A torokmandulákon kívül, amelyeknek sorozatos, évente öt-hat vagy még több alkalommal bekövetkező ún. tüszős gyulladása esetén a fül-orr-gégész szakorvos azok eltávolítását javasolhatja, számos mandula (tonsilla – ejtsd „tonzilla”) található még az emberi szervezetben.
Az anatómiában szintén mandulának elnevezett központi idegrendszeri képlettel (tonsilla cerebelli) most nem foglalkozva, érdemes megismerni, hogy az immunrendszer ezen előretolt hídfőállásai hol is találhatóak.
A már említett torokmandula (szájpadmandula, tonsilla palatina) a garatívek között lelhető fel. Kiújuló gyulladásai okán történő eltávolításával a szájüreg nem marad védtelenül, szerepét többé-kevésbé átveszik a garatfalban található nyiroktüszők és a többi, mandulamaghoz már kevésbé hasonlítható képlet.
Ezek egyike a garatmandula (orrmandula, tonsilla pharyngea), mely az orrgarat boltozatán található nyirokszövethalmaz. A szájpadmandulával ellentétben ez a szájüregbe tekintve nem látható. Túltengése kisgyermekeknél a légzés nehezítettségét és számos szövődményt okozhat, így indokolt esetben ezt is eltávolítják.
A nyelvmandula (tonsilla lingualis) a nyelvgyöki nyiroktüszők összessége, míg a nyomáskiegyenlítő szereppel bíró, a középfület a garattal összekötő fülkürt benyílása mögött található „kürtmandula” (tonsilla tubaria), és a hangszalag közelében lévő „gégemandula” (tonsilla laryngea) kisebb méretű, csekélyebb jelentőséggel bíró nyirokszövet felszaporodások.
A mandulák és a nyálkahártya nyiroktüszői által alkotott nyirokgyűrű* a frontvonalban küzd a száj- és orrnyíláson át bejutó kórokozók ellen. Ennek köszönhető, hogy a különböző, döntően légúti betegségeket okozó mikrorganizmusok – anélkül hogy észrevennénk – már az első menetben visszavonulót fújnak az immunrendszerrel történő találkozás során.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2005-02-03
*Heinrich Wilhelm Gottfried Waldeyer (1836-1921), berlini anatómus által leírt képlet (Waldeyer-gyűrű)
