A fűzĹ‘ a derĂ©k, a csĂpĹ‘ Ă©s a mell formálására, karcsĂşsĂtására viselt ruhadarab, amely a XIV. század második felĂ©ben vált divatossá. Ebben az idĹ‘ben a nĹ‘k egy vĂ©kony fapántot varrtak a ruhájukba, hogy derekukat vĂ©konyabbra szorĂtsák, de a fiatal fĂ©rfiak is hasonlĂł mĂłdszerrel karcsĂşsĂtották magukat.
A XV. század második felĂ©ben, Spanyolországban tűnt fel a vasbĂłl kĂ©szĂĽlt fűzĹ‘, amely szinte páncĂ©lkĂ©nt fogta körĂĽl a testet. A XVI. század elsĹ‘ felĂ©ben az angol Ă©s francia udvarban is ezzel a fűzĹ‘tĂpussal prĂłbáltak nĹ‘iesebb formát kölcsönözni maguknak a nĹ‘k.
Magyarországon a XV. században a nők erősen fűzték magukat, bár a XVIII. század előtt nem volt szokás ilyen mesterséges páncélvérthez hasonló fűzőt használni, helyette inkább mellényüket fűzték szorosabbra. A XVI. század második felében a szövettel bélelt páncélderék volt általános.
A XVII-XVIII. században a fűzĹ‘ kĂ©t rĂ©szbĹ‘l állt, egy ujjatlan fa-, fĂ©mpántokkal vagy halcsonttal merevĂtett fűzĹ‘derĂ©kbĂłl Ă©s egy hasonlĂłan kikĂ©pzett háromszög alakĂş betĂ©tbĹ‘l. A XVII. század közepĂ©n a fĂ©rfiak is szĂvesen fűztĂ©k magukat, hogy mellkasuk mĂ©g domborĂşbb legyen. A XVIII. század elejĂ©tĹ‘l egĂ©szen az I. világháborĂşig a vászonbĂłl kĂ©szĂĽlt, halcsontokkal merevĂtett fűzĹ‘ volt általános. A kĂ©t világháborĂş között gumĂrozott anyagbĂłl, a második világháborĂş után nejlonbĂłl vagy más anyagbĂłl kĂ©szĂtettĂ©k.
A XIX. század vĂ©gĂ©n sokan tiltakoztak a fűzĹ‘ viselete ellen, többek között orvosok emeltĂ©k fel szavukat, mivel Ăşgy vĂ©ltĂ©k, hogy a nĹ‘k saját hiĂşságuk csapdájába esnek azzal, hogy kĂ©pesek akár 38 centimĂ©teresre zsugorĂtani derekukat, megnyomva ezzel belsĹ‘ szerveiket, amely olyan sĂşlyos betegsĂ©gekhez vezethet, mint a gerincferdĂĽlĂ©s, a mellrák vagy a tuberkulĂłzis.
Valeria Steele "A fűzĹ‘ törtĂ©nete" cĂmű könyvĂ©nek megĂrásakor komolyan tanulmányozta a fűzĹ‘ egĂ©szsĂ©gkárosĂtĂł hatásait. Orvosi, kĂłrbonctani jelentĂ©seket vizsgálva arra jutott, hogy bár e ruhadarab csökkentette a tĂĽdĹ‘ befogadĂłkĂ©pessĂ©gĂ©t – ami kapkodĂł lĂ©gzĂ©st eredmĂ©nyezett –, állandĂł viselĂ©se pedig a hát- Ă©s hasizmokat gyengĂtette, de a fűzĹ‘ viselĂ©sĂ©nek legsĂşlyosabb következmĂ©nye szerinte az emĂ©sztĂ©si zavar, felfĂşvĂłdás lehetett.
Valeria Steele szerint a feministák véleménye is megoszlott a fűző használatával kapcsolatban: egyesek a fűzőre úgy tekintettek, mint egy olyan ruhadarabra, ami a nőket szexuális tárggyá tette, mások pedig a magabiztosság, a méltóság szimbólumának tekintették.
Steele mindezek ellenĂ©re Ăşgy gondolja, sok nĹ‘ azĂ©rt hordott fűzĹ‘t, mert szerette, Ă©s viselĂ©se alkalmat adott arra, hogy a nĹ‘k szexualitásukat társadalmilag elfogadott mĂłdon fejezzĂ©k ki. "Bizonyosan akadtak, akik számára a viselet fizikai kĂnzással Ă©rt fel, de tĂşlzás lenne azt állĂtani, hogy minden nĹ‘ Ăgy Ă©rzett. Ma rendkĂvĂĽl fontosnak, alapvetĹ‘nek tartjuk a kĂ©nyelmet, de a tizenkilencedik században más volt a helyzet" - Ărja.
Ma már elsĹ‘sorban a kĂ©nyelmi Ă©s egĂ©szsĂ©gi szempontok játszanak szerepet a fűzĹ‘k kĂ©szĂtĂ©sĂ©nĂ©l, bár tagadhatatlan: viselĂ©sĂĽk Ă©s látványuk esztĂ©tikai Ă©lmĂ©nyt nyĂşjt.
Potondi Eszter
forrás: archĂvum
(Patika Tükör – 020501)
... ÉgessĂ©tek el a fűzĹ‘ket! Rakjatok máglyát a kegyetlen acĂ©lbĂłl, amely oly sok Ă©ven át uralkodott testetek felett Ă©s sĂłhajtsatok fel a megkönnyebbĂĽlĂ©stĹ‘l, mert biztosĂthatlak benneteket, hogy eljött az emancipáciĂł pillanata! ...
(Elizabeth Stuart Helps, 1874)
... Kicsi derék, kicsi agy! A női alak legkeskenyebb pontján az életfontosságú szervek körül viselt páncél következtében szinte alig jut vér az agyba. Ez a magyarázata annak, miért sikoltanak a nők, amikor megpillantanak egy egeret ...
(Frances Willard divatreformer)