Egyrészes, bikini, monokini A nyár, a kánikula, az elviselhetetlen hőség komoly fejtörést okoz a hölgyeknek, hogyan állítsák össze nyári ruhatárukat, hogy ruhadarabjaik ne csak divatosak, de praktikusak is legyenek a forró napokon.
A nők nyári ruhatárának elengedhetetlen darabja a fürdőruha, melynek fazonja, színvilága az utcai divatviseletek mellett szintén évről-évre változik. Nehéz lépést tartani a divat körforgásával, a lankadatlanul változó, újra visszatérő, megújuló fürdőruhadivattal, melynek valódi megújulása a múlt század húszas éveire tehető. Ekkoriban még búvárruhákhoz hasonlító kezes-lábasokban fürdőztek, strandoltak a hölgyek, a merev, nem túl kényelmes öltözékek nemcsak a napozást akadályozták, de az úszást is.
"Bomba" a testen
Az egész testet, a kart és a lábat elfedő úszódresszek egyeduralma a húszas évek végéig tartott, amikor is megjelentek a könnyített fazonok, melyek egyre többet engedtek láttatni viselőjükből, és egyre inkább kezdtek hasonlítani a mai egyrészes fürdőruhákhoz. Jelentős fordulatot azonban az 1946-os év hozott a fürdőruhadivatban, ekkor ugyanis Louis Réard divattervező és egy neves francia divatcég, a Jacques Heim megalkotta az első kétrészes fürdőruhát. A tervezők a melltartóból és az apró alsórészből álló ruhadarabot a csendes-óceáni szigetegyüttes nevéről bikininek nevezték el. A divatkreátorok érdekes párhuzamot láttak a Bikini-szigeteken 1946-ban megkezdődött amerikai kísérleti atomrobbantások és az új fürdőruha diadalútja között, úgy gondolták, e ruhadarab is bombaként robban majd a divatvilágban.
A bikini sikeréhez fűzött reményeik azonban nem váltak azonnal valóra, a hölgyek ugyanis ambivalens érzésekkel viseltettek az új és túl sokat sejtető kétrészes fürdőruhákkal szemben. A bikini igazi sikertörténete az ötvenes években kezdődött és elsősorban az európai filmcsillagoknak köszönhetően vált egyre népszerűbbé. Sophia Loren, Brigitte Bardot szívesen viseltek bikinit és lassacskán elfogadtatták az új és szokatlan ruhadarabot az európai nőkkel. Amerikában azonban jóval később terjedt el, lett divatos a bikini. Az amerikai nők ugyanis túl konzervatívnak bizonyultak ahhoz, hogy egyrészes fürdőruháikat bikinire cseréljék, az új divatőrület így csak az 1960-as években érte el a kontinenst.
Fedetlen keblek, új anyagok
Az 1964-es év újabb fordulatot hozott a fürdőruhadivatban. Rudi Geinreich megtervezte a felsőrész nélküli bikinit, más néven monokinit. A monokini - bár az ötlet amerikai divattervező fejéből pattant ki - először Európában hódított igazán, az európai nők nem szemérmeskedtek, örömmel hódoltak az új divatnak.
A hetvenes évektől kezdve az állandóan megújuló szín- és fazonválaszték mellett megjelentek az egyre modernebb fürdőruha-alapanyagok is, így a Lycra és az elasztikus anyagok, melyek amellett, hogy kényelmesebb viseletet biztosítanak, különleges összeállításuknak köszönhetően (pl. a fürdőruhába épített fűzőbetét, szivacsos, szilikonos kosárrész, betét stb.) kiemelik, illetve palástolják a hölgyek előnyösebb és kevésbé előnyős testrészeit.
Ma a nagy divatcégek megpróbálnak mindenféle téren megfelelni a hölgyek igényeinek, ezért évről évre fejlesztik, tökéletesítik a már meglévő anyagokat. Idén divatosak az antiallergén, mikroszálas anyagokból készült dresszek és a fényáteresztő fürdőruhák is, melyek átengedik a napfényt, ezáltal az egész test egyenletesen lebarnulhat. A színek és a fazon tekintetében idén is divatosak az egyszínű fekete, fehér, rózsaszín, kék, virágmintás és csíkos egyrészes fürdőruhák és bikinik, melyek a derék köré kötött strandkendőkkel még elegánsabbá tehetők.
Legyen azonban akár egyrészes, akár kétrészes vagy éppen monokini, a lényeg, hogy az alkatunknak, egyéniségünknek, korunknak megfelelő darabot válasszunk, melyben fesztelenül jól érezhetjük magunkat.
- potondi -
forrás: archívum
(Patika Tükör – 050705)
