A kullancsok

A kullancsok világszerte, így Magyarországon is sok bajt és betegséget okoznak. A kullancsfajok biológiájáról, a fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepükről, az ellenük való védekezés módszereiről és a bőrből történő szakszerű eltávolításukról sok tévhit kering a köztudatban. Cikkünk célja, hogy a kullancsokról szóló tévhitek helyett a valós tényeket ismertessük, hogy a természetben mindenki biztonságosabban dolgozhasson, ill. tölthesse a szabadidejét.

A kullancsok támadása

Pókszabású, egységestestű, ízeltlábú, vérszívó élősködők a kullancsok, melyek közül 42 faj honos Magyarországon. A különféle vadfajokon élősködő kullancsfajok többsége kizárólag bizonyos erdei állatokból szív vért - ezek a stenoxen kullancsfajok. Féltucat a száma azoknak a kullancsfajoknak, melyek az embereket és a háziállatokat egyaránt szívesen támadják (euryxen kullancsfajok). Közülük Európában, így hazánkban is, a legnagyobb egyedszámban a közönséges kullancs és a birkakullancs a legelterjedtebb.

A kullancsok támadására két irányból számíthatunk:

• A szemmel rendelkező, látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat lakják és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva, lesből várják áldozatukat, akire alulról kapaszkodnak fel. E stratégiát alkalmazza például a birkakullancs, mely a somogyi legelőkön és a Hortobágyon is őshonos. A belföldi turizmusnak köszönhetően a birkakullancs mára megtelepedett a megyeszékhelyek és a fővárosi házak kertjeiben és közparkjaiban is.

  • A szem nélküli, "vak" kullancsok a lomboserdők lakói. Tájékozódásuk fő szerve az elülső lábaikon lévő Haller-szerv, mely biológiai-kémiai-fizikai "radarként" üzemel: ezzel képesek felderíteni és bemérni a magas fűben bóklászó potenciális áldozatot. Ahhoz, hogy ily módon tájékozódjanak a szemmel nem rendelkező kullancsok, magasra (max. 1,5 m-re) kell mászniuk a cserjék vagy a facsemeték leveleinek árnyékot adó fonákjára. A leveleken tapadókorongos karomban végződő lábaikkal kapaszkodó kullancsok fentről vetik rá magukat áldozatukra. E támadási módot alkalmazza például a közönséges kullancs, mely főleg a csertölgy alapú erdőségek lakója, de országszerte a kertekben és a közparkokban is megtalálható.

    A fertőző betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepük

    A különféle euryxen kullancsfajok egyedfejlődési alakjai (lárva, nimfa, imágó) a vadállatokból szívott vérrel "kapják" a kórokozókat (vírusokat, rickettsiákat, baktériumokat, egy- vagy többsejtű parazitákat) és "oltják" tovább a következő áldozatukba.
    Az ember és a háziállat megfertőzése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében milyen kullancsterjesztette betegség honos, mert annak a kórokozóját oltják tovább az emberbe vagy a háziállatokba.
    A kullancs leggyakrabban a csípésével, pontosabban a szúrásával (nyálával) fertőz. Ám a vérszívó más, további hatféle hatféle fertőzési technikával is "rendelkezik"!

    A kullancsok elleni védekezés

    A természet szűkebb területein (táborhelyek), vagy a zöldövezeti kertekben és parkokban a kullancsveszélyt terület- és/vagy egyedvédelemmel csökkenthetjük.

    • Területvédelem

    Kerülni kell a vadak által tömegesen, gyakorta látogatott helyeket (vadcsapásokat, vadetetőket stb). A házak és az állattartó épületek körül kaszálással, bozót- és rágcsálóirtással kell megszüntetni a kullancsok életterét. Az urbanizált helyektől távol kell tartani az erdei állatokat, különösen a sünöket.
    Másik lehetőség, hogy az adott területet pirimifosz-metil hatóanyagú, kullancsirtó, szabadforgalmú szerrel három hetente permetezzük be.

    • Egyedvédelem

    Használjuk ki, hogy a kullancsok gyűlölik a napfényt.
    A reggeli és a délutáni órákban ne tartózkodjunk kullancsveszélyes területen, s gyermekeinket se hagyjuk a susnyásban az árnyékot adó cserjék alatt szöszmötölni. A búvóhelyet adó hosszú hajunkat tűzzük fel vagy a szezon kezdete előtt vágassuk le, hogy bőrfelszínüket elérhessék a napsugarak, távol tartva így a kullancsokat. A természetben könnyen ellenőrizhető, bő "szafariöltözetben" tartózkodjunk, s gyakran tartsunk "kullancsvizitet".
    A veszélyeztetett területeken élők kullancsencephalitis ellen oltassák be magukat. (A kutyáknak Lyme-kór elleni védőoltás adható.)
    Különféle kullancsriasztó készítmények is kaphatók a patikákban, ezek rendszeres használata is védelmet nyújt.

