Kevesen lehetnek a felnőtt lakosság körében, akik ne tapasztalták volna meg azt a mérsékelt tudatállapot-módosulást, mely egy-egy alkoholos ital elfogyasztását követően jelentkezik. A "fejembe szállt" noha nem egzakt, mégis plasztikus, ahogy a véglet, azaz a "leitta magát a sárga földig", vagy az "asztal alá itta magát" nemkülönben.
Mindkettő esetében serényen dolgozik a szervezet azon, hogy megszabaduljon a számára nemkívánatos vegyülettől. Jelentékeny alkoholbevitel esetében ez nem megy könnyen, és a másnapi rossz közérzet felelőse eredendően ugyanaz az alkohol, amit élvezői megelőző nap aggályok nélkül döntenek magukba.
Az etil-alkoholt a máj bontja le túlnyomórészt dehidrogenázok, kisebb részt peroxiszómális katalázok, illetve a mikroszómális oxidázrendszer segítségével. A lebontás üteme az enzimek telődése után konstans – egy 70 kg testtömegű felnőtt férfi szervezete óránként átlagosan legfeljebb 10 gramm etanol eliminálására képes, akár meccs közbeni sörözésről, akár súlyos alkohol abúzusról van szó.
A bontás sebességét nem is elsősorban az enzimek aktivitása, hanem a dehidrogenázok által felszabadított hidrogén felvételére hivatott nikotinamid-adenin-dinukleotid, közönségesebben a NAD rendelkezésre álló mennyisége szabja meg. Utóbbi a reakció során acetaldehid képződése közben NADH2-vé alakul. A lényeg pedig itt ragadható meg, hiszen a NADH2-nek vissza kell alakulnia NAD-dá ahhoz, hogy újra bevethető legyen. Ebben főként a piroszőlősav segít neki, de éhezés esetén ebből kevesebb áll rendelkezésre, így nem véletlen, hogy az éhgyomorra fogyasztott alkohol – az üres gyomorból történő gyorsabb felszívódás mellett – szembeötlően erősebb hatást válthat ki az étkezés után kortyolgatottakhoz képest. Az éhgyomorra fogyasztott alkoholt a máj mellett a gyomor nyálkahártyája is rossz néven veheti, különösen égetett szeszek esetében.
Az enzimek "tánca" az etanol átalakulásával sem marad abba, hiszen a keletkező metabolit, az acetaldehid is dehidrogenációra vár, azaz – aldehid-dehidrogenáz jelenlétében – szívesen megszabadulna hidrogénjétől, már ha talál erre elegendő akceptort, jórészt ugyanazt, amely már korábban is meglehetősen elfoglalt volt (NAD). Ha minden jól megy, akkor a végén ecetsav keletkezik, amire a szervezet végre fellélegezhet, ez ugyanis nem ró további terheket a májra, ahogy egy ecetes paprika vagy uborkasaláta elfogyasztása sem.
A másnaposságért az acetaldehid felel, csakúgy, mint az alkohol káros, toxikus következményeinek többségéért is. Ezek között szerepel példának okáért a mitokondriumok membránjának károsodása, az ATP- és fehérjeszintézis gátlása, az endoplazmás retikulum szétzilálása. Metabolikus hatásának következményei sem szívderítőek, elég ha csak a glukoneogenezis és zsírsavoxidáció gátlása következtében kialakuló vércukorszint-csökkenésre (hipoglikémia), illetve – krónikus esetben – a zsírmáj kialakulására, alkoholos májgyulladásra, májzsugorra (cirrhosis) utalunk.
Az alkohol tolerancia tekintetében kevésbé szerencsések a hölgyek. Bár az etil-alkohol bomlását a gasztrointesztinális traktus nyálkahártyájában lévő enzimek is támogatják, kapacitásuk összességében kisebb. A gyomor-bélrendszerből a köztitermék magas koncentrációban éri el a májat (direktebb, "portális" károsító hatás), ahol a dehidrogenázoknak már a helyben képzett acetaldehiddel is meggyűlik a bajuk, azaz a folyamat pont a toxikus hatásért felelős vegyület lebontása előtt torlódik. Az enzimek katabolikus táncrendje a távol-keleti embercsoportok és az indiánok körében is felborul, így az ő alkoholtűrő képességük is kisebb. Az észak-amerikai indiánok leszármazottai, történelmi leírások és regények hosszasan mesélnek a rézbőrűek "tüzes vízzel" kapcsolatos vegyes benyomásairól, az európai hódítók számító bőkezűségéről...
Végül fontos megemlítenünk, hogy gyermekeknél a legkisebb mennyiségű szeszes ital is komoly egészségkárosodást okozhat a detoxikáló enzimrendszer fejletlensége, a szervezet etanollal szembeni jelentős érzékenysége miatt. Heveny görcsrohamok, tüdőödéma, légzésbénulás léphet fel. Gyermeknek, várandós nőnek alkoholt fogyasztania nem szabad, őket ilyen itallal kínálni tilos!
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2011.05.06
A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
Két orvos benéz az elmegyógyintézetbe. Mondja az egyik:
- Te, mit csinál az az ápolt a földön?
- Az?
- Igen.
- Azt játsza, hogy ő az újság.
Másnap: (a tegnapi ápolt az udvaron fut, mögötte szalad a többi) kérdi az orvos a kollégáját:
- Te, nem ő az, aki a tegnapi újságot játszotta?
- De. - felel a másik.
- Akkor miért futkározik az udvaron?
- Mert a többi ápoltnak elfogyott a WC papírja.
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.