Fiatal emberek halálával szembesülni mindig lesújtó. Különösen igaz ez, ha a tragédiát kamera is megörökíti – Fehér Miklós magyar válogatott labdarúgó halálát megrendülve, könnyekkel küszködve néztük a televízió képernyőjén keresztül. Hogyan történhet meg ez látszólag makkegészséges fiatalokkal?
Az okra legtöbbször még részletes boncolás, szövettani és toxikológiai vizsgálatok elvégezte után sem derül fény. A betegek kb. 20%-ában a hirtelen halál lehet a koronáriabetegség első jele. Utóbbi és az egyéb okok (szívmegnagyobbodás, szűkület, billentyűhiba, esetleg tüdőembólia) utólagos diagnózist megkönnyítő jelei makroszkóposan észlelhetőek. Ott ahol a halálokot illetően semmiféle kapaszkodót nem találunk, csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk.
Az egyik lehetséges ok a hipoxia és/vagy elektrolitzavar (a vérben lévő sók, illetve ionok egyensúlyának felbomlása) vagy egyéb ismeretlen okból a szívben bekövetkező fatális ingerképzési, illetve -vezetési zavar, mely sokszor kórházban is nehezen befolyásolható kamrafibrillációt okoz.
A sportolók rendszeres terheléses vizsgálata elengedhetetlen és ez meg is történik. Az már nem biztos, hogy megéri a versenysportot űzőket koronarográfiás vagy kamrastimulációs vizsgálatoknak is alávetni. Ezek többségükben a bajt előre nem jelző, megközelítésünkben kevésbé fajsúlyos többletinformációval szolgálhatnak ugyan, de a horribilis költségeken túl felesleges megterhelést is jelentenének. Csak a rizikócsoport körülhatárolása alapozhatná meg ezen vizsgálatok elvégzésének szükségességét. Ha meg lehetne határozni egy olyan kört, ahol például a kamrastimulációs vizsgálatok rejtett rizmuszavarra deríthetnének fényt, a szűrés létjogosultságot kaphatna. Mivel a versenysportolók elvileg (és ténylegesen) egészséges emberek, ilyen rizikócsoport meghatározásásra e tekintetben nincs mód.
A hirtelen halál gyakorisága az egyébként egészséges, fiatal embereknél és sportolóknál csekély. Azt, hogy mivel lehetne elkerülni a Fehér Miklóséhoz hasonló tragikus eseményeket, egyelőre nincs válasz.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
2004.01.27
Hazai tájaink éghajlatát szem előtt tartva tekintjük át az általuk kínált főbb terápiás lehetőségeket.
Alföldi klímánkat nagy napi és évi hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Sok a napfény, csekély a páratartalom és a felhőzet, a csapadékmennyiség kevés, a szél mérsékelt erősségű. Ingerklíma, azaz a szervezettől alkalmazkodást követel. Rheumás betegeknél jótékony, különösen, ha gyógyvíz is rendelkezésre áll. Emellett kedvezően hathat az anémiára.
- A végrendeletemben a kórházra hagytam az agyamat.
- És mit reagált a kórház?
- Azt, hogy minden csekélységért hálásak...
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.