A karácsonyi sütemények illata belengi a lakást, a narancs- és fenyőillat egymással keveredve tökéletes hangulatot teremt.
Szegfűszeg, vanília, fahéj – keleti fűszerek, melyeket ma már sajátunknak tekintünk, holott hosszú ideig Európa nem ismerte ezeket az ízeket, illatokat.
A szegfűszeg valójában egy örökzöld fa szárított virágbimbója. Már időszámításunk előtt 300-ban ismerték és kedvelték Kínában, de az öreg kontinensen csak hétszáz évvel később terjedt el. A Fülöp-szigeteken őshonos növény arab közvetítéssel jutott el hozzánk, termesztése azonban egészen a XVII. századig csak őshazájában volt lehetséges, hiszen ha valaki megpróbálta kicsempészni onnan, arra halálbüntetés várt.
Ma már mindenhol kapható a magas, húsz százalék körüli illóolaj-tartalmú szárított bimbó, nélküle a gyümölcsleves vagy a forralt bor elképzelhetetlen.
Szintén Dél-Ázsiából származik a fahéj. Már az ókori Egyiptomban is ismerték, szerették. Az ókori rómaiak és görögök is előszeretettel használták, nem csak fűszerként, orvosságként is. (Emésztési panaszok kezelésére alkalmazták.) A keresztes vitézek közvetítésével került a keresztény asztalokra, eleinte szerelmi bájitalt főztek belőle, később gyógyító hatása (nátha, meghűlés elleni szerként használták) került előtérbe.
A fahéj az Indiában őshonos fa szárított, belső kérge, a leveléből kivont illóolaj is elterjedt, ennek hatása a kéreggel megegyező. Az őrölt fahéj remek fűszer, de élettani hatásai sem elhanyagolandók. Fertőtlenítő és vérkeringést javító hatása ma is elismert. Nem csak ételeinkbe keverhetjük, illóolaja remekül párolog, így illatosítónak is alkalmas.
Ha hihetünk a keresztes lovagoknak, akkor leginkább a hálószobánkat érdemes vele szagosítani... Készíthetünk vele aromás teát, ha semleges ízű teafűhöz keverjük az illóolajat, de masszázsolajként is remek. Ám vigyáznunk kell vele, mert míg kis mennyiség esetén nincs vele gond, ha nagy adagban alkalmazzuk, allergiás tüneteket válthat ki, olaja pedig égési sérüléseket is okozhat.
Egyre népszerűbb hazánkban is a gyömbér. Ahogy terjed a kínai és az indiai konyha, úgy nő gyömbérszükségletünk is. A gyömbérgumó a növény gyökere. A kínaiak már ötezer éve használják, Európába a középkorban érkezett meg. Először szexuális képességnövelő hatása miatt kedvelték a reneszánsz Itáliában, később fűszerként is elterjedt. Ma is elismerik gyomornyugtató hatását, így a neve ellenére alkoholmentes gyömbérsör igen népszerű ital, például Angliában.
Kicsit kilóg a sorból a vanília. Az orchideák családjába tartozó növény ugyanis Dél-Amerikából érkezett. Az aztékok már több ezer évvel ezelőtt is ezzel ízesítették csokoládéjukat. A növény termése az általunk is ismert vaníliarúd. Hosszan érik, legalább fél év kell, hogy leszedhessék. Ezután következik a szárítás, az érlelés, hogy megszülessen az általunk is ismert vaníliaíz. Az aroma a termésben lévő magokban a legerősebb. Ezért ha vaníliarudat veszünk, vágjuk ketté, kaparjuk ki a benne lévő puha anyagot – ez az igazi ízesítő. Persze a termést sem kell eldobni, porcukorba keverve vaníliás cukrot készíthetünk.
- práger -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 031201)