A törések fajtåi

A szervezet stabil vĂĄzĂĄt a csontrendszer alkotja. A csontok Ă©lƑ csontszövetbƑl Ă©s a bennĂŒk lerakĂłdott szervetlen ĂĄllomĂĄnybĂłl, jĂłrĂ©szt kalciumsĂłkbĂłl ĂĄllnak.

A csontokat alakjuk, szerkezetĂŒk szerint lehet csoportosĂ­tani. A hosszĂș csöves csontok elsƑsorban a vĂ©gtagokban talĂĄlhatĂłk. Lapos csontok pĂ©ldĂĄul a koponya csontjai. Köbös csontok a csigolyĂĄk, a kĂ©z- Ă©s lĂĄbtƑcsontok.

Minden csontnak van egy – csontonkĂ©nt vĂĄltozĂł vastagsĂĄgĂș – tömör kĂŒlsƑ kĂ©reg- Ă©s belsƑ szivacsos ĂĄllomĂĄnya. A hosszĂș csöves csontok egy rĂ©szĂ©ben ezenkĂ­vĂŒl a velƑƱrnek nevezett ĂŒreg is megtalĂĄlhatĂł. A szivacsos ĂĄllomĂĄnyt Ă©s a velƑƱrt csontvelƑ tölti ki. Ez a szövettĂ­pus vesz rĂ©szt a vĂ©rkĂ©pzĂ©sben, a vĂ©r sejtes elemeinek a termelĂ©sĂ©ben.

Az egészséges felépítésƱ és összetételƱ csont igen ellenålló a fizikai behatåsokkal szemben, míg a beteg csontållomånynak (pl. csontritkulås esetén) ez a teherbíró képessége lényegesen lecsökken.

A csontokban a kĂŒlsƑ erƑk hatĂĄsĂĄra kialakulĂł sĂ©rĂŒlĂ©seket törĂ©seknek nevezzĂŒk. A beteg csontokban igen kis fizikai terhelĂ©sre bekövetkezƑ törĂ©seket kĂłros vagy patolĂłgiĂĄs törĂ©snek hĂ­vjĂĄk.

A törĂ©seket sokfĂ©lekĂ©ppen lehet csoportosĂ­tani. A tört csontvĂ©gek eredeti helyĂŒkön maradhatnak, vagy egymĂĄshoz kĂ©pest elmozdulhatnak. Ez utĂłbbiak az elmozdulĂĄssal jĂĄrĂł törĂ©sek. Az elmozdulĂĄs irĂĄnya lehet oldalirĂĄnyĂș: a tört csontvĂ©g a tengelye mentĂ©n elfordulhat, a csont eredeti tengelyĂ©hez kĂ©pest szöglettörĂ©s alakulhat ki benne. Ezek a törĂ©sek ĂĄltalĂĄban a vĂ©gtagok hosszĂș csöves csontjaira jellemzƑek.

Ha a csontvĂ©gek Ășgy mozdulnak el, hogy a törött csont vĂ©ge ĂĄtszĂșrja a bƑrt, akkor nyĂ­lt, egyĂ©bkĂ©nt zĂĄrt törĂ©srƑl van szĂł. Baleseti sebĂ©szeti szempontbĂłl az is nyĂ­lt törĂ©snek szĂĄmĂ­t, ha a törĂ©shez közeli terĂŒleten nem a törött csontvĂ©g sĂ©rti a bƑrt, hanem pĂ©ldĂĄul az esĂ©s, gĂĄzolĂĄs következtĂ©ben alakul ott ki valamilyen seb.

A törĂ©s lehet vonalas jellegƱ, ilyenkor vĂ©kony törĂ©svonal hĂșzĂłdik ĂĄt a csonton. Lehet egyszeres vagy többszörös, annak megfelelƑen, hogy pĂ©ldĂĄul a hosszĂș csöves csont kĂ©t vagy több, egymĂĄstĂłl tĂĄvol esƑ terĂŒleten sĂ©rĂŒl-e. Darabos a törĂ©s, ha egy adott terĂŒleten a csont több aprĂł darabkĂĄra törik.

SpeciĂĄlis esete a csonttörĂ©seknek az Ășgynevezett zöldgally-törĂ©s. Ez a gyermekkorban elƑfordulĂł törĂ©sfajta attĂłl kĂŒlönleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erƑs csonthĂĄrtya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faĂĄgat sem lehet könnyedĂ©n kettĂ©törni.)

CsigolyĂĄknĂĄl gyakori az Ășgynevezett összenyomatĂĄsos vagy kompressziĂłs törĂ©s, amikor a csigolyatest puha, szivacsos ĂĄllomĂĄnya a fĂŒggƑleges irĂĄnyĂș erƑk (pl. magasbĂłl törtĂ©nƑ esĂ©s) hatĂĄsĂĄra összeroppan, a csigolya magassĂĄga kisebb lesz, esetleg Ă©k alakĂșvĂĄ vĂĄlik.

