Gerontológia: az öregedés és öregkor élet és kórtanával foglalkozó tudomány. Alap- és alkalmazott kutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait és megfogalmazza az öregedés és öregkor jellemző törvényszerűségeit. Az embert élettani, lélektani, társadalmi és ökológiai rendszerében tanulmányozza, és öregedésének fajra és személyre jellemző sajátosságait normál és kóros csoportosításban értelmezi.
Az öregedésre vonatkozó számos ókori és középkori tapasztalati ismeretre épült, de a XX. században fejlődött ki, több tudomány együttműködésével. Így különült el rendszerében a szociális, klinikai, orvosi, elméleti gerontológia, az összehasonlító, elkülönítő kultúrantropológiai gerontológia és a preventív, gyógyító és rehabilitáló orvoslás.
Idő és tudomány
Bár az öregedés természetes biológiai folyamat, mégis mindent megteszünk azért, hogy kezdetét minél későbbre halasszuk, vagy legalább álcázzuk látható nyomait. A gerontológia és a geriátria tudománya azért jött létre, hogy az öregedés hosszú folyamatát megismerhessük, hogy ne azonosítsuk az öregkort a betegségekkel. Hiszen az idősödés nem betegség, csupán testünk egy új állapota, melyet meg lehet ismerni és teljes életet lehet vele élni.
A Magyarországon még fiatal tudománynak számító gerontológiáról, annak lehetőségeiről és jelentőségéről az Idősügyi és a Szociális Tanács tagját, a gerontológiát egyetemen tanító professzort, az Európa-szerte egyedülálló kezdeményezés, az Idősek Akadémiájának szervezőjét, prof. dr. Iván Lászlót kérdeztük.
A gerontológia régi-új tudomány. Már 150-200 esztendővel ezelőtt születtek írások arról, hogyan lehet az élet utolsó szakaszát meghosszabbítani, kellemessé tenni. Magyarországon az elmúlt 3-4 évben körülbelül kétszáz geriáter szakorvost képeztünk belgyógyászok ból, háziorvosokból és pszichiáterekből. Ebből is látszik, hogy ez egy igen összetett terület: nemcsak orvosi, de szociológiai és pszichológiai kérdés is.
Az orvos feladata, hogy a normál idősödést figyelemmel kísérve kiszűrje azokat a kóros elváltozásokat, melyek az idő előrehaladtával egyre nagyobb kockázatot jelentenek. Az öregedés természetes folyamatába nem avatkozunk be: általános tanácsokat adunk, hiszen az életnek ezt az időszakát is át kell hatnia az egészséges életmódnak. Fontos megjegyezni, hogy nincs két egyforma öregedés. Minél idősebbek leszünk, annál különbözőbbekké válunk.
Egyénenként változó, hogy hogyan zajlik le az öregedés biológiai folyamata. Ez függ bizonyos genetikai adottságoktól, melyeken nem tudunk változtatni, függ a minket érő káros környezeti hatások mértékétől, ez ellen is keveset tudunk tenni, és függ attól, hogyan élünk, mennyire figyelünk oda saját magunkra. Nos ez utóbbin mindenki tud változtatni, aki akar.
A geriátria célja, hogy az idős emberek minél tovább hasznos, aktív tagjai maradjanak a családnak, a társadalomnak, hogy az öregedést ne betegségként, hanem az élet szerves és szép részeként éljék meg.
Mire van szükség mindehhez?
Az egyénnek, mint már említettem, fontos szerepe van abban, hogy boldog legyen életének ez a szakasza is. Az egészséghez ez elcsépelt, de igaz mondás életmódváltásra van szükség. A káros szokások elhagyása, a mozgás (napi séta) és a táplálkozás szerepe nem elhanyagolható, aki nem áll át, saját életét rövidíti meg. Nem csak az életmódon, gyakran a mentalitáson is változtatni kell. Sajnos hazánkban az ötven felettiek megítélése igen rossz.
Ezek a negatív attitűdök nehezen változnak, pedig fontos lenne, hogy átértékeljük ezt a kérdést, hiszen Magyarországon a népesség húsz százaléka nyugdíjas korú. Sok új problémát vetnek fel a megváltozott demográfiai mutatók. A Földön még soha nem élt hatmilliárd ember, a fejlett országokban a születéskor várható élettartam egyre magasabb, így több generációnak kell élnie egymás mellett, ami nem konfliktusmentes. Ezekre a változásokra reagálnunk kell. S ez megint nemcsak orvosi kérdés.
Mit tehetünk?
