Az ember szĂĽletĂ©se után szinte azon nyomban megkezdi "tanulmányait", megtapasztalja Ă©s rácsodálkozik a világra, melyhez a mozgást, a cselekvĂ©st hĂvja elsĹ‘k között segĂtsĂ©gĂĽl.
A kisgyermekek mozgásfejlĹ‘dĂ©se tág határok között tekinthetĹ‘ normálisnak, de a fejlĹ‘dĂ©s alapja azonos, mĂ©gpedig az egyszerű reflexeknek, a hajlĂtĂł Ă©s feszĂtĹ‘ izmok közötti egyensĂşlynak, valamint a támasztási Ă©s egyensĂşlyi reakciĂłknak az összehangolt kialakulása.
Szokták mondani, hogy gyakorlat teszi a mestert, Ă©s bizony minden egyes kisgyermek rendĂĽletlen kitartással gyakorol, melynek eredmĂ©nyekĂ©ppen lĂ©pcsĹ‘fokrĂłl lĂ©pcsĹ‘fokra, egymásra Ă©pĂĽlĹ‘en sajátĂtja el a mozgásformákat, leli bennĂĽk vĂ©gtelen örömĂ©t, válik a mozgás mesterĂ©vĂ© rövid idĹ‘n belĂĽl.
A mozgásfejlĹ‘dĂ©s már mĂ©hen belĂĽl megkezdĹ‘dik. 8-10 hetes kortĂłl mutathatĂłk ki spontán mozgások, melyek idĹ‘vel differenciálĂłdnak Ă©s intenzĂvebbek lesznek. Nem vĂ©letlen, hogy az ĂşjszĂĽlött le tudja verni a mĂ©rleget, hiszen birtokában van már számos reflexes Ă©s akaratlagos mozgás. VĂ©gtagjait hajlĂtja-nyĂşjtja, fejĂ©t oldalra fordĂtja, elemi mozgásmintái között ott a kĂşszás Ă©s mászás, reflexei között a Moro-, a keresĹ‘- Ă©s szopĂłreflex (Babkin-reflex), hogy csupán nĂ©hányat emlĂtsĂĽnk. EgyĂ©rtelműen a hajlĂtĂł izmok tĂłnusa dominál, karját Ă©s lábát behajlĂtja, hason fekve tĂ©rdĂ©t maga alá hĂşzza, medencĂ©je megemelkedik, fejĂ©t oldalra fordĂtja.
Egy hĂłnapos korára már el-elemeli a fejĂ©t, 2 hĂłnaposan ez már könnyen megy neki, háton fekve fejĂ©t forgatja, ölben tartva pedig már kĂ©pes megtartani, de idĹ‘vel mĂ©g lebillen. 3 hĂłnapos korára a feszĂtĹ‘ izmok jĂłrĂ©szt behozzák a "lemaradást", a csĂpĹ‘ Ă©s tĂ©rd majdnem nyĂşjtott, hason fekve medencĂ©je a kiságyhoz simul, alkarjára tud támaszkodni, fejĂ©t akár 90 fokban emeli.
4-6 hĂłnapos korára hasárĂłl hátára fordul, az idĹ‘szak vĂ©gĂ©n már vissza is. Lábával pedálozik, felemeli, lábfejĂ©vel játszik, lábujjait szájába veszi. A mozgásigĂ©ny jelentĹ‘s, kielĂ©gĂtĂ©sĂ©re meg kell teremteni a megfelelĹ‘ feltĂ©teleket, hiszen 8 hĂłnapos kor körĂĽl már kĂşszni-mászni is kezd. Nemsokára önállĂłan felĂĽl, Ă©s ha el is dĹ‘l nĂ©hányszor, megtanul kezĂ©vel megtámaszkodni, eleinte elöl, majd oldalt.
10 hĂłnapos korára többnyire kĂ©pes nĂ©gykĂ©zláb helyzetbĹ‘l tĂ©rdre, majd állásba hĂşznia magát. A saját Ă©s a szĂĽlĹ‘k arcára is mosolyt csal, hogy lelkesen kapaszkodva, lábait terpesztve, lábujjait behajlĂtva álldigál. Egy Ă©ves korára a bĂştorokat segĂtsĂ©gĂĽl hĂvva oldalirányban lĂ©peget, 14-15 hĂłnapos korára pedig önállĂłan vág neki a világnak, mĂłkás teli talpas, szĂ©les alapĂş járással, könyökben hajlĂtott karral egyensĂşlyozva. Az elkövetkezĹ‘ hĂłnapokban a járás gyorsan fejlĹ‘dik, alapja szűkĂĽl, stabilizálĂłdik, teli talprĂłl gördĂĽlĹ‘vĂ© válik, harmonikus egyensĂşlyt Ă©s vĂ©gtag-egyĂĽttmozgást tapasztalhatunk.
2-2,5 évesen a kisgyerek futkározik, ágyra, székre felmászik, lépcsőn mellélépve jár, páros lábbal ugrik, "focizik". 3-3,5 évesen háromkerekű biciklit hajt, alacsonyabb lépcsőn már váltott lábbal is képes közlekedni, egyensúlyát egy lábon hosszabban megtartja, egy lábon ugrál. 5 éves korára felgyorsul, nincs számára akadály, a szemünk előtt válik perpetuum mobilévé...
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár
További információk: a kapcsolódó táblázathoz kattintson ide!
orvosiLexikon.hu
(110517)