Méz, méz, édes méz

Méz. Egyszerű, hárombetűs szó. Kinek a tea, kinek Micimackó, kinek a reggeli mézes kenyér jut eszébe róla.

A mézelő méhek a különböző növények virágaiból gyűjtik össze a nektárt, megeszik (nem csak gyűjtögetnek) és előgyomrukban feldolgozzák. Majd a kaptárban a lépsejtekbe öklendezik, így raktározzák. A lépsejtek anyaga a méhviasz, amit sokféleképpen felhasználhatunk, ám táplálkozási célokra inkább a benne rejlő finomságot ajánlom. A boltokban kapható, úgynevezett egyszerű méz is tartalmaz viaszt, mivel sajtolással nyerik ki a lépből. A pergetett mézbe nem kerül méhviasz, hiszen ezt kicsurgatják a lépből. Persze nem csak a viasztartalomtól függ a méz íze, minősége: ezt leginkább az határozza meg, hogy milyen növényekről gyűjtötték a méhek a mézet. Európában magyar specialitásnak számít az akácméz. Ennek világossárga színe és különleges zamata van.

Természetesen nem csak az akác méze finom és egészséges. Ismert és kedvelt hazánkban a virágméz és a hársfavirág méze is (egy fa virágai óránként mintegy 40 gramm borostyánszínű mézet adhatnak).

A méz, bármilyen virágból származzék is, 70-80 százalék invertcukrot (glukóz és fruktóz keveréke) tartalmaz. Ezért igen gyorsan képes feldolgozni a szervezetünk, és igen sok energiát ad. Emellett illóolajakat, fehérjéket, karotint és B2-vitamint is tartalmaz. Finom ízét és jótékony hatásait már régen felismerte és régóta használja az emberiség. Mézzel gyógyítottak nyílt, nehezen gyógyuló sebeket (élénkíti a helyi vérkeringést, így gyorsítja a hegesedés, bőrképződés folyamatát). A szláv népi gyógymód szerint szívpanaszok esetén kell aranyló mézet kanalazgatnunk (esetleg vöröshagymával kombinálva). Azt, hogy remek édesítőszer és nátha ellen a mézes teánál kevés jobb orvosság van, szinte alig merem leírni, annyira ismert.

A méhek azonban nem csak mézet készítenek. A viaszról már esett szó, de a kaptáraknak sokkal fontosabb terméke a méhpempő. Ez az anyag eredetileg a méhkirálynő étke, sokkal több cukrot tartalmaz, és a dolgozók nyála is nagyobb arányban van jelen benne, mint a mézben. A pempő is használható gyógyászati célokra (testi, szellemi frissítő, alapkozmetikum volt az ókorban). Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen igen gazdag B2-, B5-, B6-, E- és H-vitaminban. Jótékony hatását nem feledtük el, hiszen több gyógyszer készül belőle az anyagcsere-folyamatok segítségére, az immunrendszer teljesítményének növelésére, légzőszervi, emésztő rendszeri és májbántalmak kezelésére. A kozmetikának is alapvető anyaga. A belőle előállított krémek és pakolások hatékonyan védik a bőrt, hidratálják és rugalmassá teszik. Mindezt úgy, hogy a bőr légzését nem akadályozzák, és bárki alkalmazhatja ezeket a készítményeket, minden bőrtípusra.

A méhek védik kaptáraikat a különböző baktériumok és kórokozók ellen. Erre a célra egy ragacsos anyagot gyűjtenek be a fák rügyeiről, amit propolisznak (magyarul: méhszuroknak) nevezünk. Ez az anyag remek baktériumölő tulajdonságai mellett hatásos fájdalomcsillapító, és gyorsítja a sebek gyógyulását is. Pontos összetételét még nem ismerjük.

-práger-

forrás: archívum
(Patika Tükör – 010102)