hanyagtartás

Fizikális háttér és gyakorlati megfontolások Testünk statikai szerkezetének állandóságához az agonista és antagonista izomcsoportok egyensúlya szükséges. Ezek működési mechanizmusuk és felépítésük alapján is különböznek egymástól. Funkcionálisan elkülöníthetők a hajlító és nyújtó, illetve a közelítő és távolító izmok. Szerkezetileg a myoglobinban gazdag, tónusos, vörös izom az egyik típus. Ilyen felépítésűek a testtartásért is felelős, tartósan terhelhető, lassan reagáló, de lassan is fáradó izmok. A másik típus a fázisos, fehér izom, mely gyorsan húzódik össze és hamar elfárad, rövid ideig terhelhető, hosszabb pihenést igényel.Amennyiben az izompárok egyensúlyban vannak, akkor elemeik terheléskor teljes összehúzódásra képesek, nyugalomban maximálisan és görcsmentesen ellazulnak, alapállapotban normális a tónusuk, a test függőleges helyzetét képesek tartósan biztosítani.

 

Janda felosztása szerint a törzsünk tartását biztosító párok a következő izmok: hátsó nyakizmok – elülső nyakizmok; trapézizom (m. trapezius) – nagy mellizom (m. pectoralis major); rombuszizom (m. rhomboideus) – elülső fűrészizom (m. serratus anterior); egyenes hasizom (m. rectus abdominis) – négyszögű ágyékizom (m. quadratus lumborum); külső és belső ferde hasizom (m. obliquus externus és internus) – gerincmerevítő izom (m. erector spinae); nagy farizom (m. gluteus maximus) – egyenes combizom (m. rectus femoris); kétfejű combizom (m. biceps femoris) – csípőhorpasz-izom (m. iliopsosas); félhártyás izom (m. semimembranosus) – szabóizom (m. sartorius); félinas izom (m. semitendinosus) – széles pólyaizom (m. tensor fasciae latae).