A különféle egészségstatisztikai adatok azt bizonyítják, hogy jó néhány súlyos betegség tekintetében hazánk a negatív rangsor élén áll. Van azonban, amire méltán büszkék lehetünk. A magyar lakosság - köszönhetően a kötelező védőoltások rendszerének - egységesen védettnek mondható a különféle járványos megbetegedésekkel szemben. A fertőző kórokkal szembeni védekezésben tehát igen nagy jelentőségük van a védőoltásoknak, melyeknek köre egyébként ma is napról napra bővül.
Miközben tehát egyre több súlyos kór megelőzésére kínálkozik ily módon lehetőség, az oltást végző orvosok egyre gyakrabban találkoznak olyan páciensekkel - elsősorban szülőkkel -, akik meglehetősen sok fenntartást fogalmaznak meg az immunizálásnak e módjával kapcsolatban. Vannak, akik személyes szabadságukra, önrendelkezési jogukra hivatkozva próbálják megtagadni a védőoltás beadatását, mások a vakcinákkal történő megelőzés hatékonyságáról nincsenek meggyőződve, egyesek pedig úgy vélik, ma már egyes fertőző betegségek nem is léteznek, ezért az oltással történő védekezésnek sincs jelentősége.
E teóriával az a baj, hogy valójában e betegségeket a védőoltások tartják távol tőlünk, sőt a beoltottak védik azokat is, akik valamilyen okból nem olthatók. A védőoltási programmal szembefordulók között a legtöbben azok a szülők, akik az oltóanyagok hosszú távú mellékhatásaitól, egészségkárosító következményeitől féltik gyermekeiket.
A hazai sajtóban is napvilágot láttak olyan írások, amelyek a védőoltásokat tették felelőssé, egyes - ma még ismeretlen eredetű - megbetegedésekért, pl. az autoimmun betegségekért, az autizmusért, a skizofréniáért, vagy a hirtelen csecsemőhalálért. Ezzel szemben kutatások sokasága bizonyítja, hogy az oltási szövődmények túlnyomó többsége gyorsan múló, ún. banális tüneteket (az oltás helyén keletkező bőrpír, fájdalomérzet, hőemelkedés, láz, esetleg néhány napos rossz közérzet) okoz csupán.
Ahhoz, hogy ezeknek a kellemetlen tüneteknek, az ún. oltási reakcióknak az okait megértsük, ismernünk kell az oltások hatásmechanizmusát. A beadott oltóanyag ugyanis a kivédendő betegséget előidéző kórokozóhoz hasonlít, hatására a szervezet megnöveli a kórokozók - vírusok, baktériumok - felismerésére képes sejtek számát, így mintegy felkészíti a szervezetet a tartós önvédelemre.
Azt széles körű és nemzetközi kutatások sora igazolja, hogy maga az oltóanyag semmiféle maradandó kárt nem okoz a beoltott egyén szervezetében. Ezzel szemben tény, hogy egyes esetekben a szakorvosok javasolják a védőoltás beadásának késleltetését vagy akár kifejezetten ellenjavallottnak tartják az ilyen típusú megelőzést.
A védőoltás beadását el kell halasztani pl. lázas betegség esetén, s mérlegelni kell beadásának következményeit olyan személyeknél, akiknél már előzőleg előfordult súlyos oltási szövődmény. Ugyancsak ellenjavallott lehet a vakcina beadása idegrendszeri betegségekben szenvedő gyermekeknél (pl. nem kezelt epilepsziánál). Élővírust tartalmazó vakcinák, sőt, általában védőoltások nem adhatók várandósoknak. (Ettől csak akkor szabad eltérni, ha a fertőzés nagyobb veszélyt jelent a páciensre nézve, mint az oltás nyomán keletkező oltási reakció vagy esetleges szövődmény).
Mérlegelnie kell az oltást végző orvosnak azt is, hogy a kötelező oltást annak a gyermeknek, aki az előző négy hétben beteg volt, gyógyszeres kezelésben vagy - az oltás időpontját megelőző három hónapban - vértranszfúzióban, illetve immunglobulin-terápiában részesült. Ugyancsak óvatosnak kell lenni azok oltásakor, a tojásfehérje-aller-giásoknál, illetve az antibiotikumokra érzékenyeknél.
A védőoltások egyébként kétfélék. A kórokozókból előállítottak, a vakcinák, ellenanyag (védő-immunanyag) termelésére - aktív védekezésre - késztetik a szervezetet. Hatásuk hosszú távú. E körbe tartoznak az életkorhoz kötött védőoltások. A más élőlényben, többnyire emberben - előzetesen kitermelt kész ellenanyag - elsősorban rövid távú (6 héttől 6 hónapig tartó) védelmet biztosít, s a szervezet passzív immunizálását szolgálja (ebbe a csoportba tartoznak például az influenza elleni védőoltások).
A kötelező oltásoknak az ÁNTSZ által előírt rendje van.
T. Puskás Ildikó
forrás: archívum
(Patika Tükör - 031001)
