A homeopátia felfedezĹ‘je Samuel Hahnemann (1755-1843), aki korának neves orvosa volt. Sokat foglalkozott a krĂłnikus betegsĂ©gekkel, s ezek gyĂłgyĂtási lehetĹ‘sĂ©geivel. Hahnemann elutasĂtotta azt a feltevĂ©st, hogy a betegsĂ©get az azt okozĂł károsĂtĂł anyag szervezetbĹ‘l valĂł „kiengedĂ©sĂ©vel" kell gyĂłgyĂtani. E helyett azt állĂtotta, hogy a betegsĂ©geket a test Ă©leterejĂ©nek visszaállĂtásával lehet kezelni. A klasszikus homeopátia lĂ©nyegĂ©ben olyan kezelĂ©si mĂłdszer, mely olyan orvosságokkal dolgozik – ezeket minimális mennyisĂ©gben adagolva –, melyek nagyobb mennyisĂ©gben olyan tĂĽneteket okoznának, mint maga a kezelendĹ‘ betegsĂ©g. A homeopátiás gyĂłgyĂtás a „hasonlĂłt a hasonlĂłval" elvĂ©n alapul.
Napjainkban sok mindent hallunk a homeopátiárĂłl. Hideget Ă©s meleget egyaránt kap ez a több száz Ă©ves mĂşltra visszatekintĹ‘ gyĂłgyĂtási rendszer. Sokan eskĂĽsznek rá, mások pedig állĂtják, hogy pusztán placebokĂ©nt hat. A puding prĂłbája azonban az evĂ©s. Egy jĂłl kiválasztott homeopátiás szer hatását sokszor csodakĂ©nt Ă©ljĂĽk meg. De mi is a fĹ‘ kĂĽlönbsĂ©g a hagyományos Ă©s a homeopátiás gyĂłgyszerek között?
A tradicionális gyĂłgyĂtásnál megszoktuk, hogy a betegsĂ©g során kialakulĂł tĂĽneteket általában csillapĂtjuk, Ă©s akkor vagyunk jĂł vĂ©lemĂ©nnyel egy gyĂłgyszerrĹ‘l, ha ezt minĂ©l hamarabb megteszi. PĂ©ldául láz esetĂ©n lázcsillapĂtĂłt, fájdalom esetĂ©n fájdalomcsillapĂtĂłt veszĂĽnk be, sokszor gátolva a szervezet termĂ©szetes reakciĂłit.
A homeopátiás gyĂłgyĂtás máshogy működik. A homeopátia a szervezet öngyĂłgyĂtĂł mechanizmusait aktiválja annak Ă©rdekĂ©ben, hogy a szervezet visszanyerhesse a betegsĂ©g elĹ‘tti egyensĂşlyát.
A homeopátiás gyĂłgyszerek csak termĂ©szetes alapanyagokbĂłl kĂ©szĂĽlnek. Törzskönyvezettek, nem allergizálnak, mellĂ©khatásmentesek, mivel speciális hĂgĂtási Ă©s potenciálási folyamatokon mennek keresztĂĽl.
VegyĂĽk pĂ©ldakĂ©nt egy egyszerű nátha esetĂ©t. Az orrváladĂ©k termelĹ‘dĂ©sĂ©nek cĂ©lja többek között, hogy eltávolĂtsa, elpusztĂtsa a kĂłrokozĂłkat. A hagyományos orrcseppekkel gátoljuk a szervezet ezen termĂ©szetes reakciĂłit, visszaszorĂtjuk a váladĂ©kozást, mindamellett nemkĂvánatos mellĂ©khatáskĂ©nt a nyálkahártya is károsodhat. A homeopátiás kĂ©szĂtmĂ©nyek a szervezet öngyĂłgyĂtĂł mechanizmusait beindĂtva Ă©s erĹ‘sĂtve vezetnek a kĂłrokozĂłk pusztulásához, szelĂd, hatásos gyĂłgyulást eredmĂ©nyezve. Tehát a homeopátiás szer nem elnyom egy tĂĽnetet, hanem támogatja a szervezetet, hogy lekĂĽzdje a betegsĂ©get, helyreállĂtsa a megbomlott egyensĂşlyi állapotát.
