A tejcukor-érzékenységről

A tej a tápanyagok valóságos tárháza A felmerülő kérdések is jelzik, hogy a tej Magyarországon jelentős népélelmezési cikk, fontos alapélelmiszer. A tej kitűnő fehérjeforrás, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. A szervezet kalciumszükségletének 75 százalékát tejjel, illetve tejtermékekkel elégítjük ki.

A tej csaknem valamennyi, a szervezet számára fontos tápanyagot megfelelő mennyiségben tartalmaz. Köztudott, hogy az anyatej az első félévben egyedüli táplálékként, önmagában is fedezi a csecsemő energia- és tápanyagszükségletét. Az állatvilágban is azt látjuk, hogy a szopás önmagában is hosszú ideig biztosítja az állat kicsinyeinek a fejlődését, növekedését. A tej tehát különleges helyet foglal el az élelmiszerek között.

A legtöbb élelmiszer sokféle tápanyagot tartalmaz ugyan, de egy sem tartalmazza a tápanyagok olyan széles skáláját, mint a tej. Tej, illetve tejtermékek fogyasztása nélkül nem könnyű a szervezet kalciumszükségletét fedezni. Érthető tehát, hogy a szakemberek örömmel fogadnak minden olyan megoldást, amely a tej, illetve a tejtermékek fogyasztását a tejcukorérzékenyek számára is lehetővé teszi, hiszen tejre mindenkinek, gyermeknek, felnőttnek egyaránt szüksége van. Tejcukor = laktóz A tejcukor, a laktóz a tej szénhidrátkomponense. Kettős cukor (diszacharid). Két egyszerű cukormolekulából, egy szőlőcukorból (glükózból) és egy nyákcukorból (galaktózból) tevődik össze. A tejcukor tejjel, illetve tejtermékek fogyasztásával kerül a szervezetbe.

A szénhidrátok csak akkor tudnak felszívódni, ha előbb lebomlanak egyszerű cukrokká. A tejcukrot felszívódásra alkalmas egyszerű cukrokká a bélnyálkahártya sejtjeiben található tejcukorbontó enzim, a laktáz (béta-galaktozidáz) hasítja szét.

Amikor nem szívódik fel a tejcukor (laktózintolerancia)

A tejcukor felszívódási zavarát a laktázenzim relatív vagy abszolút hiánya okozza. Ha ugyanis a tejcukor bontása elmarad, vagy elégtelen, akkor a tejcukor bontatlanul, változatlan formában kerül a vékonybél alsóbb szakaszaiba és a vastagbélbe. Az alsóbb bélszakaszokban tejcukor - megfelelő enzimaktivitás esetén - nem fordul elő; az egyszerű cukrok kb. 90 százaléka is felszívódik még mielőtt a vékonybél alsó szakaszába, az ún. csípőbélbe kerülne a béltartalom. Ha a laktóz hasítása elmarad, nem szívódik fel, s a fel nem szívódott laktóz ozmotikus hatást fejt ki, vizet szív magához. A béltartalom felhígulása ozmotikus, vizes hasmenést eredményez.

Az emésztetlen cukor a vékonybél alsó részében és a vastagbélben bakteriális bontásnak esik áldozatul, erjedésnek indul, közben savanyú bomlástermékek, rövid szénláncú szerves savak (ecetsav, tejsav, vajsav, valeriánsav stb.) és gázok - hidrogén (H2), széndioxid (CO2), metán (CH4) keletkeznek.

A szerves savak tovább növelik a béltartalom ozmotikus hatását. Víz és Na+ áramlik a bélbe, a Na+ visszaszívódása pedig gátlódik. A savanyú béltartalom fokozza a bélmozgást, és a vizes hasmenést erjedéses hasmenés súlyosbítja, a keletkező gázok pedig puffadást, hasi görcsöket okoznak.

Milyen panaszokat és tüneteket idéz elő a tejcukor-érzékenység?

A panaszok bizonyos mennyiségű tejcukor bevitele, vagy tejcukortartalmú étel elfogyasztása után rövidebb-hosszabb idő eltelte után, általában kb. 4-6 óra múlva jelentkeznek. A tejfogyasztás és a tünetek jelentkezése közötti kapcsolatot felismerve a laktózérzékenyek egy része nem szívesen iszik tejet, "nem szereti", hiszen fogyasztása hányingert, hányást vált ki, hasi fájdalmat, a has feszülését, puffadást okoz. A görcsös hasi fájdalom mellett hangos, korgó bélhangokat, bélzuborgást észlelnek, érezhetővé válik a belek mozgása, és a hasmenésen kívül a bélgázosság miatt még flatulencia (gyomor- és bélgázképződés) is nehezíti a helyzetet. A széklet híg, habos, savanyú szagú, s nem ritka, hogy a végbél körül csípő érzést vált ki. A képződő gázok egy része felszívódik, más része szél formájában a végbélen át távozik. A felszívódó hidrogéngáz a kilégzett levegőbe kerül és diagnosztikus jelentősége van (l. kilégzési H2-teszt).

