Koronavírus elleni oltóanyagra emberi számítás szerint idén nem számíthatunk, bár most valóban komoly erőfeszitéseket tesznek kifejlesztéséért, a folyamat felgyorsításáért.
A korábbi koronavírus járványok nem teljesedtek ki pandémiává, így a vonatkozó vakcinák fejlesztése megállt.
A 2003-as SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome) elleni vakcina munkálataiban négy hónapig tartott a vírus genomjának meghatározása (ez most kínai kutatóknak köszönhetően jóval gyorsabban sikerült), 2004 decemberére azonban a SARS gyakorlatilag kimúlt. Eddig az időpontig 33 oltóanyag kandidált – 31 fejlesztése preklinikai, kettőé pedig klinikai fázisba érve állt le.
A MERS (Middle East Respiratory Syndrome), azaz a közel-keleti koronavírus által okozott betegség esetében (2012) 48 potenciális oltóanyagból 45-nek még a preklinikai fázisban, háromnak pedig klinikai fázisba érve mondtak búcsút. Kár volt, ma sokkal többet tudnánk. Nem véletlenül hallhattuk utóbb egyes kutatóktól és politikusoktól, hogy az emberiség stratégiai érdekei esetén a védekezés kulcsát cégek felett álló nemzetközi együttműködésben kell keresni.
Ennek ellenére bizakodhatunk, hiszen a SARS-CoV-2 ellen ringbe szálló oltóanyagok közül három már klinikai fázisba ért, azaz ezek esetében elkezdődhetnek az emberi szervezetre adaptálás kísérletei. Emellett több tucat oltóanyagot tesztelnek preklinikai fázisban, ezek egy része a következő hónapokban szintén klinikai fázisba kerülhet. A vakcinák fejlesztésének koncepciója és technológiája jelentősen eltérhet egymástól, így szakmai szempontból különösen érdekes lehet, hogy a végén melyek lesznek a befutók.
Sajnos az, hogy egy oltóanyag egerekben ígéretes immunválaszt váltott ki, azaz megfelelő minőségű és mennyiségű ellenanyag (antitest) termelődött a vírus leküzdésére, közel sem jelenti azt, hogy a cél karnyújtásnyira van. A klinikai kísérletek a vakcinák fejlesztésének leghosszabb és legrögösebb útjai. Ezért óvatosak a szakemberek a védőoltás elkészültének leghamarabbi időpontját illetően.
Klorokin – "game changer"?
Léteznek gyógyszerek, melyeket korábban más kórokozókkal szemben hatékonynak találtak, s ezek nagy részét most lóhalálában tesztelni is kezdték. Több tucatról van szó. Egy ilyen járványban nyilván minden esélyt meg kell ragadni, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Elterjedt például, hogy a malária ellen használatos klorokin (chloroquin), illetve ennek hidroxilált változata (hidroxi-klorokin) alkalmas lehet a koronavírus szervezeten belüli megfékezésére. Az eredmények azonban ellentmondásosak, a gyógyszer egyelőre nem tűnik Trump-i szóhasználatban "game changer"-nek, alkalmazása még szakszerű előírás és dózis esetén is súlyos mellékhatásokkal járhat.
Vizsgálata azonban zajlik (különösen gyógyszerkombinációkban), Donald Trump pedig még lelkesebb, lépéseket is tett annak érdekében, hogy a hatóanyag, konkrétan a hidroxilált változat minél nagyobb mennyiségben álljon az amerikaiak rendelkezésére, kerül amibe kerül, tudósok fejcsóválása ide vagy oda.
Tudatában vagyunk annak, hogy itthon is sokan vásároltak ebből a gyógyszerből, de saját kútfőből beszedve kifejezetten veszélyes lehet, a maradandó egészségkárosodástól a fatális végkimenetelig. Intő példa erre annak az arizonai házaspárnak az esete, akik – Trump első kijelentése után – a halaik számára paraziták ellen tartott klorokin-foszfátból szedtek be elegendően annyit, amit a férfi nem élt túl, felesége pedig intenzív ellátásra szorult.
Érdemes megjegyezni, hogy nem mindegy az sem, hogy a klorokin milyen kötésben van, illetve milyen egyéb gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák. Arról már nem is beszélve, hogy az állatgyógyászati készítmények azonos hatóanyag esetén sem csereszabatosak humángyógyászati megfelelőjükkel.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.