A sebészet úttörői – I.
A modern sebészeti műszerek, eszközök, érzéstelenítő és altató eljárások korában elég nehéz elképzelni, hogy a régi korok orvosai miként is tudtak felülemelkedni azokon a nehézségeken, melyek akkoriban összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban szedték áldozataikat.
Nem túlzás kijelentenünk, hogy az évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt élt gyógyítók felfedezéseiben gyökeredzik az a tudás, ami ma alapját képezi a szikével dolgozó orvosok munkájának.
Az i.e. V-VI. század Hippokratészi iskolájának i.e. 300 körüli, tanítványok általi összefoglalásában részletesen olvashatunk a kötözés technikájáról, a törések és ficamok kezeléséről, a gennyes mellhártyaizzadmány lebocsátásáról, sőt a koponya lékeléséről. A sebkezelésben megjelennek az aszepszis elemei (tisztán tartás, átkötözés). Utóbbi később sajnos háttérbe szorul – a Hippokratészi iskola sok tekintetben fejlettebb szemléletű és gyakorlatú volt utókoránál.
Az I.sz. I. században Celsus a vérerek lekötéséről, a sebek kapcsokkal történő egyesítéséről ír, az ő nevéhez fűződnek a plasztikai "őssebészet" első lépései. Míg a III. században Antillosz légcsőmetszést végez és felfedezi az aneurizmákat (aneurysma – életveszélyes, öblösödő értágulat), a X. században Abulkazim a tüzes vas széleskörű és sikeres alkalmazásával válik ismertté. Ezzel lett ő a kauterizáció úttörője: vérző erek lezárása, beteg szövetek eltávolítása.
A XIII. században Borgognoni tojásfehérjéből(!) készít megkeményedő rögzítőkötést, ópium-mandragóragyökér főzet segítségével altatógőzt használnak, egyre sikeresebb próbálkozások történnek a harctéren szerzett bélsebek sebészi ellátásában. II. Frigyes császár alatt a bonctan fontossága újra előtérbe kerül.
A XV. században a sérvek gyógyítására már többféle műtéti eljárás áll rendelkezésre, valamint debütál a fémből készült drén (drain), azaz a sebváladék elvezetésére szolgáló csövecske, melynek első alkalmazása Chauliac nevéhet fűződik. Pfolspeundt továbbfeljeszti a bélsebészetet, rutinszerűen metsz ki és egyesít bélszakaszokat.
A XVI. században Paré felismeri az áttétes tályogokat, a rekeszsérvet, elsőként végez könyökízület-kiízesítést (amputációnál), v. Gersdorff pedig a kontrakturák és ankílózisok (ankylosis – ízületek zsugorodása) megszüntetésére fejleszt ki mechanikus készülékeket.
A XVII. században Purmann vérátömlesztést végez bárányból emberbe. Felismeri ennek súlyos veszélyét is. A XVIII. században Petit szövődményes középfülgyulladásban masztoidektómiát végez. Ez a fül mögötti csecsnyúlvány légtartalmú sejtjeinek műtéti eltávolítását jelenti, döntő jelentőséggel bírva a betegség gyógyításában. Ugyancsak Petit végzi az első céltudatos epekőműtétet.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu