A balett előadások sikerének kulcsa a koreográfus elképzeléseinek maradéktalan megjelenése mellett a táncosok fizikuma, mely nehézségek és vállalhatatlan kompromisszumok nélkül kell, hogy szolgálja őket előadásról előadásra.
Míg a férfiaknak a határozott irányító szerep jut – ehhez a biztonságos emelések, lépések, ugrások, forgások technikáját kell elsajátítani –, addig a táncosnő lágy, légies mozgásokkal a partnere jelzéseit érzékelve, követve alkalmazkodik hozzá.
A Roswitha Brunkow német gyógytornász által kidolgozott technika olyan neurológiai rendellenességek, ortopédiai betegségek, tartási- és járási nehezítettséggel járó kórképek (pl. stroke) esetén ajánlott gyógymód, amelyet a betegek gyógytornásztól, családtagtól függetlenül, önállóan, a saját napi gyakorlatban többször is intenzíven alkalmazhatnak.
Mindemellett – fájdalomcsillapító módszer lévén – gerincműtéten átesett betegeknek, jelentős fájdalommal járó elváltozások, vagy alacsony fájdalomküszöbbel párosuló krónikus mozgásszervi betegségek esetén is hasznos.
Dieter Dorn 1938-ban született egy német kistelepülésen. Ifjúkorában mezőgazdasági termelőként dolgozott és nem is tervezett – mai kifejezéssel élve – pályamódosítást, nem voltak a földtől, annak művelésétől távol álló ambíciói.
Egy napon azonban oly szerencsétlenül emelt fel egy méretes farönköt, hogy utána egyszerűen nem bírt felegyenesedni.
– Hexenschuss! – hasított belé. – Már csak ez hiányzott!
Gyakori gyermekfogászati probléma a fogak rendellenes helyzete, túl szoros állása (keskeny állkapocs), az orrlégzés mellőzését (a szájlégzés nem tudatos előnyben részesítését) jelentő nyitott harapás (a fogsorok hibás illeszkedése).
Mindezek következményeképpen megnehezedik az orr melléküregeinek egészséges fejlődése.
A metabolikus szindróma az iparosodott társadalmak népbetegsége. A túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód következtében alakul ki.
Központi problémája az inzulin rezisztencia és az ehhez társuló másodlagos betegségek, melyek együttesen felgyorsítják az érelmeszesedés folyamatát.
A hipermobilitás a normális ízületi mozgástartományt jellemző Gauss-görbe felső végének felel meg az adott népességben.
A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi, illetve vázizomrendszeri és sokszor zsigeri problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísérhet.
A mellkaskimeneti szindróma (TOS – Thoracic Outlet Syndrome) gyűjtőfogalom, mely több ideg-érrendszeri kompressziós kórképet foglal magába a nyak-vállöv területén.
A karfonat a nyaki ötös, hatos, hetes, nyolcas, valamint az egyes háti gyökből összefonódva halad a gerinc mellett a felső végtag felé. A kulcscsont felett három kötegbe rendeződve folytatják útjukat a csontok és izmok által határolt szűk scalenus hasadékon, valamint nyaki „háromszögeken” keresztül létfontosságú erek társaságában.
A SZÍVFREKVENCIA-INGADOZÁS MÉRÉSE ÉS SZEREPE A SZÍV ÉS A KERINGÉSI RENDSZER EDZETTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁBAN
Bármilyen egészségmegőrző mozgás illetve rehabilitációs mozgásterápia intenzitásának mérése leginkább a pulzusszám és a vér tejsavszintjének meghatározásával történik. Az egészségmegőrzés céljából végzett fizikai aktivitás, a fitness és a rehabilitáció területén egyszerűbb módszerekkel, a pulzusszámmal dolgoznak.
- testsúly csökkentése (obesitas esetén)
- fizikai munka kerülése, ha feltétlenük szükséges, akkor a medencefenék izmait megfeszítve végezni
- a krónikus köhögéssel járó betegségek ellátása
- dohányzás mellőzése
- székrekedés kezelése
- folyadékbevitel csökkentése, diétás tényezők figyelembevétele
- ülőmunkát végzőknél legalább két óránként öt percnyi állás, járkálás a kismedencei keringési pangás megelőzésére
- a változó korú nők hormonpótlása segíti a kötőszöveti fixáló mechanizmust
- urológiai, nőgyógyászati, neurológiai alapbetegségek kezelése
A mozgásszervi betegségek igen nagy csoportját a csípőízület gyulladásos és porcelfajulásán alapuló elváltozásai teszik ki. Az ízületi porc fokozatos leépülése, degenerálódása az ízület anatómiai szerkezetét megváltoztatja, a beteg funkcionális képességeit károsítja, s olyan nagymértékű állapotromlást hoz létre, hogy a terápia konzervatív úton már nem valósítható meg, csakis a műtéti megoldás jöhet szóba.