A lapos koponyacsontokon a vonalas törĂ©s a gyakori, vagy az, hogy a koponyĂĄt Ă©rƑ nagy, kĂŒlsƑ erƑ hatĂĄsĂĄra a koponyacsont beszakad, Ă©s a kitört darab az agyĂĄllomĂĄny felĂ© benyomĂłdik.

A törĂ©sek – elsƑsorban vĂ©gtagtörĂ©sek – legjellegzetesebb tĂŒnetei a sĂ©rĂŒlĂ©s helyĂ©n fellĂ©pƑ fĂĄjdalom, duzzanat, elmozdulĂĄsos törĂ©snĂ©l a vĂ©gtag alakjĂĄnak megvĂĄltozĂĄsa, deformĂĄlĂłdĂĄsa (csuklĂł-, alkartörĂ©seknĂ©l gyakori), illetve a kĂłros helyen (vagyis nem az Ă­zĂŒletben) kialakulĂł mozgathatĂłsĂĄg.

A fenti tĂŒnetek közĂŒl csak az utĂłbbi kettƑ a törĂ©s biztos jele. Duzzanat Ă©s fĂĄjdalom Ă­zĂŒleti rĂĄndulĂĄs, zĂșzĂłdĂĄs jele is lehet. Ugyanakkor nem biztos, hogy ha csak ezek a tĂŒnetek tapasztalhatĂłak, akkor nincs törĂ©s. A törĂ©st egyĂ©rtelmƱen csak röntgenvizsgĂĄlattal lehet kimutatni. A röntgenfelvĂ©tel nemcsak a törĂ©s tĂ©nyĂ©t igazolja, hanem megmutatja annak jellegĂ©t, a törvĂ©gek helyzetĂ©t, azok elmozdulĂĄsĂĄt, az elmozdulĂĄs nagysĂĄgĂĄt is.

TörĂ©s gyanĂșja esetĂ©n a törött vĂ©gtagot a talĂĄlt helyzetben kell rögzĂ­teni. Ez azt jelenti, hogy bĂĄrmilyen, arra alkalmas eszközzel (faĂĄg, szerszĂĄmnyĂ©l, vonalzĂł, stb.) Ă©s pĂłlyĂĄval, sĂĄllal, fĂĄslival meg kell akadĂĄlyozni a törvĂ©gek elmozdulĂĄsĂĄt. A törött kart fel kell kötni, a lĂĄbat felpolcolni, mentƑt kell hĂ­vni, vagy baleseti sebĂ©szeti szakrendelĂ©sre, illetve traumatolĂłgiai osztĂĄlyra kell vinni a sĂ©rĂŒltet.

Koponya- Ă©s gerincsĂ©rĂŒlĂ©s gyanĂșja (gĂĄzolĂĄs, autĂłbaleset, magasbĂłl törtĂ©nƑ esĂ©s) esetĂ©n kĂŒlönös gonddal kell eljĂĄrni, hisz a sĂ©rĂŒlt Ăłvatlan mozdĂ­tĂĄsĂĄval sĂșlyos agy- vagy gerincvelƑ-sĂ©rĂŒlĂ©st okozhatunk. Ha mĂłd van rĂĄ, a mentƑk Ă©rkezĂ©sĂ©ig ne mozgassuk meg a beteget, kivĂ©ve akkor, ha az alapvetƑ Ă©letfunkciĂłk (ĂĄtjĂĄrhatĂł lĂ©gutak biztosĂ­tĂĄsa, lĂ©gzĂ©s, vĂ©rkeringĂ©s) pĂłtlĂĄsĂĄra ehhez feltĂ©tlenĂŒl szĂŒksĂ©g van.

A törĂ©sek kezelĂ©se a tört csontok kĂŒlsƑ (gipsz vagy vĂ­zre megkemĂ©nyedƑ, mƱanyag rögzĂ­tƑkötĂ©s) vagy belsƑ (csavarok, lemezek, szegek) stabil rögzĂ­tĂ©se. A csonttörĂ©s gyĂłgyulĂĄsi ideje fĂŒgg – többek között – a törĂ©s tĂ­pusĂĄtĂłl Ă©s az egyĂ©ni gyĂłgyhajlamtĂłl. A gyĂłgyulĂĄs heteket, hĂłnapokat vehet igĂ©nybe, Ă©s ezt követƑen sokszor mĂ©g hĂłnapokig tartĂł gyĂłgytornĂĄra, rehabilitĂĄciĂłra van szĂŒksĂ©g.

Dr. Kökény Zoltån

forrĂĄs: archĂ­vum
(Patika TĂŒkör)