Madárinfluenza – vak tyúk is talál szemet

Ahogy arról egy korábbi cikkünkben írtunk, az influenzavírus az orthomyxovírusok közé tartozik. Örökítőanyaga RNS (ribonukleinsav), belső antigénje stabil, külső antigénjei a fő problémát okozó 'H' (hemagglutinin) és 'N' (neuraminidáz).

A főként szárnyasokat megtámadó H5N1 vírus az 5-ös típusú H-antigént és az 1-es típusú N-antigént hordozza. Az N1 a közönséges influenza-A vírusában is megtalálható.

A védekezés nehézségét (mint ennél a vírusnemnél általában) a külső antigének változékonysága okozza. Jóindulatúbb esetben az úgynevezett „drift” útján módosul a vírus, ami lényegi változást nem jelent, csupán kiszelektálódnak a magasabb fertőzőképességgel bíró kórokozók, melyek így megerősődve, kisebb járványok elindítására képesek. A H- vagy N-antigén mélyreható változása viszont agresszív fertőzőképességű, új altípusok megjelenését hozhatja magával (ún. „shift”). Ezek okoznak világméretű járványt.

Mivel már emberben is jelentkezett a H5N1 okozta megbetegedés, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a vírus az emberi genetikai anyagból történő merítés (ún. rekombináció vagy RNS-szegment kicserélődés) során olyan információhoz juthat, amivel fokozni tudja fertőző- és megbetegítő képességét, illetve olyan antigén struktúrára tehet szert, amivel képes lesz cseppfertőzés útján emberről emberre terjedni.

Megjegyzendő, hogy az ember megbetegítéséhez és az emberről emberre terjedéshez szükséges információt a vírus a szerkezetváltozás sajátosságából kifolyólag – az itt kissé morbid „vak tyúk is talál szemet” hasonlattal élve – akár emlős állatból is beszerezheti. Erről itt talál illusztrációt.

A felületi (H, N) antigének hirtelen és jelentős megváltozásával a korábban használatos és hatékony influenza-A elleni oltóanyag semmit nem ér, ezért kell időről időre a vírus figyelése során az aktuális antigén-struktúrának megfelelő, új oltóanyagot készíteni. Ennek megfelelően az a vélekedés, miszerint a majdan forgalomba kerülő, emberi influenza-A vírus elleni aktuális oltóanyag némi védelmet jelenthet a madárinfluenzával szemben, erősen megkérdőjelezhető.

Egy hasonlattal élve: ha elvesztettük a lakáskulcsunkat, hiába veszünk többszáz ugyanolyan típusú zárszerkezetet és próbálgatjuk a hozzájuk járó kulcsokat, vajmi kevés az esély arra, hogy találunk egy ugyanolyat, ami beleillik a zárba, sőt még el is forgatható.

Ez a fajta vakcináció némi keresztimmunitást biztosíthat ugyan, de immunsejtjeink hatékony válaszára csak magát az embert megbetegíteni és emberről emberre terjedni képes H5N1 (a kialakult betegség halálozása igen magas), illetve az antigén szerkezetéből fejlesztett oltóanyag hatására számíthatunk.

Ha felüti a fejét az emberre veszélyes H5N1, akkor izolálni kell a szükséges információt, ráültetni az elkészült alapvakcinára, végül elkezdeni a sorozatgyártását. Az időtényező döntő fontosságú, az egyes országok felkészültsége pedig leginkább ebből a szempontból jellemezhető.

Néhány mondat a gyógyszerekről. Le kell szögezni, hogy a már kialakult betegség terápiájára szolgáló gyógyszer a közönséges influenzára és a madárinfluenzára sem létezik. Vannak ugyan vírusellenes szerek (pl. az amantadin), melyek gátolják a vírus szaporodását (pontosabban az ún. dekpaszidációt és replikációt), de ezekkel szemben ezek a vírusok egyre ellenállóbbak, a madárinfluenza vírusa pedig különösen erősnek tűnik ezen a téren.

Ami – mint általában is – hasznos lehet, az a kiegyensúlyozott táplálkozás, a testmozgás, a stressz kerülése és kezelése, immunrendszerünk általános védekezőképességének erősítése, illetve fokozottan veszélyeztetetteknél (alapbetegséggel küszködőknél, időseknél, kisgyermekeknél) az érintett közösségek kerülése.

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

(051014A)