A hegymászókról szóló riportokat, ismeretterjesztő filmeket nézők gyakran hallhatják a kifejezést: hegyibetegség. E szót hallva az embernek félelmetes, esetleg misztikus elképzelései támadhatnak. Honnan, miért és mikor támadhat a csúcsokat ostromlókra ez az alattomos kórság. Tényleg alattomos? Tényleg kiszámíthatatlan? Mit tudunk a hegyibetegségről?
A levegő oxigénje a tüdő hajszálereinek falán keresztül bekerül a vérbe, és ott a vörösvértestekben található fehérjemolekulához, a hemoglobinhoz kapcsolódik. A szövetekben, ahol az oxigén koncentrációja alacsony, a hemoglobin leadja az oxigént, helyette széndioxidot köt meg, amelytől a tüdőben megválik, s az a kilégzéssel távozik el a szervezetből. Ez a gázcsere folyamata, melyet fizikai tényezők, elsősorban az adott gázok légkörben, illetve a szervezet szöveteiben mérhető nyomása befolyásol alapvetően. A nagy magasságokban a légköri levegő ritkább, oxigéntartalma is alacsonyabb.
Ennek megfelelően az adott magasságon a vérben is kevesebb oxigén oldódik, így a szövetek oxigénhiánnyal küzdenek. Megváltozik a vér kémhatása, amely bonyolult idegrendszeri szabályozáson keresztül kihat a légzésre. A légzésszám megnövekszik, a légvételek mélyebbé válnak. A gyorsult légzés következtében több széndioxid távozik a szervezetből, ami végeredményben lúgos irányban tolja el a vér kémhatását.
Felborul a vérben, a szövetközti térben és a sejtekben a nátrium- és a káliumionok eloszlása, ami további komoly biológiai változásokat eredményez, elsősorban azt, hogy megváltozik a folyadékok, elsősorban a víz eloszlása is. Ez vizenyő, ödéma felszaporodásához vezet. Lám, egy ilyen egyszerű fizikai tényező, mint a ritkább levegő, a szervezetben igen bonyolult biokémiai eltérésekhez vezet. Testünk ilyenkor több, oxigénszállításra alkalmas vörösvértest termelésével próbál meg alkalmazkodni a megváltozott külső körülményekhez, ez azonban heteket vesz igénybe.
Fontos a betegség kialakulásával kapcsolatban tudni, hogy nem mindegy, milyen gyorsan és milyen magasra kerül az illető. Általában 2000 m alatt a hegyibetegség nem alakul ki. A gyors emelkedés viszont már gyakorta okoz panaszt 2500 m körül. Azonban a 3000 m-es magassághoz is könnyen alkalmazkodik a szervezet, ha ehhez rendel- kezésre áll néhány nap. Az alkalmazkodáshoz - jóval nagyobb magasságok esetén - viszont hetekre is szükség lehet.
A betegség tünetei igen változatosak. Heveny hegyibetegségben szapora és mélyebb légvételek mellett légszomj és emelkedett pulzusszám tapasztalható. Emellett fejfájás, szédülés, hányinger, látászavarok is felléphetnek. Elsősorban azoknál alakul ki, akik a tengerszintről 1-2 nap alatt kerülnek 2500 m-es magasság fölé.
Pihenés hatására a tünetek néhány nap alatt fokozatosan megszűnnek, míg a nehéz fizikai igénybevétel - például sportolás - fokozza a panaszokat. Nagy magasságban (3000 m) a hegyibetegség légzési és keringési tünetei súlyosbodhatnak, melynek oka, hogy a tüdő szöveteiben víz halmozódik fel. A tüdővizenyő bőséges, habos köpetürítéssel járó köhögést idéz elő. A légszomj igen erős.
Az állapot néhány óra alatt akár életveszélyes mértékig romolhat. A vizenyő nemcsak a tüdőben, hanem az agyban is kialakulhat. Tünete az erős, fokozódó fejfájás. Ezt látászavarok, hallucinációk kísérhetik. A végtagok mozgásai ügyetlenné válnak, ami különösen a kéz és az ujjak mozdulatainál válhat feltűnővé. Ez korán jelezheti a kezdődő agyduzzanat kialakulását.
Szintén gyorsan, órákon belül életveszélyessé válhat a kórkép. Vizenyő a test laza szöveteiben bárhol meggyűlhet, így a végtagokon, bokákon, de a szemhéjakon is. hegyibetegség úgy is okozhat látászavart, hogy a szem ideghártyája alatt található apró erek megpattannak, és a retina bevérzik. A hegyibetegség létrejöttének kockázata a magasság lassú növelésével jelentősen csökkenthető.
Általában elegendő 300-500 méterenként egynapos pihenőt szánni az alkalmazkodásra, de ennek időtartama természetesen egyéntől függően jelentősen eltérő lehet. Étrendi megszorításokkal, a folyadék- és sóbevitel megváltoztatásával, valamint bizonyos gyógyszerek szedésével a tünetek kialakulása megelőzhető.
A heveny hegyibetegség enyhe tünetei pihenés hatására megszűnnek. Azonban a tüdő- és agyvizenyő komoly, életveszélyes állapot kialakulásához vezethet, ezért a beteget a lehető legrövidebb időn belül alacsonyabb szintre kell szállítani. A gyógyszeres kezelés és az oxigénpalack alkalmazása mellett jó szolgálatot tehet egy légmentesen záródó zsák, amelyben pumpával túlnyomás létesíthető, így ezzel egy alacsonyabb szinten lévő légnyomás érhető el.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 020801)
