hanyagtartás

Gyakori gyermekfogászati probléma a fogak rendellenes helyzete, túl szoros állása (keskeny állkapocs), az orrlégzés mellőzését (a szájlégzés nem tudatos előnyben részesítését) jelentő nyitott harapás (a fogsorok hibás illeszkedése). Mindezek következményeképpen megnehezedik az orr melléküregeinek egészséges fejlődése, magas és keskeny szájpadlás alakulhat ki, a fogak összetorlódnak, a nyelv helyhiánnyal küszködik. Utóbbi hibás nyelést, beszédhibát, a nyelvcsont eltolódását, sőt, az állkapocs hátracsúszását vonhatja maga után, kedvezőtlenül befolyásolva ezzel a nyakcsigolyák fejlődését.Hogy van ez összefüggésben a gerincferdüléssel?

Alattomosan, fájdalom és jelzés nélkül érkezik. Nem véletlenül nevezik a csontritkulást "néma járványnak". A betegség, mely hazánk lakosságának 7-10 százalékát érinti, egyre nagyobb népegészségügyi gonddá válik. Újabb adatok szerint az oszteoporózisra visszavezethető halálozás már összemérhető a mell- és nőgyógyászati daganatok okozta halálozással.

 

MérlegFizikális háttér és gyakorlati megfontolások Testünk statikai szerkezetének állandóságához az agonista és antagonista izomcsoportok egyensúlya szükséges. Ezek működési mechanizmusuk és felépítésük alapján is különböznek egymástól. Funkcionálisan elkülöníthetők a hajlító és nyújtó, illetve a közelítő és távolító izmok. Szerkezetileg a myoglobinban gazdag, tónusos, vörös izom az egyik típus. Ilyen felépítésűek a testtartásért is felelős, tartósan terhelhető, lassan reagáló, de lassan is fáradó izmok. A másik típus a fázisos, fehér izom, mely gyorsan húzódik össze és hamar elfárad, rövid ideig terhelhető, hosszabb pihenést igényel.Amennyiben az izompárok egyensúlyban vannak, akkor elemeik terheléskor teljes összehúzódásra képesek, nyugalomban maximálisan és görcsmentesen ellazulnak, alapállapotban normális a tónusuk, a test függőleges helyzetét képesek tartósan biztosítani.
 
Janda felosztása szerint a törzsünk tartását biztosító párok a következő izmok: hátsó nyakizmok – elülső nyakizmok; trapézizom (m. trapezius) – nagy mellizom (m. pectoralis major); rombuszizom (m. rhomboideus) – elülső fűrészizom (m. serratus anterior); egyenes hasizom (m. rectus abdominis) – négyszögű ágyékizom (m. quadratus lumborum); külső és belső ferde hasizom (m. obliquus externus és internus) – gerincmerevítő izom (m. erector spinae); nagy farizom (m. gluteus maximus) – egyenes combizom (m. rectus femoris); kétfejű combizom (m. biceps femoris) – csípőhorpasz-izom (m. iliopsosas); félhártyás izom (m. semimembranosus) – szabóizom (m. sartorius); félinas izom (m. semitendinosus) – széles pólyaizom (m. tensor fasciae latae).

Kyphotikus hát, domború hát vagy klasszikus hanyagtartás (dorsum rotundum). A háti kyphosis fokozottabb a normálisnál, mely gyakran lehúzódik az ágyéki gerinc felső részére is. A medence hátrabillen, ennek következtében a hátsó combizmok és csípőfeszítő izmok rövidülnek, az előreesett vállak miatt a mellkasizmok, vállberotátor izmok zsugorodnak, a hosszanti hátizmok megnyúlnak. A fejbiccentő izom zsugorodása miatt a nyaki lordózis fokozódhat.

Dr. Rudolf Klapp német ortopédsebész 1873-ban született Arolsenben. 1899-től a gerincbetegségekre specializálódott.
A konzervatív terápiának nagy jelentőséget nyilvánított, ezért tanulmányozta a macskafélék mozgását. Kutatómunkája során az emberi faj felegyenesedéséből eredő fizikai ártalmakat keresve, annak ellensúlyozását célzó speciális kúszó módszert dolgozott ki. 1907-ben Berlinben nappali gerinciskolát, 1926-ban Potsdamban bentlakásos intézetet hozott létre.

Feliratkozás hanyagtartás csatornájára

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×