harapás

[gac]

Gyakori gyermekfogászati probléma a fogak rendellenes helyzete, túl szoros állása (keskeny állkapocs), az orrlégzés mellőzését (a szájlégzés nem tudatos előnyben részesítését) jelentő nyitott harapás (a fogsorok hibás illeszkedése). Mindezek következményeképpen megnehezedik az orr melléküregeinek egészséges fejlődése, magas és keskeny szájpadlás alakulhat ki, a fogak összetorlódnak, a nyelv helyhiánnyal küszködik. Utóbbi hibás nyelést, beszédhibát, a nyelvcsont eltolódását, sőt, az állkapocs hátracsúszását vonhatja maga után, kedvezőtlenül befolyásolva ezzel a nyakcsigolyák fejlődését.Hogy van ez összefüggésben a gerincferdüléssel?

Nem ritka, hogy házi kedvenceink, és itt most elsősorban az emlős kisállatokra gondoljunk, a törődést, ápolást, táplálékot nyújtó kezet játékból, félelemből megsértik, megharapják, megkarmolják.

Legyen szó akár állati - de akár emberi - harapás okozta sebekről, ezek minden esetben súlyosan fertőzöttnek tekintendők. Ezekben a sebekben ún. vegyes baktériumflóra található, vagyis számolni kell bennük mind aerob, mind anaerob kórokozók jelenlétével. Ez előbbi azt jelenti, hogy a kórokozó csak oxigén jelenlétében tud életben maradni és szaporodni, míg az utóbbi épp ellenkezőleg, oxigén jelenlétében elpusztul vagy inaktív állapotba kerül.

Amit a pótlásokról tudni kell Az időskori foghiányokat a kivehető pótlások, tehát a fogsorok oldják meg. A foghiányok ismert következményei a rossz esztétikai látvány, a beszédzavar, és – ami a legrosszabb – a rágóképesség csökkenése. A foghiányok lehetnek részlegesek vagy teljesek. Pótlásuk történhet beragasztott híddal – ezek stabilitása tökéletes – vagy kivehető protézissel, illetve egyidejűleg mindkettővel. A fogpótlástervezésnél az orvos nem dönthet önállóan. Az orvosnak a pácienssel együtt kell kiválasztania a páciens számára legmegfelelőbb megoldást. Ha csak egy fog is megtartható, az óriási érték a csontnak és a pótlás stabilitásának is, ezért minden menthető fogat meg kell menteni.

Az állkapocs, azaz temporomandibuláris ízület (TMI) működésében egy speciális, páros ízület. Rágáskor a bennük lévő porckorong segíti a két oldal összehangolt őrlőmozgását, a forgómozgással kombinált szimmetrikus előre-hátra csúszást.

A TMI ritkán előforduló betegségei közé sorolhatók fejlődési rendellenességei, vagy a súlyos táplálkozási nehézséget okozó csontos összenövés (ankylosis), mely megakadályozza az ízfelszínek mozgását. Gyakrabban találkozhatunk traumás eredetű látszólagos csontosodással (pseudoankylosissal). Ekkor az ütés hatására képződött vérömleny lágyszövetes átépüléssel szervül, majd kalcifikálódik az ízületi tokon belül.

A legtöbb panaszt az állkapocs ficama okozza. Ilyenkor az ízületi fejecs kiugrik az ízületi árokból és kint reked (luxáció). Két irányba mozdulhat: előre vagy hátra. Szerencsésebb esetben az állkapocs csupán szubluxálódik, azaz spontán visszatér funkcionális anatómiai helyzetébe. A kificamodott állkapcsot minél hamarabb reponálni kell.

Az állkapocsízület. Az ízületi  fejecs pirossal jelölve.Bár az állkapocs különféle fejlődési, növekedési rendellenességei, gyulladásai, daganatai révén is panaszokat okozhat, jóval gyakoribbak a rágószerv működészavarából származó rendellenességek (fájdalom diszfunkciós szindróma).
A fogsorok záródási hibái, izomtónus fokozódásával járó stresszállapot, éjszakai fogcsikorgatás következtében kialakult működészavarok ízületi kopáshoz, igen fájdalmas és elégtelen rágáshoz ill. táplálkozáshoz vezetnek.

Mutasd a fogad és megmondom, honnan jöttél. A tudósok ma már a fogakban levő ólom, stroncium és más elemek jelenlétéből következtetnek a fog tulajdonosának életvitelére, lakhelyére.

A veszettség elleni küzdelemről

Túrázások, kirándulások során vadon élő állatokkal, kóbor kutyákkal kerülhetünk kapcsolatba, esetleg olyan példányokkal is dolgunk lehet, amelyek a veszettség vírushordozói, ezért is időszerű beszélnünk erről a halált okozó betegségről.

Feliratkozás harapás csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×