Tudósok két, egymástól független csoportja azonos következtetésre jutott a madárinfluenzát okozó vírus szerkezetének, és emberi sejtekhez történő kapcsolódásának behatóbb vizsgálatát követően.
Holland és japán kutatók szerint az emberre is veszélyes H5N1 jelű kórokozó csak a légutak legmélyén lévő hámsejtek meghatározott receptoraihoz képes szorosan kötődni, ezáltal a cseppfertőzésen (köhögés, tüsszentés stb.) alapuló terjedés valószínűsége számottevően csökken.
Ezek szerint a legkisebb hörgőkbe (bronchiolusok) és légzőhólyagokba (alveolusok) el nem jutó vírus patogenitása (megbetegítőképessége) kisebb a nyálkahártyát feljebb károsító, tüdőgyulladást önmagában ritkán okozó közönséges influenza vírusokkal szemben.
Ezzel van összefüggésben az a tény, hogy az eddig jelzett emberi megbetegedések túlnyomórészt olyan helyeken következtek be, ahol a vírusterhelés kirívóan magas volt, például fertőzött állományú baromfitelepen, ahol hemzsegtek a kórokozók a megszáradt ürülék eltakarítása, következményes levegőbe kerülése során.
Megjegyzendő, hogy a vírus mutációja (rekombinálódása) során olyan előnytelen változáson is áteshet, aminek eredményeképpen az új törzs – amellett, hogy megtartja a mély légutak károsításának képességét – a hörgők felsőbb szakaszain is megtelepedhet. Ez a betegséget a közönséges influenza lefolyásához teheti hasonlatossá, amely immáron cseppfertőzéssel is jól terjed.
Ebben az esetben a betegség – statisztikailag – akár meg is szelídülhet, azaz súlyossága és a halálozási aránya csökkenhet, de ha a rekombinálódott kórokozó elegendő számban eljut a bronchiolusokig, alveolusokig, akkor – mint eddig – fatális kimenetelű, légzési elégtelenséghez (ARDS) vezető ún. intersticiális (kötőszöveti) tüdőgyulladást (pneumonitiszt) okozhat. Utóbbi nem azonos a baktériumok okozta, és gyógyszeresen többnyire jól kezelhető ún. parenchymás tüdőgyulladással (pneumonia), mely az influenzás megbetegedések szövődménye is lehet.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2006-04-19
