A mononukleózis infekciózát, más néven a Pfeiffer-féle mirigylázat az úgynevezett Epstein-Barr vírus (EBV) okozza.
Az EBV emberi herpeszvírus. Az e vírus okozta fertőzés meglehetősen gyakori: Magyarországon az ötéves gyermekek mintegy hetven százaléka átesett már EBV fertőzésen, s a felnőttek kilencvenöt százalékánál is kimutatható egy korábbi fertőzés nyoma. A fertőzés felléphet gyermek- és serdülőkorban, de felnőttkorban is. A betegség lázzal, torokfájással és megnagyobbodott nyirokcsomókkal jár.
A vírus - az orr- és garatnyálkahártya után - megtámadja azokat a limfocitákat, fehérvérsejteket is, melyek az ellenanyag termelésért lennének felelősek. Az Epstein-Barr vírus sokféle tünetet okozhat attól függően, hogy melyik vírustörzs felelős a fertőzésért. Feltételeznek egyéb tényezőket is a tünetek változatosságának hátterében, de ezekre még nem derített fényt az orvostudomány. (Az egyik ismert, a vírus által okozott kórkép az Afrikában gyakori, úgynevezett Burkitt-limfóma.)
Az Epstein-Barr vírus elsődlegesen nyállal, néha vérátömlesztéssel kerül be az emberi szervezetbe. A vírus - a garat területéről - a fertőzés után megszakításokkal akár 18 hónapon át is ürülhet úgy, hogy a páciensnek klinikai tünetet nem okoz. Egyeseknél ez az ürítés akár az egész élete folyamán fennmarad.
Újszülött és kisgyermekkorban a fertőzés általában tünetmentesen zajlik. Ha mégis okoz tünetet, egy banális torokgyulladás vagy mandulagyulladás képében zajlik a fertőzés. A kór lappangási ideje 4-6 hét. A garatgyulladást, lázat, fájdalmas nyirokcsomó-duzzanatokat néhány napos rossz közérzet, izomfájdalom, gyengeség előzi meg. A láz magas lehet, estefelé éri el csúcsát, ilyenkor 39-40 Celsius-fokra is felmehet.
A torokgyulladás, a nyaki nyirokcsomók duzzanata az egész nyak kínzó fájdalmát okozzák. A nyirokcsomó-duzzanat bár a nyakon a legjellemzőbb, általában a test bármely más részén is megfigyelhető. A megnagyobbodott nyirokcsomó tapinthatóvá válik a hónaljárkokban és a lágyékhajlatokban egyaránt. A garat hátoldalán gennyszerű váladékot figyelhetünk meg.
A levertség az első 2-3 hétben a legerősebb, majd fokozatosan csökken, de hónapokig fennmaradhat a koncentráció-képesség csökkenésével együtt.
A betegség szövődménye lehet a lép, a máj megnagyobbodása. Kialakulhat sárgaság, vizenyő is. A megnagyobbodott lép érzékeny lehet. A lépszakadás súlyos, életveszélyes szövődménye nagyon ritka, de számolni kell e lehetőséggel is. A lépnagyobbodást elszenvedett betegeknél - a sérülés veszélye miatt - a sportolás, a torna hosszú hetekig ellenjavallt, s csak az orvos engedélyével javasolt ezeket a mozgásformákat újrakezdeni.
Egyéb, ritka szövődményekkel is találkozhatunk, mint pl. az agyvelő- vagy agyhártyagyulladás, és az epilepsziás görcsök. A betegség hatására viselkedési rendellenességek is kialakulhatnak.
A vérképben emelkedett fehérvérsejt számot, csökkent vérlemezke- és vörösvértestszámot láthatunk. A vérkép a kórkép elmúltával általában spontán rendeződik. Szövődményként felléphet a vörösvértestek szétesése miatt kialakuló vérszegénység, s szívburokgyulladás, szívizomgyulladás is.
A betegség diagnózisa - a tünetek megfigyelésén kívül - laboratóriumi vizsgálattal történik. A laboratóriumi vizsgálat az EBV elleni antitestek kimutatásán alapszik.
A Streptococcus baktérium okozta torokgyulladás nagyon hasonlíthat a mononukleózishoz. E kórképtől a torokváladék-tenyésztéssel különíthetjük el a betegséget. Ez azért fontos, mert a Streptococcus fertőzést antibiotikummal kell kezelni, hogy megelőzzünk súlyos vese-, vagy szívszövődményeket, reumás lázat, míg a mononukleózisban nem szabad antibiotikumot adni.
A betegség heveny szaka általában két hétig tart, utána még több héten át fennmaradhat a fáradékonyság. Az esetek túlnyomó részében a betegség nyomtalanul tűnik el. Halálos kimenetel kevesebb, mint egy százalékban fordul elő. Halálos szövődmény lehet a lépszakadás, az agyvelőgyulladás. A kifejezetten nagyra megnövő nyirokcsomók elzárhatják a légutakat, mely gyors segítség híján szintén halálhoz vezethet. Halálos szövődmény általában csökkent védekezőképességgel rendelkezőknél fordul elő.
A gyógyuláshoz fontos a fekvés, főként az első kéthetes heveny szakaszban, míg a láz, a torokfájás, az igen rossz közérzet uralja a klinikumot. A lépszakadás veszélye miatt a beteg 6-8 hétig ne emelgessen nehéz tárgyakat, ne sportoljon. Nagyon fontos, hogy a küzdősportokat még akkor is kerülni kell 6-8 hétig, ha a lép a betegség alatt nem volt megnagyobbodva.
A súlyos eseteket fertőzőosztályon célszerű kezelni. A vírusellenes szerek nem hatásosak a betegség kezelésében. A kezdeti fáradékonyság, rossz közérzet után kialakuló heveny torokgyulladás, fájdalom, nyelési képtelenség, igen magas láz, és kifejezett nyirokcsomó-duzzanatok alapján mindig gondoljunk a Pfeiffer-féle mirigyláz lehetőségére. Fekvéssel, pihenéssel, gondos odafigyeléssel komoly szövődményeket előzhetünk meg.
Dr. Szirmák Eszter
belgyógyász
forrás: archívum
(Patika Tükör – 060105)
