Szepszis – Derült égből villámcsapás?

A napokban hosszú szenvedés után elhunyt brazil modell (Mariana Bridi da Costa) és hozzátartozói iránti együttérzés szinte kitapintható volt szerte a nagyvilágban, még az egyébként szenzációhajhász média részéről is.

A „rossz belegondolni” ráirányította a figyelmet saját sebezhetőségünkre, a fatális kimenetelű fertőzések lehetőségére, a felismerés és diagnózis, a rendelkezésre álló terápiás beavatkozások korlátaira. A húszéves nő életét veséi, gyomra egy részének és mind a négy végtagjának eltávolításával, azaz testének torzóvá csonkításával sem sikerült megmenteni. Mivel cikkünk az evidencia alapú orvoslás szemszögéből közelít ehhez a megrendítő esethez, a felvetődő lelkiismereti, etikai, az emberi méltósággal kapcsolatos megfontolásokat szánt szándékkal mellőzzük.

Maradnak a száraz tények, melyek szerint a fiatal manöken esete nem példa nélküli, a világon több százezren halnak meg évente fatális kimenetelű vérmérgezésben. Más kérdés, hogy ép immunrendszerű, alapbetegséggel rejtetten sem érintett fiatal emberek, és kompetens orvosi ellátás esetén ritkán torkollik egy banálisnak tűnő fertőzés szepszisbe. A dél-amerikai modell esetével kapcsolatosan számos kérdés merül fel, ideértve megelőző egészségi állapotát, immunstátuszát, életmódját, táplálkozását, valamint magát az orvosi ellátást. Mind olyan faktor, melyek külön-külön is szerepet játszhattak a fertőzés uralhatatlanná válásában.

A hírek szerint a kórokozó a Pseudomonas aeruginosa volt, egy pálca alakú, Gram-negatív festődésű baktérium, amely többnyire a leromlott szervezetet tudja megtámadni. Kórházakban gyakrabban mutatható ki (vízcsapokon, WC-kagylón, orvosi felszereléseken), még folyékony szappanokban, enyhe fertőtlenítőkben is képes túlélni, és jelentős rezisztenciát mutat számos antibiotikummal szemben. Az égési sebek befertőzése, a gyomor és az epeutak mellett főleg a vese, a húgyhólyag, húgyutak hámját, valamint a tüdőt képes rendkívüli, utóbbi esetben (ún. biofilmmel) az immunsejteket is távoltartó módon károsítani. Ramnolipid nevű anyagával blokkolja a légúti csillószőrős mozgást.

Riasztó tulajdonságai és agresszivitása ellenére a Pseudomonas aeruginosa infekciók halálozási gyakorisága – alapbetegség nélkül – nem haladja meg az 5%-ot. Mariana Bridi vagy abba az öt emberbe tartozott, akik száz fertőzöttből – immunkompetens szervezetük ellenére – képtelenek megbirkózni a kórokozóval, vagy egyéb, általunk nem ismert egészségügyi körülmények, meglévő betegség, ellátási hiányosság, késedelem játszhatott közre a halálában.

Egyedeik szórására, a vér és a szervezet elárasztására (bacteriaemia) főként a Gram-negatív baktériumok képesek, de a Gram-pozitív mikrobákhoz köthető esetek száma is növekszik. Klinikailag nehezen különíthetőek el. A kezdet többnyire láz és hidegrázás, bár az esetek egy részében éppen ellenkezőleg hipotermia (<36.4 °C) jelentkezik, vagy csupán hőemelkedése van a betegnek. Korai jel a terhelés nélkül fellépő szapora légzés, amely lúgos irányba tolja el a vér pH-t (alkalózis), ez egy idő után szédüléshez, dezorientációhoz, zavartsághoz vezet. A vérnyomás esése, sokk kialakulása már komoly aggodalomra adhat okot. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei nem irányadóak. A kórokozó kimutatása a vérből történhet (hemokultúra), ez azonban számos esetben álnegatív, olykor álpozitív eredményt ad.

A szepszis alapos gyanúja azonnali intravénás antibiotikum terápiát követel meg, mert késlekedés esetén a tragikus végkifejlet jóval gyakoribb. Ha addig nem válik nyilvánvalóvá, fontos a baktériumok forrásának felderítése (pl. tályog), a vérnyomás fenntartása, a súlyos és diffúz véralvadási zavar (disszeminált intravaszkuláris koaguláció – DIC) megelőzése és kezelése. Adott esetben transzfúzióra is szükség lehet.

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu

2009.01.26

Kategória

Fertőző betegségek / immunológia