Gyermekkorban az is előfordulhat, hogy az alsóbb bélszakaszokban a béltartalom besűrűsödik, ezért nem észlelünk hasmenést, és csak a köldök körül jelentkező görcsös hasi fájdalom az egyetlen tünet. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy a néhány esetben észlelt fejfájás vajon a laktózintolerancia következtében alakult-e ki. A tünetek jelentkezése és hevessége dózisfüggő, az enzimaktivitás mértékének a függvénye, de befolyásolja a gyomorürülés üteme és a vastagbél-baktériumok tevékenysége is. Csekély mennyiségű tejcukrot a laktózérzékenyek többsége jól tolerál. Vannak azonban olyan szenzitív egyének is, akiknek a legkisebb mennyiség is panaszt okoz. Természetesen a hasmenésnek és a hasi diszkomfort érzésnek a laktózintolerancián kívül számos egyéb oka is lehet.

Hogyan diagnosztizálható a laktózintolerancia?

A diagnózis a klinikai tünetek gondos észlelésén és a precíz laboratóriumi vizsgálatokon alapszik.

• Eliminációprovokáció. Ha a tejet kihagyjuk az étrendből, a panaszok gyorsan elmúlnak, ismételt adására pedig visszatérnek.
• Laktózterhelés. Tejcukorral végzett cukorterhelésnél nyert lapos (1,1mmol/l-nél kisebb emelkedést mutató) vércukorgörbe, és a terhelés kapcsán kialakuló hányinger, hányás, hasi fájdalom, haspuffadás, hasmenés stb. együttesen laktózintolerancia mellett szól.
• Kilégzési H2-teszt. A leggyakrabban alkalmazott, és a legmegbízhatóbb vizsgálat. A lehelet normál körülmények között nem tartalmaz H2 gázt, mert a bélcsatorna alsó szakaszában, ahol a bélbaktériumok találhatók, megfelelő enzimműködés és felszívódás esetén nem juthat lebontatlan szénhidrát; az már a vékonybél fel- ső szakaszán felszívódik. De laktózintoleranciában a fel nem szívódott cukorból bakteriális erjedés hatására H2 gáz képződik, mely a bélből felszívódva a kilégzett levegőbe kerül, s ez egyszerű mődszerrel kimutatható.
• Laktázaktivitás mérése szöveti mintából. A laktázhiány vékonybél-biopszia útján nyert szövetmintából is kimutatható, de figyelembe kell venni, hogy az enzimaktivitás a bélfelület különböző részein különböző lehet, és az is igaz, hogy egy piciny szövetmintából nyert értékek alapján nehéz a teljes bélfelület enzimaktivitására következtetni.

Milyen formáit különböztetik meg a tejcukor-érzékenységnek?

Szerzett, vagy másodlagos tejcukor-érzékenység

Igen gyakori klinikai probléma. Bármely életkorban előfordulhat. A bélnyálkahártyát károsító folyamatok következtében másodlagosan fejlődik ki. Leggyakrabban baktériumok, vírusok és paraziták okozta bélfertőzések, krónikus gyulladásos bélbetegségek, lisztérzékenység, tejfehérje-allergia, immunhiányos állapotok, gyógyszeres terápia, sugárkezelés és sebészeti beavatkozások kapcsán alakul ki. A tejcukor-felszívódási zavar hamarabb kialakulhat, mint a többi cukoré, mert a tejcukor bontása csak a vékonybél rövidebb szakaszán történik, míg a többi kettőscukor bontása nagyobb felületen, a vékonybél teljes hosszán végbemehet.

Ehhez még az is hozzájárul, hogy a kettőscukrokat hasító enzimek közül a laktázenzim aktivitása egészséges egyénekben is alacsonyabb, mint a többié, és a legsérülékenyebb. Már enyhe hasmenés kapcsán bekövetkező bélnyálkahártya-károsodás is átmenetileg csökkentheti az enzim aktivitását.

Elsődleges, veleszületett tejcukor-intolerancia

Rendkívül ritka, öröklődő elváltozás. Már a születéskor hiányzik a tejcukorbontó enzim.
A táplálás megkezdése után hamar súlyos tünetek jelentkeznek az újszülöttnél.

Elsődleges, felnőtt típusú tejcukor-intolerancia

Ezeknél az egyéneknél a tejcukorbontó enzim aktivitása 3-5 éves kor után fokozatosan csökkenni kezd, majd megszűnik. Az enzimhiány tünetei általában csak idősebb gyermekeken, illetve felnőttkorban jelentkeznek. Előfordulása az évezredes táplálkozási szokásoknak megfelelően a különböző etnikai csoportokban eltérő mértékű. A fejlődő országok táplálkozását segítő WHO-, FAO-programok tápszeradományai kapcsán tömegesen jelentkező hasmenés okait kutatva ismerték fel, hogy egyes népcsoportokban a csecsemőkor elmúltával laktázenzimhiánnyal kell számolni.

