve fizikai kapcsolódási pontjai, de különösen uralhatósága egyelőre imeretlen számunkra. Standardizálás hiányában objektíve nem is mérhető.

Láttunk már ilyet, például az évezredes empirikus orvoslás gyakorlatában. Esetünkben nincs beteg, tehát orvosra sincs szükség. Nyitottságra és toleranciára azonban annál inkább. Legalább addig, amíg a végtelen fogalma nem hoz zavarba minket.

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

(050503)

A készüléket a feltaláló, dr. Egely György biztosította számunkra.