A tavasz mérgező növényei


Gyöngyvirág

A minden tavasszal új lendületet vevő vegetáció nemcsak örömet tud okozni üdeségével, sokszínűségével, hanem veszélyforrásokat is rejthet.

Az ilyenkor újraéledő lágyszárú és fás növények némelyike – szépségük mellett – egyébről is nevezetesek: egyes részeik ugyanis enyhébb vagy súlyosabb tünetekkel járó ártalmakat, megbetegedéseket, úgynevezett fitotoxikózisokat okozhatnak. Ezek elkerülésére a legjobb módszer, ha megismerkedünk néhányukkal.

A foltos bürök (tudományos néven: Conium maculatum) kétéves, akár 2 méterre is megnövő, közönséges gyomfajunk. Dúsan elágazó, szára vastag, hosszanti barázdás, szürke, deres. Igen feltűnő sajátsága – ennek segítségével azonosíthatjuk a legkönnyebben – a száron megfigyelhető barnásvörös-lilás foltok jelenléte.

Levelei nagyok, többszörösen szárnyaltak. Virágzata összetett ernyő, az egyes virágok kicsik, fehérek. A termés apró, tojásdad, öt bordájú ikerkaszat. A növény – különösen a termése – igen kellemetlen, az egérvizeletre emlékeztető szagú.

Előfordulására sokféle gyomtársulásban számíthatunk, utak mentén, istállók közelében vagy másutt (kertekben), ahol nagyobb a talaj nitrogén tartalma. Fő méreganyagai a piperidinvázas alkaloidok (koniin, konhidrin, pszeudokonhidrin, gamma-konicein). A növény mérgező hatása már az ókorban is ismert volt, hiszen főzetét kivégzéshez, méregpohárként alkalmazták. Szokratész is ilyen ítéletet szenvedett el, a főzet fogyasztását követően az észlelt tüneteket tanítványa, Pláton jegyezte fel. A mérgezést követően leggyorsabban a koniin szívódik fel, kezdetben gyomor-bél tünetek jelentkeznek, egy-két óra után kezdődnek a lábtól felfelé haladó bénulási tünetek, végül – a tudat tiszta állapotának megmaradása mellett – a légzőizmok bénulása miatt következhet be a halál.

A humán mérgezés lehetőségét részben az adja, hogy a növényt néhány közönséges kerti zöldségnövénnyel téveszthetik össze (a levelet a petrezselymével, a magot az ánizzsal), vagy a gyerekek kíváncsiságból kóstolják meg a növény különböző részeit (gyökere pl. kissé édeskés). Háziállataink bürökkel szembeni érzékenysége különböző, ellenállóbb a kecske és a juh, a sertés és a szarvasmarha azonban igen érzékenyen reagál a növényre. Jellegzetes végtag deformációk figyelhetők meg a túlélő állatoknál (különösen a vemhes egyedeknél és utódaiknál), ami a koniin hatására vezethető vissza.

Az aranyeső (Laburnum anagyroides) szép virágzatú cserjéink közé tartozik. Levelei szórt állásúak, hármasak, hosszú nyelűek, feltűnő erezettel. A levelet alkotó levélkék hegyesen elliptikusak, ép szélűek, finom, selymes szőrzettel. A pillangós virágok aranysárgák, illatosak, lecsüngők, és 10-30 virágból álló fürtöt alkotnak. A cserje hüvelytermése 5-8 cm-es, néhány sötétbarna magot tartalmaz.

A cserje az észak-mediterrán vidékről származik, hazánkban közkedvelt díszcserje, kertekben, parkokban, közterületeken, de nem ritka elvadultan, melegebb fekvésű erdeink, ligeteink szélén.

A növény minden része, de különösen magvai és a hajtás kérge kinolizidin alkaloidokat, főként citizint tartalmaz. A humán mérgezések között a termés, a magvak, sőt még a szép, illatos virágok által okozott esetek is előfordulhatnak. (Egy konkrét esetben például akácvirág helyett, tésztába burkolva és kirántva fogyasztott a család ilyen virágokat, s a gyerekek és a terhes kismama lett rosszul).

Az aranyeső valamely részének fogyasztását követően hamar jelentkezik a rosszullét, a száj és a szájkörnyéki részek fájdalma, izzadás, fejfájás, majd makacs, időnként véres hányás lép fel. Nagy mennyiség fogyasztása esetén a hányás elmarad, ilyenkor izgatottsági állapot és görcsök után akár halál is bekövetkezhet (légzésbénulás miatt). A letális dózist kb. 15-20 mag, vagy 10 virág elfogyasztása jelentheti.

A májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) nemcsak kertjeink, parkjaink vagy egyes erdeink csodás illatú ékessége, hanem bizony mérgező növény is. Az évelő gyöngyvirágnak két, elliptikus vagy lándzsa alakú tőlevele van. A harang alakú, fehér virágai egyoldali fürtöt alkotnak. Ősszel megérő termései piros, gömb alakú bogyók, 6-8 maggal. Termőhelyeit nyirkosabb lomb- és vegyes erdők (gyöngyvirágos tölgyes) jelentik, legtöbben azonban kertekből, parkokból ismerik.

A levelekben, a virágokban, a magokban különböző, a szívműködést befolyásoló vegyületeket (úgynevezett szívglikozidokat) mint pl. a konvallotoxin, a konvallozid, valamint szaponinokat, kevés illóolajat találunk. Gyerekeknél véletlen mérgezéseket okozhat a piros bogyók fogyasztása. Ilyenkor kezdetben gyomor-bél tünetek, majd idegrendszeri és szívműködési zavarok léphetnek fel.

 

Dr. Vetter János
egyetemi tanár

forrás: archívum
(Patika Tükör - 000104)

 

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×