A magyar sportkardiológia megteremtése
Az elmúlt években történ tragikus sportolói halálesetek kapcsán átfogó szűrőprogram indult, melynek során eddig 133 olimpikon és 67 élsportoló teljeskörű kardiológiai és sportélettani kivizsgálására került sor. A vizsgálatok fókuszában a hirtelen szívhalál rizikófaktorainak keresése, illetve megelőzése áll. A vizsgálatok további célja volt a sportág-specifikus, személyre szabott, lehetőleg minél inkább pálya közeli mérések végzése.
A sportolók minden mért és számított paramétere egy biobankban került rögzítésre, melyben különböző kardiológiai kórképekben szenvedő betegek adatai is megtalálhatók, és bioinformatikai módszerekkel összefüggéseikben elemezhetők. Kiemelendő, hogy a világon egyedülállóan 24 órás EKG valamint szív-MRI és echocardiographiás vizsgálat történik szűrés jelleggel. Ezáltal a kóros elváltozások korábban, precízebben diagnosztizálhatók és részletesebb információkhoz juthatunk a sportolói szív struktúrájával, működésével kapcsolatban. A vizsgálatok lehetőséget teremtenek a sportolói edzett szív és a kóros állapotú szív közötti nem mindig éles határ objektív elkülönítésére.
Az átfogó kutatómunka eredményeként meghatározhatók a sportolók sportág-specifikus keringési paramétereire vonatkozó normálértékek is, melyek a jövőben „gold standard”-ként szolgálhatnak a kóros elváltozások kiszűrésére és biztos alapot adhatnak a prevenció jelentőségének megerősítésére. Eredményeink hozzájárulhatnak a sportolói hirtelen szívhalál előfordulásának csökkenéséhez.
Az emberi genetikai állományban számos olyan genetikai variancia létezik, amely nem okoz megbetegedést, azonban bizonyos kórállapotokban vagy szélsőséges esetekben hatással vannak az egyén szervezetének válaszreakcióira. Szív- és érrendszeri szempontból ilyen, nem kóros, de szélsőséges élettani állapot jellemző az élsportolókra.
A Semmelweis Híd Projekt keretében végzett sportolói szűrések során olyan genetikai kutatásokat végeztünk, amelyek szív- és érrendszeri jelentőségét a tudományos irodalom nem sportoló (elsősorban infarktust elszenvedett és szívelégtelen) betegekben már korábban leírta. Az olimpiai válogatott vízilabda csapat tagjaiban azonban találtunk összefüggést a nyugalmi pulzusszám, a szív jobb kamrájának funkciója valamint a genetikai állomány között.
A fizikai képességek genetikai hátterét kutató genetikai vizsgálatok során egy 64 génvariánst mérő biochip-et fejlesztettünk ki, melyben 42 a hirtelen szívhalálra való hajlamot, 12 a fizikai teljesítőképesség jellemzőit, 10 pedig a metabolikus betegségekre való hajlamot detektálja. A továbbiakban egy éven belül 1000 sportoló cél-orientált genomikai adatait kívánjuk felvenni a vizsgáló eljárás segítségével.
A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan probléma
A szívelégtelenség során csökken a szív összehúzúdó képessége. Ennek kórélettani hátterét és gyógyításának farmakológiai alapjait kísérletes állatmodelleken vizsgálják. A krónikus szívelégtelenség kezelése megoldatlan. A jelenleg elérhető szívtámogató szerek rövidtávon dramatikusan javítják a balkamra-funkciót és csökkentik a klinikai tüneteket, azonban hosszú távú alkalmazásuk rontja a betegek túlélési esélyeit.
Állatkísérletes modellben olyan, a szívizomban termelődő, peptid-természetű molekulák (prolaktin-releasing peptid, adrenomedullin) kerültek előtérbe, melyek hatékonyan képesek serkenteni a szív pumpafunkcióját. Továbbá, ezen peptidek sejten belüli jelátviteli útvonalainak tanulmányozása révén, olyan mechanizmusok tárultak fel melyek amellett, hogy csökkentik a szívizomsejtek stressz-indukálta károsodását, hathatósan képesek fokozni a szívizom-összehúzódások erejét. Hasonlóképp, a kalcium-érzékenyítő mulekulák a szívizomszövet oxigén-igényének emelése nélkül képesek fokozni a szív teljesítményét.
Jelentős kérdés olyan biológiai jelzőfehérjék, markerek azonosítása, mely által a betegség súlyosbodása, a kedvezőtlen kimenetel kialakulása előrejelezhető. A kutatások során egy olyan új markert azonosítottunk, mely a krónikus szívelégtelenség kóroktanával, a klinikai tünetek kialakulásával is összefüggést mutat. Ezen megközelítések potenciálisan új utat nyithatnak a szívelégtelenség kezelésében.
A szívelégtelenség végstádiumának szívtranszplantációs kezelése az elmúlt évek során jelentős fejlődésen ment keresztül. Az elvégzett beavatkozások számát azonban nagyban befolyásolja a donor szervek száma és a donor szerv transzportációjának lehetséges ideje. Mivel a donor szervek számának növelése nem lehetséges, új konzerváló oldat kifejlesztése kezdődött, melynek célja a transzport idő megnyújtása. Állatkísérlek során sikerült a szív kiemelése és beültetése közötti időintervallumot duplájára növelni, ezzel védve az explantált szervet az oxidációs stressztől és csökkenteni az ischaemia-reperfúziós károsodásokat a traszport és a beültetés során.
Krónikus vesebetegségben a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás akár 17-szerésre is emelkedhet, ezért a két kórállapot együttes vizsgálata elengedhetetlen. Amennyiben a vesebetegség kialakulásában a diabetes is kóroki tényező, a kardiovaszkuláris kockázat tovább nő. Több mint 1000 gyermek érfalrugalmasságának mérésével le lettek fektetve a vizsgálóeljárás referenciaértékei. Emellett igazolást nyert, hogy krónikus vesebeteg fiatalokban a kardiovaszkuláris károsodás mértéke csökken a vesetranszplantációt követően, valamint az, hogy az alvási apnoe szindróma a gyermekkori szív- és érrendszeri betegségek egy független rizikófaktora, különösen krónikus vesebeteg fiatalokban.
Kardiológia a kutatólaborban
A Kardiológiai Központ újonnan kiépített kardiológiai fókuszú őssejtlaboratóriuma nemzetközileg elismert társintézményekkel együttműködésben azt vizsgálja, hogy a beültetésre kerülő egészséges sejteknek nem kell átalakulniuk és kiérniük új szövetté, hanem már a sejtek közötti közvetlen kapcsolat révén is képesek a halódó szívsejtek megmentésére. A most felfedezett mechanizmus alapján gyors beavatkozással megmenthető lehet az infarktuson átesett szív, ha sikerül éppen a megfelelő helyre juttatni a gyógyító sejteket. Ezzel párhuzamosan önálló humán kardiális endotheliális sejtenyészetek kialakítása folyik, melyeken oxigénhiányos állapotban vizsgálható a sejtek működése.
