gyomorfekély

A betegségre jellemző a periodikusan, étkezés után 1-2 órával vagy éjszaka jelentkező égő gyomortáji fájdalom. Főleg tavaszi és őszi időszakokban lobban fel, amit egy-egy nyugalmi periódus követ. A fekélybetegség oka nem egyértelműen tisztázott.

Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus! – tartja a mondás. Bizony, ha az egészségünk, a jó alakunk, nem utolsósorban pedig az emésztőrendszerünk épségének megőrzése a cél, akkor jobb, ha így teszünk. Persze ez nem mindig könnyű, különösen az ünnepek közeledtével.

Az emésztés tulajdonképpen már a szájban megindul. A fogainkkal kis darabokra aprított ételek lebontását a nyál kezdi, amiláz nevű enzimjével. A táplálék a szájból a nyelőcsövön át a gyomorba jut, ahol „savfürdőt" vesz. 4-5 óra elteltével a vékonybélbe kerül, ahol különféle emésztőnedvek bontják le. A vékonybél belső felszínét bélbolyhok borítják: a táplálék ezeken keresztül szívódik fel a vérbe. Újabb néhány óra elteltével a maradék a vastagbélben halad tovább, hogy további 7-16 órát töltsön ott. Itt már csak a víz és az ionok felszívódása történik, emésztés nem. A nem hasznosítható részek végül a végbélnyíláson keresztül távoznak, széklet formájában.

DEFINÍCIÓ

Fekélybetegség esetén a gyomor, illetve a nyombél nyálkahártyáján károsodás, felmaródás jön létre, a nyálkahártyát a gyomorsav mintegy megemészti. Az orvosi szaknyelv a fekélyeket úgynevezett peptikus fekélyeknek is nevezi. A fekélybetegség 5-ször gyakoribb a patkóbélben, mint a gyomorban, ugyanakkor a gyomorfekély veszélyesebb, mivel rosszindulatú elfajulása fordulhat elő.

ELŐFORDULÁS

Kijelenthetjük, hogy a fekélybetegség népbetegségnek számít, a felnőtt lakosság közel 10%-a érintett élete során.

Agressziómentes élet nincs. Átélése és levezetése azonban az életben maradás egyik szükséges feltétele.

Ennek hiányában az egyén a hétköznapi problémák kezelésében is nehézséget lát, nyomasztónak éli meg a problémák megoldását.