A meghűlés
A nátha – orvosi nevén a rinitisz akuta – az orrnyálkahártya heveny gyulladása, melynek vezető tünete a híg, vizes jellegű orrfolyás. Ugyanakkor a megfázás, meghűlés egyik tünete maga a nátha. De ezenkívül számos, nem jellegzetes panasz is felléphet a betegnél.
A meghűlés a felső légutak fertőzése, ami jelentkezhet orrfolyással, könnyezéssel, vagy éppen kiszáradt torokkal, köhögéssel, de akár az összes, előbb felsorolt tünettel. A tünetek azért lehetnek ennyire változatosak, mert több mint 200 féle vírus képes megfázást okozni.
Vírusoknak azokat a szervezeteket nevezzük, amelyek főleg nukleinsavakból és az azt védő fehérjeburokból épülnek fel. Méretük 100-2000x10-10 méter. Csak elektronmikroszkóppal tehetők láthatóvá, kizárólag élő sejteken belül képesek szaporodni, és azt is csak meghatározott gazdaszervezeten belül.
A megfázás tünetei rövid, 1-2 napos lappangási idő után jelentkeznek. Először száraz, kaparó vagy éppen csiklandozó érzés keletkezik a torokban, majd megindul az egyre fokozódó orrfolyás, testszerte kialakulhat fájdalom az ízületekben, izmokban, de a fejfájás sem ritka. A legfontosabb tünet azonban mégis a híg, vizes jellegű orrfolyás, vagyis a nátha.
A betegség lefolyása során az orrváladék besűrűsödik, és sárgás színűvé válik. Ami a meghűlést leginkább megkülönbözteti az influenzától, az az, hogy a beteg nem lázasodik be. A megfázás további tünetei a tüsszögés, a köhögés, a könnyezés, a hőemelkedés és a fáradtság, levertség.
A gyermekek különösen fogékonyak a megfázásra, leginkább hatéves koruk körül. A legtöbb gyermek már egyéves kora előtt átesik az első megfázáson. Ennek a fokozott érzékenységnek nemcsak az immunrendszer fejletlensége, éretlensége az oka. A gyermek-közösségben összezárva, ahol még nem törődnek annyira a kézmosás fontosságával, nagyon könnyen terjed a betegség.
A felnőttek akkor fertőződnek meg könnyen, ha a szervezetük ellenállóképessége lecsökken, ha például az immunrendszerük egy másik betegség hatására meggyengül.
A meghűlés rendszerint néhány nap, kevesebb, mint egy hét alatt elmúlik. Ha a betegség magas lázzal jár (39 °C-nál magasabb a testhőmérséklet) vagy a tünetei súlyosbodnak, feltétlenül forduljon orvoshoz. A magas láz inkább influenzára vagy valamilyen bakteriális fertőzéses szövődmény kialakulására utal.
A leggyakoribb szövődmény, elsősorban gyermekeknél a középfülgyulladás. Jellemző tünet a fülfájás, amit az egészen pici gyermek nem is tud elmondani, de ilyenkor ok nélkül sír, elhúzza a fájós fülét, de az sem ritka, hogy reggelre a párnáján a füléből kifolyt gennyes váladék hagy nyomot. Míg a megfázást nem, addig a középfülgyulladást feltétlenül antibiotikummal kell kezelni! Minden ilyen esetben forduljunk orvoshoz.
További komoly szövődmények lehetnek a torokgyulladás, a hörghurut és a tüdőgyulladás. Mindegyik orvosi kezelést igényel.
A meghűlésnek nincs specifikus kezelési lehetősége. Mivel az antibiotikumok egyetlen vírus ellen sem hatékonyak, ezért azok alkalmazása felesleges, és egyértelműen káros is. Tekintettel arra, hogy a baktériumok ellenállóvá válhatnak az antibiotikumokkal szemben, egy esetlegesen később kialakuló bakteriális fertőzést már nem kezelhetünk velük kellő hatékonysággal. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az antibiotikumok csak meghatározott dózisban és kellő ideig szedve hatékonyak, 1-2 tablettát bekapkodni, esetleg az antibiotikumot csak 1-2 napig szedni, szintén a rezisztencia kialakulásának veszélyével jár.
A recept nélkül kapható nátha, meghűlés elleni gyógyszerek általában kombinációk, melyek rendszerint antihisztaminokat és a duzzadt orrnyálkahártya pangását csökkentő szereket is tartalmaznak. Ezek nem egyformán hatékonyak a kisgyermekeknél, és mellékhatásokat is okozhatnak, akárcsak a láz- és fájdalomcsillapítók.
Nem szabad elfelejteni, hogy az orrfolyást csökkentő orrcseppek hosszan tartó alkalmazása az orrnyálkahártya irritációja révén annak krónikus gyulladását okozza, ezért néhány napnál tovább nem szabad azokat folyamatosan használni.
A meghűlés megelőzésére még nem sikerült hatékony védőoltást kifejleszteni. Noha úgy tűnik, a megfázás szinte elkerülhetetlen fertőzés, van mégis néhány alapvető rendszabály, melyek betartásával a fertőzés kialakulása, a betegség terjedése megakadályozható, de legalábbis lassítható. A gyakori kézmosás segít eltávolítani kezünkről a szennyeződéseket és a fertőző vírusokat. A kisgyermekeket is meg kell tanítani a rendszeres kézmosás szükségességére, hisz ők még gyakrabban nyúlnak a szájukba, dörzsölik meg a szemüket. A használt papírzsebkendőket ne gyűjtögessük a zsebünkben, dobjuk ki azokat azonnal. Még családon belül se igyunk ugyanabból a pohárból, csészéből.
