Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus! – tartja a mondás. Bizony, ha az egészségünk, a jó alakunk, nem utolsósorban pedig az emésztőrendszerünk épségének megőrzése a cél, akkor jobb, ha így teszünk. Persze ez nem mindig könnyű, különösen az ünnepek közeledtével.
Az emésztés tulajdonképpen már a szájban megindul. A fogainkkal kis darabokra aprított ételek lebontását a nyál kezdi, amiláz nevű enzimjével. A táplálék a szájból a nyelőcsövön át a gyomorba jut, ahol „savfürdőt" vesz. 4-5 óra elteltével a vékonybélbe kerül, ahol különféle emésztőnedvek bontják le.
A vékonybél belső felszínét bélbolyhok borítják: a táplálék ezeken keresztül szívódik fel a vérbe. Újabb néhány óra elteltével a maradék a vastagbélben halad tovább, hogy további 7-16 órát töltsön ott. Itt már csak a víz és az ionok felszívódása történik, emésztés nem. A nem hasznosítható részek végül a végbélnyíláson keresztül távoznak, széklet formájában.
– A magyarországi étkezési szokások nem túl szerencsések – mondja dr. Bálint András sebész, gasztroenterológus, a Szent Imre Kórház általános sebészeti profiljának osztályvezető főorvosa. – Kevés alkalommal eszünk, de akkor sokat, és túl nagy mennyiségben fogyasztunk állati eredetű zsiradékokat és szénhidrátokat. Az emésztőrendszer és általában a szervezet szempontjából lényegesen jobb a többszöri, kis volumenű étkezés, mint a „nagy zabálás". Az energiafelhasználás ugyanis folyamatos – a bevitel ezzel szemben szakaszos. A táplálkozásunkban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a növényi rostoknak, a vitaminoknak, a nyomelemeknek.
A jó fogyókúra alapja az, hogy a szénhidrát-felhasználás nagyobb, mint a kalóriabevitel. Először is csökkentenünk kell a szénhidrátok és a zsír fogyasztását. Nem csupán az édességeket, de a péksüteményeket, a tésztaféléket és a lisztből készült ételeket is háttérbe kell szorítanunk.
Sokkal több salátát, gyümölcsöt és zöldséget kellene fogyasztanunk! A reggelinek és az ebédnek kell dominánsnak lennie, a vacsora lehet szerényebb is. A nem hirtelen, fiziológiás (azaz élettani) fogyás a kalóriabevitel megszorítása mellett megfelelő tréninggyakorlatokra is épít. Jó tudni, hogy egy fizikai munkásnak körülbelül napi 2000 kilokalóriára van szüksége, míg egy irodai dolgozó számára 1000-1200 kilokalória is elég. Törekedjünk arra, hogy 20 alatt tartsuk a testtömegindexünket!
Testtömegindex
A szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, sőt, a daganatos betegségek tekintetében is az elhízás az egyik legsúlyosabb kockázati tényező. A testtömegindex – angolul Body Mass Index (BMI) – megfelelő eligazítást ad ahhoz, hogy felmérhessük saját állapotunkat. Úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk a testmagasság méterben mért négyzetével. 25 alatt általában normális testsúlyról, 25-30 között túlsúlyról, míg 30 felett elhízásról beszélünk.
Az emésztőszervi betegségek nagyon sokfélék lehetnek. Teltségérzet vagy puffadás esetén sokan inkább bekapnak egy emésztést könnyítő pirulát, mint hogy orvoshoz forduljanak. – Pedig Magyarországon általános probléma az, hogy a daganatokat későn ismerik fel! – mondja dr. Bálint András. – A gyomorszájtáji fájdalmak, a gyomorégés, a savanyú, maró íz a szájban, a táplálék visszaáramlása, a mellkasi fájdalom mind-mind figyelmeztető tünetek: érdemes kivizsgáltatnunk magunkat. Ha pedig véres székletet, hányást, véres hányást, nem szándékolt testsúlycsökkenést tapasztalunk, haladéktalanul forduljunk orvoshoz!
Dudics Emese
forrás: archívum
(Patika Tükör – 071207)
