Elsősegély – Baj az utcán

A betegség helyes megállapítása és a kellő kezelés, beavatkozás eldöntése mellett óriási szerepe van az elsősegélynyújtás sikerében az időtényezőnek.

A biológiai halál beállta mintegy négy perc alatt következik be. Szerencsés esetben – ha a beteg például előttünk esik össze, vagy a baleset az orrunk előtt történik – ennyi időnk van annak felismerésére, hogy az életfontos szervműködések vagy azok valamelyike megszűnt, és hogy hozzálássunk a légzés és/vagy a keringés pótlásához. Ez a nem túl hosszú idő azonban lényegesen lecsökkenhet, ha nem vagyunk a helyszínen, amikor a baj bekövetkezik.

Egy jelentős vérzés, ha annak elállítása pillanatokon belül megtörténik, nem jár súlyos következményekkel. Viszont néhány másodperces, egy-két perces késlekedés olyan mértékű vérvesztéshez vezethet, amely életveszélyes állapotba sodorja a sérültet, akinek a keringése összeomlik, és sokkolódik.

Egy égési sérülésnél sokkal hoszszabb időnk van a szakszerű beavatkozásra, de tudnunk kell: minél előbb látunk hozzá az égett bőrfelület hűtéséhez, annál jelentősebb mértékben csökkenthetjük a szövetkárosodást. Azonban a hűtés megkezdésére is csak mintegy húsz percünk van. Ezt követően már visszafordíthatatlan elváltozások jönnek létre a sejtekben, így a laikus elsősegélynyújtásnak ez a lépése már nem sok haszonnal kecsegtet.

Vigyázat! A kapkodás nem segít, inkább időveszteséghez vezet. A tanulás kapcsán berögzült lépések nyugodt, megfontolt végrehajtásával sokkal több időt nyerünk, mint kétségbeesett iparkodással. Az elsősegélynyújtó igyekezzen megőrizni nyugalmát. Ez különösen nehéz akkor, ha a segítségre szoruló egy rokona vagy ismerőse.

És még mielőtt hozzálátnánk...

A bámészkodók, a szemtanúk, a hozzátartozók is értékes információkkal szolgálhatnak a történtekkel kapcsolatban. Minden apró jel, a történések, a kialakuló panaszok sorrendje mind-mind fontos lehet.

• Panaszkodott-e a beteg pĂ©ldául mellkasi fájdalomra, fulladásra, nehĂ©zlĂ©gzĂ©sre, mielĹ‘tt összeesett? Volt-e görcsrohama? Sápadt, verĂ­tĂ©kes volt-e, esetleg ellenkezĹ‘leg, arcbĹ‘re kivörösödött, vagy szederjesen elszĂ­nezĹ‘dött?
• PrĂłbált-e már valaki beavatkozni, segĂ­tsĂ©get nyĂşjtani, ha igen, milyen lĂ©pĂ©seket tett? HĂ­vta-e már valaki a mentĹ‘t? Van-e valaki mĂ©g a jelenlĂ©vĹ‘k között, aki tudna segĂ­teni a beteg ellátásában?

Nem mindenki érez magában annyi erőt, hogy egyedül, mások szeme láttára odalépjen egy földön fekvő személyhez, de ha látja, hogy mások ezt megteszik, felbátorodik, és részt vesz az ellátásban. Még inkább számíthatunk segítségre, ha felkérjük erre a körülöttünk tartózkodókat.

Dr. Kökény Zoltán

forrás: archívum
(Patika Tükör – 040804)