    A kullancs bőrből történő szakszerű eltávolítása

    A kullancs bőrből való eltávolítására sok hibás eljárásmód él a köztudatban. Sajnos minden hagyományos módszer (zsírral bekenés, csipesszel kicsavarás stb.) a kullancs fuldoklását és gyötrését okozza, minek következtében a vérszívó kínjában kórokozót tartalmazó nyálat köp áldozatába. Tehát az előbb említett, helytelen módszerek éppen az elkerülni kívánt fertőzést idézik elő.
    "A kullancs szakszerűtlen eltávolításakor is történhet fertőződés, ha a kullancs "feje" beleszakad a bőrbe. A szétszakadt kullancs testéből kiömlő kórokozó tartalmú testváladék fertőzi a csípett személyt, s ha körömmel tépték ki a szétszakadó kullancsot, akkor még a körömágyi, hajszálrepedésű sebeken keresztül az eltávolítást végző személy is fertőződhet." (Kimminan nyomán)
    A kullancs nyálmirigyei különböző feladatokat végző nyálat termelnek az érzéstelenítés, a szúrás, a rögzülés, a vérszívás és a kilökődés végzéséhez. A kullancs által terjesztett különféle kórokozók - a csípés kezdetéhez viszonyítva - néhány órától néhány napig terjedő időszakban jutnak át az áldozatba. Azért különböző a különféle vírusok, baktériumok stb. "áldozatba jutásának" ideje, mert a különféle kullancsfajok egyedei eltérő ideig tartózkodnak az áldozat bőrében. További fontos tényező, hogy a kullancs kilencféle nyálmirigyében eltérő kémiai és biológiai környezetet adó nyál termelődik. Ez azt eredményezi, hogy a különböző környezetet igénylő kórokozók "megbeszélik egymás közt", hogy "ki" melyik nyálmirigyet választja a kullancsban, s az adott nyálmirigy funkciója szerinti időpontban a benne lévő mikroorganizmust is befecskendezi az áldozatba.
    A "kullancs nyakában" gyöngyfüzérszerűen húzódnak, párhuzamosan, két sorban a kóranyaggal teli nyálmirigyek. Ez a magyarázata, hogy nem szabad olyan eltávolító eszközt használni, ami éppen ezt a testtájékát ragadja meg, hiszen a nyálmirigyek megszorítása (megnyomása) miatt következhet be a fertőződés.

    A kullancsok által terjesztett fertőző betegségek

    Ha a kullancsok elleni védekezés hiányában kialakul a fertőzés, az alábbi betegségeket szenvedheti el az ember vagy a háziállat az öreg kontinensen:

    • Kullancsencephalitis (agyvelő- és agyhártyagyulladás)

    Fő tünetei: influenzaszerű állapot, láz, hányás, fejfájás, szédülés, bénulás, izom- és ízületi fájdalom stb. E betegség kórokozója elsősorban az embert, ritkán a kutyát is megbetegíti.

    • Lyme borreliosis (Lyme-kór)

    Az egész szervezet betegsége.
    Fő tünetei: kokárdaszerű bőrpír, láz, "nyári influenza"-szerű állapot, arcidegbénulás, látás-, hallás-, egyensúlyzavar, ízületi és izomfájdalom, szívritmuszavar stb.

    • Ehrlichiosis (vérzéses kullancsláz)

    Fő tünetei: láz, fejfájás, hányás, hasi fájdalmak, ízületi és izomfájdalmak stb. A kórokozó az ereket támadja meg, ezért bőr alatti és nyálkahártyabeli vérzések és következményes sárgaság látható a betegen, íny- és orrvérzés kíséretében. Az ember és a háziállat (elsősorban kutya) betegsége.

    • Q-láz (kérdőjeles láz)

    A tünetek az emberen és a háziállatnál a szerint alakulnak, hogy a kórokozó a tüdőt, a májat vagy az ivarszerveket támadja-e meg.

    • Tularemia (nyúlpestis)

    E betegség tünetei a szerint mutatkoznak, hogy a kórokozó milyen úton jutott az ember vagy a háziállat szervezetébe (kullancscsípéssel: "bőrtularemia", légúti fertőzéssel: "tüdőtularemia" stb).

    • Mediterrán foltos láz

    Dél-Európában e betegség kórokozóját a hordozó kutyából a kullancsok "oltják" át az emberbe.
    Fő tünetei: láz, bőrkiütés és pörkös fekély, hányás, tudatzavar stb.

    • Tibola

    Fő tünetei: a kullancscsípés helyén pörkös fekély, nyirokcsomó-duzzanat stb. alakul ki.
    Alapszabály, hogy tünetek megjelenésekor azonnal forduljunk orvoshoz.

    • A felsorolás végére maradt a Babesiosis (vérfestékvizeléses láz), melynek általános tünetein (láz, rossz közérzet stb.) kívül a kórokozó által károsított vörösvérsejtek bomlása okozta vérfestékvizelés a fő tünete. Miért fontos e betegség ismerete? A választ a múlt esztendő kutatási eredményei indokolják. A Babesia microti nevű vérélősködő a csalitjáró pockok és a kizárólag őket csípő Ixodes trianguliceps kullancsok társadalmában cirkulált. Valamilyen okból az előbb említett kullancsokon kívül a közönséges kullancs is a kórokozó hordozójává lépett elő. Így már sajnos megvan annak az esélye, hogy embereket is megbetegítsen e kór.

    Dr. Kapiller Zoltán

    forrás: Patika Tükör - 2004-08-04

  • GYÓGYTORNAPRAXIS.hu – Gyógyítás a teljesség igényével

    Egyszerű szöveg

    • A HTML jelölők használata nem megengedett.
    • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
    • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.