Szükség van egy olyan hálózat kiépítésére, ami képes ellátni az időskori panaszokkal érkezőket, talán az ÁNTSZ-szel közösen ez sikerülhet. Szükség lenne egy idősügyi törvényre, mely véd a diszkriminációtól és gondoskodik a nyugdíjas-társadalomról. Fontos volna, hogy a nyugdíj melletti munkára mindenkinek módja legyen, akinek erre szüksége, igénye van.
Jó hír, hogy létrejött az Idősügyi Charta és a Johan Béla Egészségfejlesztési Programba is bekerült néhány, az idősek számára fontos pont. Ugyanakkor ez nem csak intézményi kérdés. A család szerepe nagyon jelentős. A család olyan lelki támaszt nyújthat, amely segíthet a problémák felismerésében, megoldásában, az életmódváltásban és abban, hogy a nyugdíjazás után is legyen értelmes, mások számára is hasznos elfoglaltsága az idős embernek.
Mindebből jól látszik, hogy bár biológiai folyamatról van szó, az öregedés mégsem csupán biológiai kérdés, hiszen az életminőség javítása, fenntartása nem csak orvosi probléma. Ami már orvosi gond, az az, hogy a Magyarországon élő hatvan éven felüliek fele legalább egy krónikus betegségben szenved, tíz százalékuk pedig két ilyen bajjal küzd.
A legjellemzőbbek a szív- és érrendszeri panaszok. Sokszor nehéz feladat azt megállapítani, hogy mik azok a gondok, amelyek az idősödés normális folyamataiból adódnak, és melyeket kell kezelni. Például az izomtömeg csökkenése és a fáradékonyabbá válás természetes, de lehet mögötte más probléma is, mondjuk vérszegénység vagy csontritkulás. Ezek már kezelésre szorulnak, szemben a normál idősödés okozta problémákkal, hiszen ez utóbbiakat nem kezelni kell, hanem tanácsot kell adni a páciensnek, hogyan lehet együtt élni ezekkel úgy, hogy életminősége ne romoljon.
Hol kaphat valaki ilyen tanácsokat?
Több kiadvány is született az elmúlt esztendőkben, például az általam alapított és vezetett Dr. Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiájának keretében. Ez az Európában egyedülálló kezdeményezés már öt éve működik, Budapesten. Az előadás-sorozaton minden érdeklődő, legyen az kolléga, orvostanhallgató vagy érintett, ingyenesen részt vehet. Havonta egyszer találkozunk a Semmelweis Egyetem dísztermében. Az itt elhangzó, az idősödés problémakörét körbejáró előadások mellett a résztvevők megkapják azokat a füzeteket, melyekben hasonló témájú írások találhatók, az év végi utolsó összejövetelen pedig mindenki kap egy szenior diákigazolványt. Külön öröm számunkra, hogy az akadémia névadóját a közeljövőben boldoggá avatják.
Mi a geriátria legfontosabb feladata?
Az ENSZ 20 évvel ezelőtt hívta fel először a figyelmet az idősödés problémájára. Akkor az "Éveket az életnek" szlogent használták. Ma már úgy gondoljuk, hogy nem elegendő meghosszabbítani az életet, hanem minél hosszabb egészséges életet kell biztosítani. Az általam bevezetett fenntartható egészség fogalma azért lényeges, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy tökéletes egészség nincs, hiszen apróbb gondok mindig vannak, de a jó közérzetet és az élhető életet minél tovább biztosítanunk kell. A hosszan megőrzött egészség fontos.
Sajnos az egészség megőrzésben még messze le vagyunk maradva Európától, de úgy tapasztalom, hogy a változás már megindult. Hogy ez tovább folytatódjon, ez mindannyiunk felelőssége. Minden korosztályt meg kell szólítani. Kértek már arra, hogy iskolában tartsak előadást a gerontológiáról. Akkor a nagyszülők szeretetéről beszéltem. A gyerekek, szüleik és a pedagógusok együtt voltak, együtt beszéltük meg a kérdéseket. Úgy vélem ez a helyes módszer arra, hogy becsempésszük azt a gondolatot a fejekbe, hogy az idősödés mindannyiunk problémája és foglalkoznunk kell vele.
Mivel ez egy sokrétű probléma, társadalmi összefogásra van szükség, hiszen biológiai, szociológiai, pszichológiai kérdéseket vet fel, intézményesülése első lépcsőfokán áll, tehát még legalább 10-15 évre van szükség, hogy látványos javulás legyen az idősek megítélésében és élethelyzetük javulásában.
- práger -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 030201)
