A lép a hasüreg bal oldalán, a rekeszkupola alatt elhelyezkedő, páratlan szerv. Az emberi test legnagyobb nyirokszerve, átlagosan 150-200 gramm tömegű. Szerepe van a megfelelő immunválasz kialakításában, és – a lépben igen nagy számban megtalálható fehérvérsejtek révén – a szervezetbe kerülő idegen anyagok, kórokozók elpusztításában.
Bizonyos értelemben szűrő funkciót tölt be, mert eltávolítja a vérkeringésből az elöregedett vörösvértesteket. Fontos szerepet játszik a szervezet vasanyagcseréjében is.
Mindezek ellenére a lép nem létfontosságú szerv, számos kórállapot és balesetek miatt is sor kerülhet annak műtéti eltávolítására. Ilyenkor a fentebb felsorolt funkciókat részben egyéb nyirokszervek, nyirokcsomók, részben pedig a máj veszi át.
Egyes vérképzőszervi és nyirokrendszeri daganatok esetén a lép extrém mértékben megnagyobbodhat, kóros működése vérszegénységhez vezet, ilyenkor indokolt a műtéti eltávolítása.
Noha alig kétökölnyi kis szerv, normális körülmények között percenként mintegy 300 ml vér áramlik át rajta. Vékony tokja és puha, szivacsos szerkezete miatt a hasi sérülések kapcsán gyakorta megreped. Ilyenkor akár életveszélyes hasüregi vérzés is kialakulhat. Korábban ebben az esetben is a lép egészének eltávolításával igyekeztek a sebészek megmenteni a beteg életét.
Mára azonban kiderült: noha a lép eltávolítása nem összeegyeztethetetlen az élettel, mégis bizonyos panaszok, elváltozások jelentkezhetnek a műtét után. Ezek a fáradékonyság, levertség, fogyás, hasi panaszok, ingerlékenység. Később ezeket sebgyógyulási zavarok, a fertőzésekre való fokozott hajlam kíséri.
Kisgyermekkorban, 3 éves kor alatt eltávolított lép esetén az immunrendszer még nem kellően fejlődött ki, ezért nagyobb az esélye a súlyos vérmérgezés (szepszis) későbbi kialakulásának. A szepszis veszélye annál nagyobb, minél fiatalabb életkorban történt meg a lépeltávolítás.
A szepszist leggyakrabban egyes tokkal bíró baktériumok (a tüdőgyulladások egy részét előidéző Pneumococcus és Haemophilus, illetve az agyhártyagyulladásért felelős Meningococcus) okozzák. Ezek ellen védőoltásokkal lehet védekezni, ami tehát a lépeltávolításon átesett betegeknél különösen indokolt lehet.
Ma a modern sebészi technika bizonyos esetekben lehetővé teszi az egyébként egészséges, de sérült lép egy részének vagy egészének megőrzését. Speciális szövetragasztókkal, hálókkal, vérzéscsillapító eljárásokkal vagy a lépszövet egy részének átültetésével a lép fontos funkciói részben vagy egészben megőrizhetők.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör 030115)
Kedves Doktor úr/nő!
1982-ben távolították el a lépemet, vérképzőszervi betegség következtében. Női felmenőimnek -szintén. Oltást mi nem kaptunk. Mármint azt nem tudom, hogy műtét után, de hogy azóta nem az teljesen biztos. Nagymamám 1927-es születésű és 20 éves kora előtt műtötték, szóval ő biztos nem kapott. Az lenne a kérdésem, hogy szükséges oltás vagy nem? Én csak nemrégiben tudtam meg, hogy elvileg kellene.
A kor előrehaladtával a szerv megléte esetén is megfontolandók, asplenia esetén hangsúlyosan, háziorvosi konzultáció és ajánlás alapján.
Felnőtteknél alkalmazható védőoltásokról olvashat ezen az oldalon. (szerk.)