Koronavírus elleni oltóanyagra emberi számítás szerint idén nem számíthatunk, bár most valóban komoly erőfeszitéseket tesznek kifejlesztéséért, a folyamat felgyorsításáért. A korábbi koronavírus járványok nem teljesedtek ki pandémiává, így a vonatkozó vakcinák fejlesztése megállt.
A 2003-as SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome) elleni vakcina munkálataiban négy hónapig tartott a vírus genomjának meghatározása (ez most kínai kutatóknak köszönhetően jóval gyorsabban sikerült), 2004 decemberére azonban a SARS gyakorlatilag kimúlt. Eddig az időpontig 33 oltóanyag kandidált – 31 fejlesztése preklinikai, kettőé pedig klinikai fázisba érve állt le.
A MERS (Middle East Respiratory Syndrome), azaz a közel-keleti koronavírus által okozott betegség esetében (2012) 48 potenciális oltóanyagból 45-nek még a preklinikai fázisban, háromnak pedig klinikai fázisba érve mondtak búcsút. Kár volt, ma sokkal többet tudnánk. Nem véletlenül hallhattuk utóbb egyes kutatóktól és politikusoktól, hogy az emberiség stratégiai érdekei esetén a védekezés kulcsát cégek felett álló nemzetközi együttműködésben kell keresni.
Ennek ellenére bizakodhatunk, hiszen a SARS-CoV-2 ellen ringbe szálló oltóanyagok közül három már klinikai fázisba ért, azaz ezek esetében elkezdődhetnek az emberi szervezetre adaptálás kísérletei. Emellett több tucat oltóanyagot tesztelnek preklinikai fázisban, ezek egy része a következő hónapokban szintén klinikai fázisba kerülhet. A vakcinák fejlesztésének koncepciója és technológiája jelentősen eltérhet egymástól, így szakmai szempontból különösen érdekes lehet, hogy a végén melyek lesznek a befutók.
Sajnos az, hogy egy oltóanyag egerekben ígéretes immunválaszt váltott ki, azaz megfelelő minőségű és mennyiségű ellenanyag (antitest) termelődött a vírus leküzdésére, közel sem jelenti azt, hogy a cél karnyújtásnyira van. A klinikai kísérletek a vakcinák fejlesztésének leghosszabb és legrögösebb útjai. Ezért óvatosak a szakemberek a védőoltás elkészültének leghamarabbi időpontját illetően.
Klorokin – "game changer"?
Léteznek gyógyszerek, melyeket korábban más kórokozókkal szemben hatékonynak találtak, s ezek nagy részét most lóhalálában tesztelni is kezdték. Több tucatról van szó. Egy ilyen járványban nyilván minden esélyt meg kell ragadni, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Elterjedt például, hogy a malária ellen használatos klorokin (chloroquin), illetve ennek hidroxilált változata (hidroxi-klorokin) alkalmas lehet a koronavírus szervezeten belüli megfékezésére. Az eredmények azonban ellentmondásosak, a gyógyszer egyelőre nem tűnik Trump-i szóhasználatban "game changer"-nek, alkalmazása még szakszerű előírás és dózis esetén is súlyos mellékhatásokkal járhat.
Vizsgálata azonban zajlik (különösen gyógyszerkombinációkban), Donald Trump pedig még lelkesebb, lépéseket is tett annak érdekében, hogy a hatóanyag, konkrétan a hidroxilált változat minél nagyobb mennyiségben álljon az amerikaiak rendelkezésére, kerül amibe kerül, tudósok fejcsóválása ide vagy oda.
Tudatában vagyunk annak, hogy itthon is sokan vásároltak ebből a gyógyszerből, de saját kútfőből beszedve kifejezetten veszélyes lehet, a maradandó egészségkárosodástól a fatális végkimenetelig. Intő példa erre annak az arizonai házaspárnak az esete, akik – Trump első kijelentése után – a halaik számára paraziták ellen tartott klorokin-foszfátból szedtek be elegendően annyit, amit a férfi nem élt túl, felesége pedig intenzív ellátásra szorult.
Érdemes megjegyezni, hogy nem mindegy az sem, hogy a klorokin milyen kötésben van, illetve milyen egyéb gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák. Arról már nem is beszélve, hogy az állatgyógyászati készítmények azonos hatóanyag esetén sem csereszabatosak humángyógyászati megfelelőjükkel.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu