A Kapandji-féle funkcionális egység vagy „segmentum mobile” két szomszédos ízület mobilis kapcsolatát jelenti, beleértve az összes anatómiai képletet (csigolyatest, porckorong, nyúlványok, kisízületek, szalagok, izmok).
A mozgásszegmentnek egyszerre két – egymásnak látszólag ellentmondó – feltételnek kell megfelelnie. Egyrészt mobilisnak kell lennie, hogy – összességében – hajlékonyságot tudjon biztosítani, másrészt (a test tengelyében) stabilnak és teherbírónak kell maradnia.
A forgáspont a kisízület, a tengelyirányú terhelés a csigolyatestre és a porckorongra nehezedik, az ellenerőt pedig a csigolyák között és mellett húzódó szalagok és izmok tartása, illetve ereje képezi.
Ha a lapockánkat zárjuk és a hátizmainkat megfeszítjük, kiegyensúlyozzuk a szegmentumon belüli erőviszonyokat, tehermentesítjük a csigolyatestet.
Ha nem húzzuk ki magunkat, akkor passzív függő tartás alakul ki, „lógunk” a szalagokon és izmokon. Ez utóbbiak megnyúlnak, begyulladnak, szekunder entezopátiát, mialgiát, mozgásbeszűkülést okozva.
Görbe háttal ülés, állás vagy járás testtömegünket a csigolyatestekre és a porckorongokra terheli, melynek okán – már középtávon – mozgásszervi problémák egész sora jelentkezhet (középkorúaknál porckorongbetegségek, idősebbeknél mikrofrakturák, csigolyatörések).
Mit jelent a címben lévő három centiméter? Ha zárjuk a lapockáinkat, fejtetővel felfelé nyújtózunk és folyamatos (tudatos) tartáskontrollal segítünk gerincoszlopunknak, akkor legalább ennyivel lehetünk magasabbak. Ami a centimétereknél sokkal fontosabb: hosszú távon megőrizhetjük gerincünk mobilitását és teherbíró képességét.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár