HDL-koleszterin – amikor a "jó" jelzőt már nem érdemli

Kémcsövek centrifugában
illusztráció (fotó: angellodeco / DepositPhotos)

Sokan tudják, hogy van egy típusa a koleszterinnek, amit a "jó" jelzővel szoktunk illetni. Ez a HDL-koleszterin (HDL – High Density Lipoprotein), amit a laboratóriumi vérvizsgálatok leletein mindenki magasnak szeretne látni, különösen, ha az összkoleszterin- és LDL-szint kedvezőtlenebb képet mutat.

Tény és való, hogy az alacsony – férfiaknál 1 mmol/l, nőknél 1,3 mmol/l alatti – HDL-szint egyértelműen növeli az érelmeszesedés alapú szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezen értékek felett azonban a jó koleszterin valóban elkezdi beváltani a hozzáfűzött reményeket, a kardiovaszkuláris kockázat folyamatosan mérséklődik.

Egy újabb kutatás azonban most megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy ez a védelem egy szinten túl nem erősödik tovább, sőt. A kapcsolat egy hozzávetőleges U-alakot formál. Az alacsony HDL-szint valóban magasabb megbetegedési kockázatot hordoz, ez a kockázat azonban a HDL-szint emelkedésével folyamatosan csökken. A védőhatás kb. 1,5-1,6 mmol/l HDL-koleszterin koncentrációnál tetőzik, azaz itt érünk el az U aljára, a legalacsonyabb megbetegedési kockázathoz. Innen a védőhatás már nem erősödik tovább.

A kockázat akkor csúszik fel az U emelkedő jobb szárára, amikor a HDL-koncentráció meghaladja a 2.3 mmol/l szintet. Ekkor már jó koleszterinről a HDL esetében sem beszélhetünk, a védőhatás elvész, az adatok szerint emelkedni kezd a szív- és érrendszeri betegségek kockázata.

 

Kategória

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.