Ébredő természet – Gyűjtsünk gyógynövényt!

Reméljük, most már hamarosan élvezhetjük a kora tavaszi napok, hetek örömeit, a langyosodó hőmérsékletet, a levegő friss illatát, az ébredő természetet. A gyógynövények kedvelői már készülhetnek a növények gyűjtésére.

Idézzünk fel néhány jó tanácsot, szabályt a növények gyűjtéséről, szárításáról, tárolásáról.

• Csak olyan növĂ©nyeket gyűjtsĂĽk, amelyeket biztosan ismerĂĽnk, szĂĽksĂ©g esetĂ©n ne restelljĂĽnk szakĂ©rtĹ‘höz fordulni (persze segĂ­thet a szakirodalom is).
• Soha ne gyűjtsĂĽnk olyan helyen, ahol számĂ­tani lehet szennyezĂ©sekre, a növĂ©nyállomány károsodására. KerĂĽljĂĽk tehát az ipari ĂĽzemek, vegyi gyárak, raktárak, benzinkutak stb. környĂ©kĂ©t, s ne gyűjtsĂĽnk a nagyobb forgalmĂş utak, vasutak mentĂ©n sem. A tavaszi-nyári idĹ‘szak mezĹ‘gazdasági munkái (trágyázás, műtrágyázás, növĂ©nyvĂ©dĹ‘-rovarirtĂł szerek használata) kapcsán Ă©rintett terĂĽletek kerĂĽlendĹ‘k. E tanács mĂ©g akkor is megszĂ­vlelendĹ‘, ha a terĂĽlet növĂ©nyei látszĂłlag Ă©pek, egĂ©szsĂ©gesek!
• A növĂ©nyek szárĂ­tása szellĹ‘s, levegĹ‘s helyen törtĂ©njen. A szárĂ­tás megkezdĂ©sekor távolĂ­tsunk el minden más, gyűjteni nem szándĂ©kozott növĂ©nyt (annál inkább, mert ezek frissen sokkal jobban felismerhetĹ‘k, mint kĂ©sĹ‘bb). A kellĹ‘ szárĂ­táshoz sokszor forgassuk át a növĂ©nyeket, hogy ne következhessĂ©k be - kĂĽlönösen a szárĂ­tás elejĂ©n - befĂĽlledĂ©s, ami kĂ©sĹ‘bb kellemetlen gondokat (gombafertĹ‘zĂ©s stb.) okozhat.
• A már kellĹ‘en megszáradt növĂ©nyállományt szellĹ‘sen igyekezzĂĽnk tárolni, s a továbbiakban is Ăłvjuk a nagyon nedves levegĹ‘tĹ‘l vagy egyĂ©b szennyezĹ‘ forrásoktĂłl. A szárĂ­tás mĂ©rtĂ©kĂ©t megĂ­tĂ©lhetjĂĽk a növĂ©nyek fizikai jellegĂ©bĹ‘l, azaz, jĂłl száradt a növĂ©ny, ha tapintáskor, csavaráskor nem hĂşzĂłs, nyĂşlĂłs, hanem inkább ropogĂłs, törĂ©keny.

Néhány kora tavaszi gyógynövény

Az ébredező növényvilág egyik legkorábbi képviselője egy érdekes, a fészekvirágzatúakhoz tartozó, szerény növény, a martilapu. Feltűnő és szokatlan tulajdonsága, hogy gyökértörzséből korán tavasszal nem a levelek, hanem a virágok jelennek meg először. Az aranysárga virágok tőkocsányon helyezkednek el, melyet pirosas-barnás pikkelylevelek borítanak. A jóval később megjelenő levelek tőállásúak, kerekdedek, karéjosak, fonákjuk molyhos, és elég tekintélyes méretük (10-30 cm) is lehet. A martilapu eurázsiai származású, igénytelen növényünk, mely szinte mindenütt megél, de elsősorban a lazább, bolygatott talajokon, felhagyott művelésű helyeken, kertben, út mentén számíthatunk rá. Drog - azaz gyógyhatású növényi rész - lehet a levél vagy a virágzat. Nyálkaanyagok, flavonoidok és triterpénszármazékok mellett nyomokban némi alkaloid is jelen lehet benne. A nyálkaanyagok miatt elsősorban köptetőként, a légúti tünetek enyhítésére szolgáló teakeverékekben használjuk. Készíthető a növényből egyébként fürdő és boroga tás is, nehezen gyógyuló sebek, kelések kezelésére.

Elég közismert, üde lomberdeinkben, tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben, de parkokban, kertekben is megtalálható a tavasz friss zöldségnövénye, a salátaboglárka. Gyökérágai gumósan vastagodottak, 15-20 cm-nél nagyobb hajtása ritkán van. Levelei fényeszöldek, kerekdedek-szívesek, vese alakúak, a levélszél ép vagy csipkés. Virágait a háromtagú csésze és 8-12 tagú aranysárga levelekből álló sziromkör jellemzi. Virágzására március-áprilisban számíthatunk. A salátaboglárka a régi magyar konyha kora tavaszi friss és vitamindús zöldségféléje volt, használata sajnos szinte teljesen "kiment a divatból". Célszerű lenne ismét felvenni a tavaszi salátafélék sorába, kivéve persze, ha szennyezett helyen nő. Ilyenkor feltétlen kerüljük gyűjtését. A gyűjtés kapcsán figyelnünk kell másra is, mert a salátaboglárka - virága alapján - esetleg összetéveszthető más, frissen mérgező boglárkafajokkal. Csak az gyűjtse, aki biztosan felismeri!

A tavasz egyik hamar sarjadó és virágzó növénye a jellegzetes illatú zamatos turbolya. Az ernyősök családjába tartozó egyéves növény 40-70 cm-re nő, szára hengeres, szárcsomói alatt szőrözött. Levelei többszörösen összetettek. Hosszú kocsányon fejlődő, ernyős virágai aprók, a sziromlevelek fehérek. A növény feltűnő tulajdonsága erős ánizsillata. Előfordulására gyomtársulásokban, kertekben, vagy akár a városi területeken is számíthatunk. Néhol termesztett fajtáit is ismerik, hiszen fűszer- és gyógynövény. Legfőbb hatóanyagai: az apiin glikozid, illóolaj, keserűanyagok. A friss növény C-vitaminban, karotinban, vasban gazdag, belőle akár saláta vagy főzelék is készíthető. Az egész növény forrázatát vese-, és légúti problémáknál, emésztési zavaroknál, vagy étvágygerjesztőként is alkalmazzák. Tudunk a növény kozmetikai hasznosításáról is, amikor tisztító pakolásokat készítenek belőle.

Saját megfigyelés, hogy egyes, kedvtelésből tartott állataink (tengerimalac, hörcsög) igen szívesen fogyasztják a növény friss, vitamin- és lédús hajtásait. Akár friss fogyasztásra, akár szárításra gyűjtünk, mindig kerüljük a láthatóan szenynyezett területeket!

Dr. Vetter János
egyetemi tanár

forrás: archívum
(Patika Tükör – 030305)