Fizikális háttér és gyakorlati megfontolások
Testünk statikai szerkezetének állandóságához az agonista és antagonista izomcsoportok egyensúlya szükséges. Ezek működési mechanizmusuk és felépítésük alapján is különböznek egymástól.
A Fibromyalgia-szindrómával az elmúlt tíz évben kezdtek igazán behatóan foglalkozni. Feltárták a betegség jellemző tüneteit, így a betegek is egyre több kérdésre kaptak választ, s megismerhették a gyógyulás lehetőségeit is.
A betegség az átlag népesség 1 százalékában fordul elő, ebből 6-10 százalék a belgyógyászat, 20 százalék a reumatológia területén található. A betegség a felnőtt lakosság 4-12 százalékát, ezen belül főleg a középkorú, munkaképes nőket érinti, veszélyeztetve pszichés és fizikai állapotukat.
A láb, szűkebben annak talpi felszíne élettanilag három ponton támaszkodik: a sarokcsonton, valamint az első és az ötödik lábközépcsont fejecsein. Utóbbiak között húzódik a harántboltozat. Az említett lábközépcsontok részét képezik továbbá a belső hosszanti boltozatnak (első lábközépcsonttól a sarokcsontig), valamint a külső hosszanti boltozatnak (ötödik lábközépcsonttól szintén a sarokcsontig).
A boltozatokat szalagok és izmok stabilizálják, véglegesen csak serdülőkorra alakulnak ki. A láb szerkezetének kialakulását a lábra ható erők (testsúly, izomerő) befolyásolják. Leggyakrabban a túlterhelés, a veleszületett kötőszöveti gyengeség mellett a helytelen irányú igénybevétel okozza a láb elváltozásait.
A nő életének legnagyobb boldogsága a gyermekáldás, egyik legmeghatározóbb élménye a gyermekvárás és szülés folyamata.
A várandós nő a várakozás hónapjai alatt többek között a szülészeti fizioterápia gyakorlati technikái által tud felkészülni a harmonikus szülésre, majd a derűs anyaságra.
Egyáltalán nem új az a nézet, mely szerint a testmozgás a cukorbetegség gyógyításának egyik módja.
Az elmúlt 25 évben folyamatosan vizsgálták a cukorbetegség és a testmozgás kapcsolatát. A cukorbetegség típusától és a már kialakult szövődményektől függően az orvosok javasolják a megfelelő testmozgást.
Az állkapocs, azaz temporomandibuláris ízület (TMI) működésében egy speciális, páros ízület. Rágáskor a bennük lévő porckorong segíti a két oldal összehangolt őrlőmozgását, a forgómozgással kombinált szimmetrikus előre-hátra csúszást.
A TMI ritkán előforduló betegségei közé sorolhatók fejlődési rendellenességei, vagy a súlyos táplálkozási nehézséget okozó csontos összenövés (ankylosis), mely megakadályozza az ízfelszínek mozgását.
Manapság a kötőszövetre ható eljárások reneszánszát éljük – szinte havonta jelenik meg egy új, többnyire gyógytornászok által használt innovatív metódus. Ide tartozik a teljesség igénye nélkül a kötőszöveti reflexmasszázs, a Terrier-féle lágyrészmobilizáció, a Simons-Travell-féle trigger- és tenderpont terápia, az SMR fascia technika, a craniomandibuláris kezelés, a DEEP metódus, az oro-myofascialis manuálterápia, a Typaldos-féle fascia disztorziós modell, a Bowen módszer, vagy éppen az oszteopátia.
A Kapandji-féle funkcionális egység vagy „segmentum mobile” két szomszédos ízület mobilis kapcsolatát jelenti, beleértve az összes anatómiai képletet (csigolyatest, porckorong, nyúlványok, kisízületek, szalagok, izmok).
A mozgásszegmentnek egyszerre két – egymásnak látszólag ellentmondó – feltételnek kell megfelelnie. Egyrészt mobilisnak kell lennie, hogy – összességében – hajlékonyságot tudjon biztosítani, másrészt (a test tengelyében) stabilnak és teherbírónak kell maradnia.
Fontos a mozgás!
A cikk első részében a csontritkulás formáival, veszélyeztető tényezőivel, jellemző tüneteivel ismerkedhettek meg. Ezúttal a mozgásterápiáról esik szó. A téma igen fontos, hiszen a megfelelő időben és módon alkalmazott fizioterápia nagyban segíti a beteg mozgásszervi problémáinak javítását s biztosíthatja a megfelelő életminőség megtartását.
Mit érhetünk el mozgásterápiával?
· Fájdalomcsillapítást
· A helyes, gazdaságos légzést
· A gerinc alaki változásainak megelőzését vagy annak korrekcióját
· A helyes tartás kialakítását
· Az általános mozgáskészség javítását
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.