A torok- és orrmandula műtétekről
A mandulák és orrmandulák eltávolítása a leggyakoribb fül-orr-gégészeti műtétek közé tartozik. Felmerül a kérdés, hogy milyen betegségekben, és milyen életkorban kell vagy lehet eltávolítani a torok- és orrmandulákat.
Húsz évvel ezelőtt robbant fel a csernobili atomerőmű négyes blokkja, melynek következtében hatalmas mennyiségű radioaktív szennyezőanyag jutott a Föld légkörébe.
Az időjárástól, főként az uralkodó széliránytól, valamint a domborzati viszonyoktól függően szinte egész Európa érintetté vált. Észak-Európa különösen, míg hazánkat a Kárpátok vonulata – amire más vonatkozásokban is láttunk már példát – megvédte a sugárzó anyagot hordozó légtömegek jelentékeny részétől.
Az álomkór fertőző betegség, kétféle kórokozója (gambiai és rhodéziai*) a cecelegyek szúrásával terjed. Afrika Szahara alatti összes trópusi területén előfordul. A fertőzés következtében évente 5-6 ezer ember hal meg.
A megelőzés nehéz. Segít a testet a lehető legnagyobb felületen fedő ruházat, a szúnyogháló alkalmazása. Megbízható riasztószer a mai napig nem áll rendelkezésre. Gyógyszeres megelőzés azonban lehetséges: a pentamidinnek nevezett anyag beadását követően 3-6 hónapig nyújt védelmet. Szépséghibája, hogy a ritkább rhodéziai típusú megbetegedés ellen alig-alig hatásos, ráadásul felismerését nehezebbé teszi, elnyomja a kezdeti tüneteket. Mindemellett a pentamidin toxikus lehet, alkalmazását csak cecelegyektől hemzsegő területre utazóknak ajánlják.
DEFINÍCIÓ
Az emlő egy kötőszövetből, zsírból és mirigyállományból álló szerv. Rosszindulatú daganata a mirigyeket alkotó hámsejtekből indul ki. Világszerte körülbelül egymillió nő szenved emlőrákban, élete folyamán minden tizedik nő érintett.
A BETEGSÉG KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ TÉNYEZŐK
Örökletes tényezők
: egyenes ági rokonok között a betegség gyakran halmozódik.
Környezeti tényezők
Nagyon fontos a komplex kezelés során létrejött szövődmények és mellékhatások kezelése.
A torokmandulákon kívül, amelyeknek sorozatos, évente öt-hat vagy még több alkalommal bekövetkező ún. tüszős gyulladása esetén a fül-orr-gégész szakorvos azok eltávolítását javasolhatja, számos mandula (tonsilla – ejtsd „tonzilla”) található még az emberi szervezetben.
Az anatómiában szintén mandulának elnevezett központi idegrendszeri képlettel (tonsilla cerebelli) most nem foglalkozva, érdemes megismerni, hogy az immunrendszer ezen előretolt hídfőállásai hol is találhatóak.
Immunrendszerünk testszerte észlelhető hálózatossága, a nyirokerek, nyirokcsomók szövedéke és szerveződése döntő jelentőségű a hatékony immunválasz és a helyi védekezőképesség fenntartásában egyaránt.
Egy mandulagyulladás vagy egy banális szájüregi afta nyomán megduzzadó állkapocs alatti nyirokmirigy érzékenysége alkalmas arra, hogy tudatosítsa: immunrendszerünk védekezik, nyirokrendszerünk megpróbálja behatárolni a bajt, lezárja a kivezető utakat, helyi erőivel megakadályozza a kórokozók tovaterjedését.
A nyirokrendszer glandulái azonban nem csupán a mikroorganizmusokra korlátozzák ellenőrző tevékenységüket. Hasonló módon járnak el a rosszindulatú daganatok nyirokutakon terjedő, invazív sejtjeivel szemben is.
Bár immunrendszerünk ezen végvárai bámulatos, olykor erőn felüli helytállásukról híresek, hosszabb távon tehetetlenné válhatnak a túlerővel szemben. Ha megelőzésre már nincs is mód, ki kell használni a kapitulációjukig rendelkezésre álló időt a gyógyításra, a tumorsejtek megállítására, amíg azok még a daganatos elváltozást körülvevő elsődleges nyirokszűrő nyirokcsomóiban vesztegelnek. Ezek egyike, a tumor nyirokelvezetésének legközelebbi glandulája, az őrszem nyirokcsomó, angolul sentinel.
Érdemes a címet közelebbről körüljárnunk. A mandula jelentheti a torokmandulákat (szájpadmandula – tonsilla palatina), jelentheti a garatmandulát (orrmandula – tonsilla pharyngea), valamint két másik mandulát (nyelvgyöki mandula – tonsilla lingualis, fülkürti mandulák – tonsilla tubaria), melyek az előbbiekhez hasonlóan szintén tagjai a Waldeyer-féle nyirokgyűrűnek, a szervezetet az orr- és szájüregen keresztül veszélyeztető kórokozók elleni elsődleges védelmi vonalnak.
A műtét esetükben egyszerűen eltávolítást jelent, mely a torokmandulát és az orrmandulát érintheti. A nyelvmandulán és a fülkürtök beszájadzásánál lévő apró mandulákon speciális esetekben végezhetnek beavatkozást.
Az orrmandula eltávolításának javallatát hozhatja az orrlégzést erősen akadályozó, a vérkeringést és szívet terhelő, esetleg alvási légzéskimaradást is okozó megnagyobbodás (vegetatio adenoides), valamint visszatérő és elhúzódó (idült) középfülgyulladás (halláscsökkenéssel) és/vagy arcüreggyulladás. A megnagyobbodás önmagában nem betegség, hanem a reaktív immunstátusz indikátora.
Hasonló okból a torokmandula is megnagyobbodhat, kívülről megtekintve akár össze is érhetnek, enyhébb – átmeneti – nyelési nehézséget okozhatnak. Utóbbi önmagában nem indokolja eltávolításukat, és az idő előrehaladtával a kisgyerekek többsége kinövi. Adott esetben mégis műtétre lehet szükség, cikkünk folytatásában ezt vesszük górcső alá.
A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
Két orvos benéz az elmegyógyintézetbe. Mondja az egyik:
- Te, mit csinál az az ápolt a földön?
- Az?
- Igen.
- Azt játsza, hogy ő az újság.
Másnap: (a tegnapi ápolt az udvaron fut, mögötte szalad a többi) kérdi az orvos a kollégáját:
- Te, nem ő az, aki a tegnapi újságot játszotta?
- De. - felel a másik.
- Akkor miért futkározik az udvaron?
- Mert a többi ápoltnak elfogyott a WC papírja.
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.