Kevesen lehetnek a felnőtt lakosság körében, akik ne tapasztalták volna meg azt a mérsékelt tudatállapot-módosulást, mely egy-egy alkoholos ital elfogyasztását követően jelentkezik. A "fejembe szállt" noha nem egzakt, mégis plasztikus, ahogy a véglet, azaz a "leitta magát a sárga földig", vagy az "asztal alá itta magát" nemkülönben.
Mindkettő esetében serényen dolgozik a szervezet azon, hogy megszabaduljon a számára nemkívánatos vegyülettől. Jelentékeny alkoholbevitel esetében ez nem megy könnyen, és a másnapi rossz közérzet felelőse eredendően ugyanaz az alkohol, amit élvezői megelőző nap aggályok nélkül döntenek magukba.
Az etil-alkoholt a máj bontja le túlnyomórészt dehidrogenázok, kisebb részt peroxiszómális katalázok, illetve a mikroszómális oxidázrendszer segítségével. A lebontás üteme az enzimek telődése után konstans – egy 70 kg testtömegű felnőtt férfi szervezete óránként átlagosan legfeljebb 10 gramm etanol eliminálására képes, akár meccs közbeni sörözésről, akár súlyos alkohol abúzusról van szó.
A bontás sebességét nem is elsősorban az enzimek aktivitása, hanem a dehidrogenázok által felszabadított hidrogén felvételére hivatott nikotinamid-adenin-dinukleotid, közönségesebben a NAD rendelkezésre álló mennyisége szabja meg. Utóbbi a reakció során acetaldehid képződése közben NADH2-vé alakul. A lényeg pedig itt ragadható meg, hiszen a NADH2-nek vissza kell alakulnia NAD-dá ahhoz, hogy újra bevethető legyen. Ebben főként a piroszőlősav segít neki, de éhezés esetén ebből kevesebb áll rendelkezésre, így nem véletlen, hogy az éhgyomorra fogyasztott alkohol – az üres gyomorból történő gyorsabb felszívódás mellett – szembeötlően erősebb hatást válthat ki az étkezés után kortyolgatottakhoz képest. Az éhgyomorra fogyasztott alkoholt a máj mellett a gyomor nyálkahártyája is rossz néven veheti, különösen égetett szeszek esetében.
Az enzimek "tánca" az etanol átalakulásával sem marad abba, hiszen a keletkező metabolit, az acetaldehid is dehidrogenációra vár, azaz – aldehid-dehidrogenáz jelenlétében – szívesen megszabadulna hidrogénjétől, már ha talál erre elegendő akceptort, jórészt ugyanazt, amely már korábban is meglehetősen elfoglalt volt (NAD). Ha minden jól megy, akkor a végén ecetsav keletkezik, amire a szervezet végre fellélegezhet, ez ugyanis nem ró további terheket a májra, ahogy egy ecetes paprika vagy uborkasaláta elfogyasztása sem.
A másnaposságért az acetaldehid felel, csakúgy, mint az alkohol káros, toxikus következményeinek többségéért is. Ezek között szerepel példának okáért a mitokondriumok membránjának károsodása, az ATP- és fehérjeszintézis gátlása, az endoplazmás retikulum szétzilálása. Metabolikus hatásának következményei sem szívderítőek, elég ha csak a glukoneogenezis és zsírsavoxidáció gátlása következtében kialakuló vércukorszint-csökkenésre (hipoglikémia), illetve – krónikus esetben – a zsírmáj kialakulására, alkoholos májgyulladásra, májzsugorra (cirrhosis) utalunk.
Az alkohol tolerancia tekintetében kevésbé szerencsések a hölgyek. Bár az etil-alkohol bomlását a gasztrointesztinális traktus nyálkahártyájában lévő enzimek is támogatják, kapacitásuk összességében kisebb. A gyomor-bélrendszerből a köztitermék magas koncentrációban éri el a májat (direktebb, "portális" károsító hatás), ahol a dehidrogenázoknak már a helyben képzett acetaldehiddel is meggyűlik a bajuk, azaz a folyamat pont a toxikus hatásért felelős vegyület lebontása előtt torlódik. Az enzimek katabolikus táncrendje a távol-keleti embercsoportok és az indiánok körében is felborul, így az ő alkoholtűrő képességük is kisebb. Az észak-amerikai indiánok leszármazottai, történelmi leírások és regények hosszasan mesélnek a rézbőrűek "tüzes vízzel" kapcsolatos vegyes benyomásairól, az európai hódítók számító bőkezűségéről...
Végül fontos megemlítenünk, hogy gyermekeknél a legkisebb mennyiségű szeszes ital is komoly egészségkárosodást okozhat a detoxikáló enzimrendszer fejletlensége, a szervezet etanollal szembeni jelentős érzékenysége miatt. Heveny görcsrohamok, tüdőödéma, légzésbénulás léphet fel. Gyermeknek, várandós nőnek alkoholt fogyasztania nem szabad, őket ilyen itallal kínálni tilos!
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2011.05.06
Hazai tájaink éghajlatát szem előtt tartva tekintjük át az általuk kínált főbb terápiás lehetőségeket.
Alföldi klímánkat nagy napi és évi hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Sok a napfény, csekély a páratartalom és a felhőzet, a csapadékmennyiség kevés, a szél mérsékelt erősségű. Ingerklíma, azaz a szervezettől alkalmazkodást követel. Rheumás betegeknél jótékony, különösen, ha gyógyvíz is rendelkezésre áll. Emellett kedvezően hathat az anémiára.
- Doktor úr, a szimuláns beteg meghalt.
- Hát, amit ez csinál az már igazán túlzás!
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.