A másik fontos Ă©rv lehet a homeopátia mellett mai, szintetikus világunkban, hogy ennek alkalmazásával szervezetĂĽnket nem bombázzuk Ăşjabb mestersĂ©ges szerekkel, hanem a termĂ©szet erejĂ©vel Ă©rĂĽnk cĂ©lba. Ráadásul „jĂł Ăzűen"! Ugyanis a homeopátiás szerek nagy rĂ©szĂ©nĂ©l a vivĹ‘anyag cukorgolyĂłcska, amit szopogatni kell. Ennek kĂĽlönösen gyermekeim örĂĽlnek, hiszen Ăgy a gyĂłgyszerek bevĂ©telĂ©t nem tortĂşrakĂ©nt, hanem örömĂĽnnepkĂ©nt Ă©ljĂĽk meg. „Anya, mikor kapok megint bogyĂłt?"- hangzik el gyakran a kĂ©rdĂ©s, Ă©s komoly vita támad, ha csak egyik csemetĂ©mnek van szĂĽksĂ©ge gyĂłgyszerre. Talán mĂ©gis be kĂ©ne szereznem valamilyen homeopátiás placebĂłt is a kicsiknek, hogy ne legyen vita?
A szénanátha
Az utóbbi évtizedekben az allergiás megbetegedések gyakorisága a civilizált országokban jelentősen megemelkedett, miközben – ellentmondásosnak tűnően – a környezethez fűződő közvetlen és közvetett kapcsolat egyre inkább háttérbe szorul. Érdemes azon elgondolkodni, hogy miért oly gyakori, oly emblematikus a mai világban az allergiás kórképek egyre többeket érintő problematikája.
Az allergiás nátha heveny, szezonális formája a szénanátha, de ismeretes az egész éven át tartó (perenniális) kórforma is. A szénanátha a legelterjedtebb az összes allergiás megbetegedések közül, előfordulási gyakorisága Európában a népesség 10-15 százalékára tehető, leggyakoribb megjelenési időszaka a kamaszkorra (10 és 20 éves kor közé) esik.
Jellemző az allergiás nátha mindkét megjelenési formájára a szezonálisan (pollenszezonban) vagy egész évben fennálló tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, túlzott nyálkatermelődés, orr-, torok-, és szemviszketés, gyakori a kötőhártya-gyulladás, a torokgyulladás.
A szĂ©nanátha tĂĽneteit általában a levegĹ‘ben terjedĹ‘ pollenek, tavasszal a fák, nyáron Ă©s Ĺ‘sszel a fűfĂ©lĂ©k Ă©s a gyomnövĂ©nyek pollenjei váltják ki. A belĂ©legzett pollenek hatására a vĂ©rben kĂłros ellenanyag (immunglobin-E antitest, röviden IgE) termelĂ©se kezdĹ‘dik. Ezzel a beteg Ă©rzĂ©kennyĂ© válik az adott allergĂ©nre. Amikor aztán a szervezet megint találkozik ezzel az anyaggal, lĂ©trejön az allergĂ©n Ă©s az antitest összekapcsolĂłdása. Ilyenkor bizonyos sejtekbĹ‘l biolĂłgiailag igen hatĂ©kony anyagok (mediátorok) szabadulnak fel, melyek a fent már emlĂtett, jellegzetes tĂĽnetek kialakulásáért felelĹ‘sek.
A szénanátha legelterjedtebb kezelési módszerei közé tartoznak a kémiai gyógyszerek, melyek elsődlegesen a betegség sejtszinten történő kifejlődését gátolják, például a váladékképződést, a gyulladáskeltő és hörgőszűkületet kiváltó mediátoranyagok receptorokhoz kötődését akadályozzák meg.
Dr. Farkas Orsolya
forrás: Patika Tükör