Koronavírus – emberek, ébresztő!
Az utcán jártomban-keltemben – természetesen maszkban – szomorúan konstatálom, hogy hiába minden ismeretterjesztés, az emberek óvatlanok, nem érzik a súlyát saját cselekedeteiknek, akár a saját, akár embertársaik egészségéről van szó.
Most kerülni kell a társas érintkezést, a csevegést a szomszéddal, parolázást a régen látott ismerőssel, fennhangon értekezni a lépcsőházban, a zöldségesnél vagy a közértben. A közértben, mert ez az idősebbeknek kedves szó, értik is, de azt már kevésbé, hogy a legnagyobb veszélynek ők vannak kitéve.
Nem segíti a járvány megfékezését, ha Pataky Attilától Gulyás Gergelyig, köztesen meg beszélgetős tv-műsorok tájékozatlan vendégeitől azt halljuk, hogy ez az egész tulajdonképpen nem is veszélyes, olyan mint egy influenza, 60 év alatt egy köhintéssel megússzuk, megfertőzhetjük egymást, nem lesz bajunk. A miniszterelnöktől is hallhattunk hasonlót a korosztályára nézve, a tisztifőorvostól pedig azt, hogy a maszk nem segít a megelőzésben. A szükség nem irányíthatja a kommunikációt, a járvány súlyának helyén nem kezelése nagyon sokba kerülhet.
A koronavírus által okozott betegség a fiatalokat is érintheti. A statisztikák riasztóak körükben is, a különbség egyenesen ordító a már emlegetett influenza súlyos vagy fatális szövődményeihez képest. Emellett a vírust tünetmentesen vagy banális tünetekkel és panaszokkal is hordozhatják. Szakemberek becslése szerint akár az esetek 80%-ában olyasvalakitől kaphatjuk el a begetséget, aki éli a mindennapjait, se láza, se panasza, nem érzi magát betegnek. Ezek az emberek jönnek szembe az utcán, szállnak fel a villamosra, térnek be az üzletekbe. Ezért sem tudom mire vélni a felesleges kontaktust, de azt sem, hogy a felvásárolt maszkok miért nincsenek használatban. Ez most nem a ciki, hanem a racionális döntés kategóriája. A nemtörődömség pedig a betegség és minden kockázatának szinonímája.
Magyarországon nagyon kevés tesztet végeznek. Statisztikát sem kaphatunk, olyat sem, ami az azonosíthatóságot nem teszi lehetővé, de az egyébként oly sokszor hangoztatott népegészségügyi érdeket most valóban szolgálná. A tisztifőorvos tudja ezt a legjobban. Ne legyenek illúzióink, a vírus már köztünk jár, a tünetmentes szomszéd hordozza, lesben áll a buszon, de beteszi a lábát minden közösségi térbe, kopogtat az Ön ajtaján is. A tesztek alacsony száma, a tájékoztatás hiánya, az ebből is fakadó egyéni tájékozatlanság, a felelőtlen magatartás élteti.
Végezetül néhány mondat a nyájimmunnitásról. Amikor először hallottam erről a koronavírus kapcsán, arra gondoltam, hogy ez minden bizonnyal a reménybeli vakcináció kapcsán került elő. Tévedtem. Egyesek, s köztük felelős döntéshozók a világban az emberi közösségek tagjai több mint 60%-ának megbetegedésében, ezzel százezres, sőt milliós plusz halálozással járó járványban látták meg a megoldást a vírus kiszorításában. Mondanom sem kell, hogy ez nem elfogadható. A védekezés az információn, a tesztelésen, a személyi higiénián, az egészségügyi eszközök, a védőfelszerelés, köztük a maszkok tömeges hozzáférhetőségén és használatán, az érintkezés minimalizálásán, az egyén felelősségérzetén és fegyelmezettségén múlik. Ez ad esélyt arra, hogy időt nyerjünk.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
Kommentár nélkül
