Agyvérzés, szívritmuszavar, szívinfarktus… Ki gondolná, hogy a horkolásnak bármi köze lehet súlyos kórképekhez? Pedig egyes kutatások szerint a horkolók körében gyakrabban fordulnak elő ezek az akár halállal is fenyegető elváltozások. A horkolás tehát nem csupán a partner bosszantásáért és a nappali álmosságért felelős…
Hogy mit is nevezünk horkolásnak, és mit tehetünk ellene, arról dr. Lengyel Csongor fül-orr-gégésszel, az Országos Onkológiai Intézet munkatársával beszélgettünk.
Kialakulását tekintve a horkolás egészen egyszerű jelenség. Amikor alszunk, valamennyi izmunkhoz hasonlóan a torok izmai is elernyednek. Vannak, akiknél túl nagy a nyelvgyök, vagy túlságosan lazák a lágyszájpad szövetei, így azok belégzéskor a hátulsó garatfalhoz érve leszűkítik, eltorlaszolják a felső légutakat. Ilyenkor az orron vagy a szájon át vett levegőnek szűk területen kell átjutnia, ami durva, érdes hangot kelt ezt hívjuk horkolásnak.
A másnapok
Ha fokozódik a légút szűkülete, a horkolás és a vele járó kellemetlenségek is súlyosbodnak. A kóros horkolás gátolja a mély alvást, a horkoló ember soha nem tudja igazán kipihenni magát. A horkolás így reggeli fejfájáshoz, memória- és figyelemzavarokhoz is vezethet. A horkolók nappal is álmossággal küzdenek, így gyakran inkább a kevésbé fárasztó „ülő életmódot” választják.
A horkolás sokaknál még házassági problémát is okozhat. Mindennapos előfordulása a felnőtt férfiak esetében 25, a nőknél pedig 15 százalék. Gyakrabban fordul elő 40 éves kor felett. Hajlamosít rá a dohányzás, az elhízás és az alkoholfogyasztás. A horkoló férfiak és nők körében a magas vérnyomás és a szívbetegségek jóval gyakrabban fordulnak elő.
Alvási apnoe
A horkolók egy részénél – a népesség 1-2 százalékánál – egy különös jelenség is fennáll. Előfordulhat, hogy az alvó személy a garatban megnőtt légúti ellenállás mellett sokáig nem vesz levegőt, s csupán kis szünet után, egy-egy „mikroébredés” során, nagy horkantás kíséretében jut újból levegőhöz. A horkoló ember mindezeknek a történéseknek nincs is tudatában.
Ha alváskor valaki legalább 10 másodpercig nem vesz levegőt, és mindez óránként ötnél több alkalommal ismétlődik, alvási apnoéról beszélünk. (Az apnoe görög eredetű szó, jelentése: a légvétel hiánya). Az alvási apnoének két fő formája van: az egyik a torokban lévő légúti akadály miatti obstruktív, míg a másik a légzőizmok tétlenségének következményeként – valamivel ritkábban – kialakuló, úgynevezett centrális forma. Az alvási apnoe oka elsősorban a felső légutak működészavara, másodsorban a légzés központi idegrendszeri szabályozásának gyengesége. A levegővétel szünetei a horkolók számára gyakran észrevétlenek maradnak, ám igen veszélyesek lehetnek.
Mit tegyünk?
Horkolás esetén is érdemes, de amennyiben alvási apnoe gyanúja merül fel, mindenképpen fontos fül-orr-gégészeti szakvizsgálatot kérni. Az alvási problémák hátterében ugyanis bizonyos egyszerűen kezelhető, az orr vagy a garat elzáródásához vezető betegségek is állhatnak. Ilyen lehet az orrpolip, az orrsövény ferdesége, egyes esetekben a megnagyobbodott ínyvitorla vagy a szájpadi mandula problémája, ami elsősorban műtéti kezelést igényel.
Szóba jöhet még a nyelvgyök kisebbítése, az orrjáratok és a garat különféle műtétei. Belégzés alatt a légút összeesését és elzáródását kialakító negatív nyomás ellensúlyozására pozitív nyomást biztosító, a légzést segítő készülék alkalmazása ajánlott. A legegyszerűbb kezelési módszer azonban mindmáig a testsúly csökkentése, az alkoholfogyasztás és a dohányzás mérséklése.
Poliszomnográfia
Egyes esetekben a fül-orr-gégész ideggyógyászati vizsgálatot, alváslabort és légzésfunkciós vizsgálatokat javasol. Az alváslabor egyágyas szobáiban poliszomnográfiás készülékkel vizsgálják a páciens alvás közben jellemző élettani paramétereit, és számítógéppel meg is jelenítik azokat így sok egyéb mellett megfigyelhető a szív és a légzőrendszer, az agyi elektromos tevékenység, az izomtónus, a szemmozgás, az alvó testhelyzete, mozdulatai, horkolása, a szemmozgások, az orrüregi légáramok, a vér oxigéntelítettsége. Poliszomnográfia szükséges az apnoe típusának megállapításához, az apnoék számának, gyakoriságának, hosszának rögzítéséhez is.
A horkolás számokban
Egy 2008-as kutatás szerint a magyar lakosság 63%-a horkol: férfiak és nők egyaránt.
Egy 2004-ben, egészséges terhes nőkkel végzett svéd vizsgálat szerint a várandósok 23%-a horkol. Azonban a hasonló korú, nem állapotos nőkkel végzett összehasonlító felmérés szerint a vizsgált személyek csupán 4%-a horkolt. A megfigyelések szerint a jelenség a terhesség utolsó 6 hetétől erősödik fel, s a szülés után 2 héttel többnyire megszűnnek a tünetek.
A napközben fellépő álmosság komoly következményekkel járhat. A regionális kutatások szerint az összes közúti baleset 16 százalékának és az autópályán bekövetkezett balesetek több mint 20 százalékának az álmosság az oka.
Ez nem csupán a horkolókat érinti, – a velük egy ágyban alvó társukat szintén zavarja, így a felnőttek 80 százalékára kihathat.
forrás: archívum
(Patika Tükör – 110110)
