Az okostelefon-használat nyomot hagy a személyiségen, ugyanakkor tükrözi is azt – állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legfrissebb kutatása.
Az NMHH 2025-ös felmérésének célja annak feltárása volt, hogy a 20 és 60 év közötti felnőtt lakosság körében a társadalmi státusz milyen formában jelenik meg a telefonhasználat mintázatain keresztül.
A kutatás egy 2024 márciusa és májusa között 508 felnőtt részvételével zajló szoftveres adatgyűjtésen és az azt kiegészítő, reprezentatív, online kérdőíves felmérésen alapult, jelentősége éppen ezért a valós, vagyis nem önbevalláson alapuló digitális viselkedési adatok és a hagyományos társadalmi adatok együttes értékelésében rejlik.
Három különböző (X, Y és Z) generáció vett részt a felmérésben, így a digitális bevándorlók – azaz a számítógépek, mobiltelefonok és egyéb digitális technológiák elterjedése előtt születettek – éppúgy megtalálhatók a mintában, mint a húszas éveik elején járó, az internet és az okostelefonok előtti, kizárólag offline világot jó eséllyel már csak hírből ismerő digitális bennszülöttek.
Az adatok a foglalkozáshierarchia és a napi képernyőidő intenzitása között fordított arányosságot mutattak: míg a magasabb képzettségű vezetők és értelmiségiek napi átlaga 2 óra 3 perc volt, addig a szakképzetlen munkásoké 2 óra 58 perc.
Ez a különbség részben annak is tulajdonítható, hogy az alacsonyabb státuszú csoportok számára a telefon gyakran az egyedüli digitális eszköz a munkában, a kommunikációban és a szórakozásban, míg a magasabb státuszúak párhuzamosan többféle eszközt is használnak.
A kutatás szerint a legmarkánsabb törésvonal az egyes társadalmi csoportok között a használat céljában jelentkezett: a társadalmi státusz csökkenésével ugyanis a telefonhasználat fókusza az olyan funkcionális, produktivitást növelő célokról, mint a pénzügyi tudatosság vagy az egészséges életmód, a szórakozás és a közösségi média irányába tolódik el.
A praktikus, életvitelt támogató appok használata a magasabb státuszú társadalmi csoportokban magasabb (14-16 százalék), és a hierarchiában lefelé haladva fokozatosan csökken (11 százalék).
A közösségimédia-platformok használata a magasabb státuszú csoportok körében alacsonyabb (24-25 százalék), míg a fizikai munkát végzők körében (szakmunkások: 31 százalék, szakképzetlen munkások: 29 százalék) a legmagasabb.
A játékhasználat is markánsan státuszhierarchikus: a magas státuszú csoportokban 10-11 százalék, míg a szakmunkásoknál és a szakképzetlen munkásoknál eléri a 15-18 százalékot is.
A kutatás összességében több közvetett bizonyítékkal is szolgált a "digitális egyenlőtlenségek elméletéhez": azok, akik eleve több erőforrással (például magasabb végzettséggel, magasabb jövedelemmel) rendelkeznek, az online tér előnyeit is hatékonyabban tudják kiaknázni, ezáltal a digitális előnyök tovább erősíthetik a társadalmi egyenlőtlenségeket – áll a felmérést összefoglaló közleményben.
(MTI)