Noha a betegség időtartamát nem tudjuk lerövidíteni, a kellemetlen tünetek valamelyest enyhíthetők. Igyunk minél több folyadékot, és a lehetőségekhez képest pihenjünk sokat. Ha lázas, nagyon köhög vagy bágyadt, fáradt, maradjon inkább otthon. Ez nemcsak a gyógyulás és a jobb közérzet szempontjából fontos, hanem azért is, mert így nem fertőz meg másokat. Ez különösen akkor lényeges, ha olyanokkal dolgozik együtt, akiknek például az immunrendszerüket gyengítő krónikus alapbetegségük (pl. cukorbetegség, daganatos megbetegedés, szteroidkezelést kapók) van. Legyen a szobájában kellemes meleg, és ha a levegő száraz, párásítson, ami megkönnyíti a kínzó köhögést, némiképp segít az orrfolyáson. A gargalizálás, a mézes tea fogyasztása, a gyógycukorka szopogatása enyhíti az égő, száraz, kaparó torokfájdalmat.
Különösen gyerekeknél igen hatékony, és a középfülgyulladás kialakulását csökkentő eljárás az orrjáratok leszívása. Az orrfolyás enyhítésére a fiziológiás sóoldat (0,9%) is kiválóan alkalmazható. Nem károsítja az orrnyálkahártyát, hatékony, biztonságos, gyermekeknél is jól használható. Cseppentsünk néhány cseppet az egyik orrlyukba, majd szívjuk le az orrszívó val, és ismételjük ezt meg a másik oldalon is.
Az influenza
Az influenza abban különbözik a meghűléstől, hogy jól meghatározott vírusok okozzák a fertőzést, a tünetek rendszerint súlyosabbak, magas lázzal jár, és a szövődmények kialakulása – különösen idős és beteg emberek esetén – sokkal gyakoribb, és azok súlyosabbak is.
Az influenzás fertőzésért az influenzavírus tehető felelőssé, ami az Orthomyxovírusok családjába sorolható. A fertőzés heveny felső légúti megbetegedés formájában zajlik, amit rendszerint láz és izomfájdalom kísér. Típusosan lázzal (felnőtteknél 37,8-39,4 C°, ami gyermekeknél gyakran még magasabb) és légúti tünetekkel, köhögéssel, torokfájdalommal, orrfolyással vagy orrdugulással, valamint fejfájással, izomfájdalommal és gyakorta kifejezett fáradtsággal jár. Noha néha hányinger, hányás és hasmenés is kísérheti, főleg gyermekeknél, a gyomor-bélrendszeri tünetek nem jellemzőek a betegségre.
A fertőződéstől a tünetek megjelenéséig 1-4 nap telik el. A beteg már a tüneteket megelőző nap, és utána is, azok kialakulását követően még 3-7 napig fertőzi a környezetét. A vírusok cseppfertőzés útján terjednek. A betegek döntő többsége 1-2 hét alatt teljesen felépül, de egyeseknél súlyos, esetleg életveszélyes szövődmények alakulhatnak ki, mint például tüdőgyulladás.
Egy átlagosnak mondható esztendőben az influenza csak az Egyesült Államokban körülbelül húszezer halálos áldozatot szed, és sokkal több a kórházba utalt betegek száma. A szövődmények bármely életkorban kialakulhatnak, de az időseknél és a krónikus betegségekben szenvedőknél sokkal nagyobb a súlyos komplikációk valószínűsége.
Az influenzavírusok
Az influenzavírusoknak három csoportja van, az A, B és a C típus. Az előbbi kettő tehető felelőssé a szinte minden télen kialakuló, légúti megbetegedést okozó járványokért, melyek során gyakori a kórházi elhelyezést igénylő megbetegedés vagy a halálos kimenetel. A C típus azonban több lényeges szempontban különbözik az A és B vírusoktól. A C influenza- vírusfertőzés rendszerint igen enyhe légúti tüneteket okoz csak, ha okoz egyáltalán. Nem idéz elő járványokat, és nem okoz olyan súlyos népegészségügyi problémát, mint a másik két influenzavírus.
Az influenza vírusai folyamatosan változnak, rendszerint mutációk révén. Ez az állandó változás teszi képessé a vírust arra, hogy elkerülje a gazdaszervezet immunrendszerét, így az emberek egész életükön át fogékonyak a fertőzésre. A folyamat tehát a következőképp játszódik le: az influenzavírussal megfertőződött beteg szervezete ellenanyagot gyárt ez ellen a vírus ellen. Azonban ahogy a vírus megváltozik, ezek a régi ellenanyag-molekulák már nem ismerik fel a megváltozott, új vírust, és újabb járvány esetén megint kialakul a fertőzés. A korábbi ellenanyag általában már nem nyújt kellő védelmet az ismételt fertőzéssel szemben.
Az influenzavírusok – közülük is elsősorban az "A" típus – alapvetően kétféle változáson mennek át. Az egyik a sorozatos mutációk miatti fokozatos, a másik a vírus fehérjéinek hirtelen megváltozása. Ilyenkor váratlanul a vírusnak egy új altípusa bukkan fel, melynek következtében igen nagy számban betegednek meg az emberek, néha világméretű járványokat, úgynevezett pandémiát okozva ezzel. A XX. században 1918-ban, 1957-ben és 1968-ban alakult ki ilyen pandémia.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 030201)
