A gyermek gerincferdülése fogászati szempontból

Nézzük meg az embert mint biokinetikus rendszert! A koponya stabil elem, az őt mozgató nyaki gerincre támaszkodik. Az állkapocs és a nyelvcsont viszont mobil elemek, melyek működésük során (harapás, rágás, beszéd) a vállöv izomcsoportjaival is harmonizálják a mozgást. A rágóizmoknak fő feladatukon kívül az ábrán látható egyensúlyi állapot fenntartása is feladatuk, melyet egy fennálló állkapocs anomália jelentősen megnehezíthet. Ennek okán kellene "besegítenie" a balanszírozásban az egyensúlyi rendszer más elemeinek.

Könnyű belátni, hogy a fej ezt nem teheti, hiszen az érzékszervek (szem és fül ill. az egyensúlyozó szerv) megkövetelik a vízszintes helyzetet. Kompenzálni a nyak-, hát-, sőt a csípőizmok fognak, helyreállítva ezzel a vállöv feletti egyensúlyt, de egyben megbontva az az alattit. "Lassú víz partot mos" alapú statikai túlterhelődés lép fel a gerincoszlopon.

Egy a fenti gondolatmenetre alapozó kísérlet során a súlyos állkapocs anomáliában szenvedő gyermekek csaknem hatvan százalékánál észleltek szkoliotikus gerincfejlődést. Egy okkal több tehát, hogy komolyan vegyük a fogszabályozás szükségességét – a fogszakorvos, a gyógytornász és a logopédus közös munkájában megvalósuló prevenciót és rehabilitációt – az egyensúly, az egészséges fejlődés feltételeinek biztosítása és helyreállítása érdekében.

Váliné Fekete Szilvia
klinikai gyógytornász

Gyógytornapraxis.hu

2003.07.06