Bár pontos adatokkal nem rendelkezünk, de a magyar lakosság – legalább – harminc százaléka küzd valamilyen allergiás megbetegedéssel. A legtöbb beteget a felső légúti allergiák – mint a szénanátha – érintik, de a bőr különböző allergiás folyamatai is megkeserítik nagyon sokak életét. Táplálékallergiában legalább 200-300 ezer ember szenved a legkülönbözőbb korosztályokból, a gyógyszerallergiák is számos embert érintenek, s meg kell említenünk az asztmás tünetegyüttest is, amely – a jelenlegi adatok szerint – a hazai lakosság körülbelül három százalékát sújtja.Az életmód oldaláról sem lehet kiemelni egyetlen döntő okot: a megbetegedést elősegítheti a lakás magas páratartalma, a túlfűtött szobák – ez nagyon kedvez az atkáknak –, a rovarok jelenléte, a dohányzás, de az elhízás, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás is. Egy nemrég véget ért nyugat-európai vizsgálat legalább ötven tényezőt sorol, amelyekről nagy valószínűséggel tudjuk, hogy szerepük van az allergiák kiváltásában.
- Az előbbiek alapján – kis túlzással – úgy tűnik, hogy ahány ember, annyi allergia...
- Végül is mondhatjuk ezt, hiszen mindenkinek egy kicsit más, „személyes” az allergiája, ezért kicsit mások a tennivalói is. Ezek a tennivalók leginkább – az egyéni életmód és a környezet változtatásán keresztül – a megelőzést érintik. Aki már „gyakorló” allergiás, voltak már panaszai, esetleg hosszabb ideje fennáll a betegsége, annak két dologra érdemes figyelnie. Egyrészt igen fontos, hogy beteg megelőzze állapotának romlását. Ez azt jelenti, hogy ha valaki tudja, mitől súlyosbodhatnak a tünetei, próbálja megszüntetni vagy minimálisra csökkenteni a bajt okozó allergéneket a környezetében. Csak néhány példa: a szőnyegpadló eltávolítása, a penészgombák élőhelyének korlátozása a lakáson belül, egyes ételek kerülése, naponkénti hajmosás a pollenszezonban, és még hosszasan sorolhatnám. Mindenesetre mielőtt bármilyen átalakításba belevágnánk, meg kell találni a konkrét tünetkiváltó okot, okokat.
A másik igen fontos tennivaló a megfelelő kezelés időbeni elkezdése. Egy parlagfű-allergiásnak nem érdemes megvárni a tünetek jelentkezését az új szezonban, mert a legtöbb gyógyszer csak néhány napos szedés után fejti ki teljes hatását. Ezeknek a betegeknek a kezelése – már néhány nappal a várható pollenmegjelenés előtt – az egész szezonban előnyös hatást fejthet ki a beteg életminőségére.
- Nemcsak az allergiás betegek száma nő évről évre, hanem azok száma is, akik végleges megoldást keresnek a betegségükre. Ilyen megoldás lehet az immunterápia.
- Az immunterápiákat nagyjából az allergiás megbetegedések első gyógyszeres kezelési lehetőségével egy időben, a XX. század elején vezették be a gyakorlatba. S bár volt egy időszak, mikor alkalmazásuk különböző okok miatt – például ismeretlen volt a terápia hatásmechanizmusa, vagy az injekciós kúrának lehettek erős mellékhatásai – háttérbe szorult, de napjainkban ismét a figyelem középpontjába kerültek. Ma már számos bizonyíték támasztja alá, hogy az immunterápia allergiás megbetegedések kialakulását elősegítő, túlpörgő, „haszontalan” immunműködés lefékezésében játszik fontos szerepet. Az is nagy áttörést jelentett, hogy néhány éve – az esetenként súlyos mellékhatásokkal is járó injekciók helyett – megjelentek a szájon át alkalmazható tablettás, és – orrspray-ként – oldat kiszerelésű immunterápiás készítmények. Klinikai megfigyelések szerint az immunterápia elsősorban a légúti allergiákban alkalmazható sikeresen általában azoknál a betegeknél, akik „csak” néhány éve szenvednek – például – a parlagfű vagy a füvek pollenjétől, vagy az atkák fehérjéitől.
- Mit kell tudni a kezelésről?
- A kezelést minimum két évig kell folytatni, ennyi idő alatt lehet ugyanis biztosan eldönteni, használ-e a terápia. Van, aki már néhány hónap után érzi a terápia hatását, de a többség az első év után számol be pozitív változásról. A hatékony kezelés elfogadott időtartama három-öt év. Egy év alatt két – egy bevezető és egy fenntartó – kúrát kell végigcsinálni. Ezeknek a teljes éves költsége százezer forint felett van. Akiknél hatékony a 3-5 éves kezelés, azoknál akár tízéves tünetmentes időszak is elérhető. Hatékonyságként értékeljük azt is, ha a beteg megszokott gyógyszerigénye nagymértékben csökken. Az eredményesen kezelt betegek nagyobb részében a szénanátha nem megy át asztmába, nem alakulnak ki új túlérzékenységek, a betegek életminősége gyökeresen megváltozik.
Mivel az allergia rendkívül színes betegség és sok elősegítő tényezőjét még nem ismerjük eléggé, ma még nem tudjuk megmondani, milyen képet mutat mondjuk húsz év múlva. Ezért is nagyon fontos lenne minden olyan terápiás és megelőző eszköz igénybevétele és támogatása, amellyel megelőzhetjük a súlyosabb és a költségesebb tünetegyüttesek kialakulását.
Máger Judit
forrás: Patika Tükör
20070305