'A' és 'B' antigén típusa klinikailag nem elkülöníthető betegségeket okoznak, a 'C' által okozottat pedig legtöbbször diagnosztizálni sem lehet, oly enyhe (szerkezeti felépítése távolabb is áll a másik kettőétől).
A mostanában sokat emlegetett madárinfluenza vírusa magas megbetegítő képességről tesz tanúbizonyságot. Szerencsére fertőzőképessége egyelőre csak közvetlen madár (baromfi) – ember kontaktus során nyilvánul meg. Nem zárható ki azonban, hogy az idő múlásával sikerülni fog olyan szerkezetet kialakítania, amely már a közvetlen emberről emberre terjedés veszélyét is magában hordozza.
A szárnyasokat megtámadó influenza vírusnak is több törzse van. A magas patogenitású a már-már rettegettnek kikiáltott H5N1. Ez megbetegedés esetén madárban, emberben egyaránt csaknem százszázalékos halálozást jelent. A madarak az első tünetek jelentkezése után egy napon belül elpusztulhatnak. A madárinfluenza vírus legutóbbi vietnámi felbukkanásánál még az eddig több-kevesebb sikerrel alkalmazott vírusellenes szerek (M2 inhibitorok: amantadine, rimantadine) is kudarcot vallottak – úgy tűnik a vírus rezisztenciára tett szert velük szemben.
A madárinfluenza persze nem újkeletű. Az első észrevételezés Olaszországban 1878-ban(!) történt, ekkor írták le azt, hogy az adott madárállomány teljesen elpusztult. Több mint száz évvel később az USA-ban (Pennsylvania) már 17 milló szárnyast kellett ahhoz elpusztítani, hogy a fertőzés tovaterjedését megakadályozzák.
Utóbbi a védekezés kulcsa. A fertőzött állományt szigorúan eliminálni kell, karantén, fertőtlenítés foganatosítandó, a vírus hőre, fertőtlenítőszerekre érzékeny*. A szegényebb országokban ennek nagyon komoly gazdasági kihatásai vannak, így például Mexikóban 1992-95 között többször is felütötte a fejét a járvány. Ez a madárállomány kímélése, a nem kellő szigorúsággal és következetességgel folytatott védekezés miatt történhetett.
*Frissítés: megelőzésre már a madarak beoltását is kiterjedten alkalmazzák.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2004.02.06