Az ember születése után szinte azon nyomban megkezdi "tanulmányait", megtapasztalja és rácsodálkozik a világra, melyhez a mozgást, a cselekvést hívja elsők között segítségül. A kisgyermekek mozgásfejlődése tág határok között tekinthető normálisnak, de a fejlődés alapja azonos, mégpedig az egyszerű reflexeknek, a hajlító és feszítő izmok közötti egyensúlynak, valamint a támasztási és egyensúlyi reakcióknak az összehangolt kialakulása.
Szokták mondani, hogy gyakorlat teszi a mestert, és bizony minden egyes kisgyermek rendületlen kitartással gyakorol, melynek eredményeképpen lépcsőfokról lépcsőfokra, egymásra épülően sajátítja el a mozgásformákat, leli bennük végtelen örömét, válik a mozgás mesterévé rövid időn belül.
A mozgásfejlődés már méhen belül megkezdődik. 8-10 hetes kortól mutathatók ki spontán mozgások, melyek idővel differenciálódnak és intenzívebbek lesznek. Nem véletlen, hogy az újszülött le tudja verni a mérleget, hiszen birtokában van már számos reflexes és akaratlagos mozgás. Végtagjait hajlítja-nyújtja, fejét oldalra fordítja, elemi mozgásmintái között ott a kúszás és mászás, reflexei között a Moro-, a kereső- és szopóreflex, hogy csupán néhányat említsünk. Egyértelműen a hajlító izmok tónusa dominál, karját és lábát behajlítja, hason fekve térdét maga alá húzza, medencéje megemelkedik, fejét oldalra fordítja.
Megfordulni, mászni, ülni, állni, szaladni, beszélni – rengeteg dolog, amit a gyermek néhány év alatt megtanul. Azonban mindenki a saját tempójában: egyesek gyorsabban, mások kényelmesebben haladnak.