Feltételezik, hogy a laktázaktivitás azoknál a népeknél maradt meg felnőttkorra is, akik étrendjében rendszeresen szerepelt a tej, vagyis az állattenyésztéssel foglalkozók körében. Ott a legkisebb a laktázhiány előfordulása, ahol több mint 1000 éve fogyasztják a tejet. Az sem eldöntött kérdés, hogy melyik a természetes állapot: a laktázaktivitás fennmaradása vagy a hiánya. A laktózintolerancia gyakorisága a különböző népcsoportokban: japán 90 százalék eszkimó 88 százalék ázsiai 55-95 százalék afrikai 50 százalék európai 15 százalék Magyarországon az egészséges gyermekek és fiatal felnőttek kb. 6-7, a 30-49 évesek kb. 15 százalékánál mutatható ki felnőtt típusú laktózintolerancia. Vannak olyan felmérések is, ahol a felnőtt lakosság 37 százalékát találták érintettnek. Ez a szám azonban feltehetően az átmeneti, másodlagos, egyéb bélbetegséghez társuló tejcukor-érzékenységet is magában foglalja.

Elmúlhat-e az érzékenység?

A másodlagos tejcukor-felszívódási zavar a legtöbbször átmeneti jelenség, az alapbetegség gyógyulását követően a tejcukor- érzékenység is megszűnik.

Mi a teendő laktózintolerancia esetén?

A tejcukor-érzékenység kezelése abból áll, hogy a tejcukrot (ill. a tejet és a tejtartalmú ételeket) a laktázhiány súlyosságától függően részben, vagy teljesen kihagyjuk az étrendből. A tejtermékek teljes elhagyása - a tej egyéb értékes komponensei miatt - bizonyos tápanyagok hiányos bevitelét eredményezheti. A tejcukorérzékeny betegek részére orvos írhat fel enzimpótló rágótablettát, melynek alkalmazása megoldást jelenthet. Ilyenkor a tejcukor bontásához szükséges, hiányzó enzimet kívülről, a tablettával visszük be a szervezetünkbe, s használatával a tejes ételeket is fogyaszthatjuk, mert megtörténik a tejcukor bontása. Csecsemőknek - a laktázhiány mértékének megfelelően speciális, csökkentett laktóztartalmú, vagy laktózmentes (pl. szójaalapú) tápszert adunk.

Gyermekek és felnőttek étrendjéből kezdetben rövid ideig teljesen elhagyjuk a tejet, majd fokozatosan, kis mennyiségű tejes ételek beépítésével bővítjük a diétát a tolerancia határáig. Az egyéni toleranciához alkalmazkodó, kis mennyiségű tej adása a nap folyamán több alkalommal is megismételhető. Ha a tejet más ételekkel együtt fogyasztják, a tejcukor kevésbé okoz tüneteket, mintha egymagában adjuk. A tejcukormentes élelmiszerek kiválasztását segíti a tejcukortól mentes élelmiszerek listája. A terméklista a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank gondozásában készült.

A tejcukormentes diétára szorulóknak kíván segítséget nyújtani. (Több, más allergén komponensektől, illetve intoleranciafaktortól mentes élelmiszerlista is segíti a rászorulókat). Azért van rá szükség, mert bár az élelmiszerek jelölése a legtöbb ember számára elegendő információt tartalmaz, a laktózérzékenyeket azonban nem segíti biztonsággal a részletes tájékoztató, és sokszor bizonytalanok lehetnek a laktózmentességet illetően. Ez abból adódik, hogy a tejet nemcsak önállóan fogyasztjuk, hanem más élelmiszerek komponenseként is bekerülhet a szervezetünkbe.

Pl. konzervek, húsipari és sütőipai termékek, ételízesítők, kész- és félkész ételek stb. tartalmazhatnak tejet vagy tejport, tejsavót, s az ilyen élelmiszerek nem illeszthetők be a szigorúan tejcukormentes étrendbe. A tüneteket kiváltó laktóz elkerülését csak az élelmiszerek megbízható nyilvántartása teheti lehetővé. A laktózmentességet az élelmiszer- előállító garantálja, és vállalja, hogy a listán szereplő élelmiszer összetételét a feltüntetett időpontig nem változtatja meg oly módon, hogy az a laktózmentességet befolyásolná. Az élelmiszerlista a szenzitív egyénnek nagy segítséget, az élelmiszerelőállítóknak pedig haszonnövelő tényezőt jelenthet, ha a fogyasztók az ő regisztrált termékeit vásárolják.

Összefoglalva: a tejcukor-érzékenység egy olyan, egyénenként változó erősségű anyagcserezavar, mely életmód-változtatással, odafigyeléssel, diétával, illetve a hiányzó enzim pótlásával nagyon jól kezelhető, karbantartható.

Dr. Barna Mária
A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke

forrás: Patika Tükör - 2002-09-18