A fülzúgás (tinnitus), mint akusztikus stimuláció nélküli hanghatás, rendszeresen visszatérő kérdése a fül-orr-gégészetnek, mert a probléma nem minden esetben kezelhető hagyományos orvosi beavatkozásokkal. Közös gondja orvosnak, betegnek egyaránt.
A tinnitus nem betegég, hanem egy tünet. De olykor olyan kellemetlen és elviselhetetlen, mint egy tartós, erős fájdalom. Kihatással van az életvitelre, koncentrációs zavart, szorongást és depressziót okoz, befolyásolja a munkaképességet.
Az nem más, mint egy 3.5-4 cm-es kürtő (tuba auditiva), amely átjárást, szellőzést biztosít a középfül számára az orrgarat, végeredményben a külvilág felé.
Közönséges esetben a két fülkürt megnyílása nyeléskor, ásításkor történik, amely a lágyszájpadot emelő és feszítő izmok összehúzódásainak köszönhető. Ezek egyes rostjai a külső harmadát tekintve csontos, belső kétharmadában porcos képlet garatüregi végénél erednek. Az izmok összehúzódásukkor a hártyás beszájadzásokat is megfeszítik; ez az egyszerű mechanizmus nyitja a „szelepeket”. Noha nem minden nyeléskor történik meg mindez, a percenkénti 1-3 megnyílás elegendő a nyomás észrevétlen kiegyenlítődéséhez, a dobüreg szellőzéséhez.
A fülkürt (szerzői nevén Eustach-kürt) szerepe azonban nem merül ki ebben. Némi képzavarral élve a középfül szemétledobója is egyben, hiszen a dobüregnek (ami a dobhártya mögött kezdődik) ez a vezeték teszi lehetővé a fentebb részletezett mechanizmussal segített, csillószőrök közreműködésével végbemenő tisztulását.
A fülzúgás olyan tünet, amely mögött komoly betegség is meghúzódhat. Körültekintő kivizsgálás után azonban a legtöbb esetben szervi ok nem állapítható meg. Ilyenkor ún. idiopathias vagy pszichogén fülzúgásról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy a fül nem zúg, csak a hallásért felelős agykérgi terület aktiválódik, és ezt a tudatunkban fülzúgásként észleljük, éljük meg.
A fülzúgás, latin nevén tinnitus, melynek jelentése csengés, csörgés. Olyan hang hallását jelenti az egyik, vagy mindkét fülben, ritkábban a fejben, ami nem emberen kívüli hangforrásból ered.
Az érintett időnként, vagy tartósan különféle hangokat hall a fülben, fejben. Ez lehet például morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés. Egyesek olyan zajhoz hasonlítják, mint a magasfeszültségű vezeték zúgása, vízcsobogás, repülőgépzaj, motorhang.
A fülzúgás Magyarországon körülbelül 400.000 embert érint. A betegek életkor szerinti megoszlása az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltozott, az 55 év feletti korosztályról a 30-as éveikben járókra tolódott. Kevesen tudják, hogy a gyógyszeres kezelés mellett számos alternatív gyógymód is létezik a fülzúgás kezelésére.
A fülzúgással (tinnitus) együtt élő személyek olyan hangokat hallanak egyik vagy mindkét fülükben, melyeket környezetük nem. Ez a sípolás, kattogás, morajlás, sistergés, dübörgés rendkívül zavaró, csökkenti a koncentrálóképességet, megnehezíti az elalvást és állandó frusztrációt eredményez. Mivel a beteg nem tudja kikapcsolni a hangforrást, állandóan szorong, hogy mikor múlik el vagy jön elő ismételten a hang, amely emeli a stressz-szintet, esetenként ördögi körben erősítve a tüneteket.
Hátterében fülészeti és neurológiai betegségek, bizonyos szervi betegségek, vagy akár trauma, például hirtelen erős zaj, hangos zene állhat. A legtöbb esetben a fülcsengés összefüggésbe hozható a fül elégtelen vérellátásával, amikor a sejtekhez, szövetekhez nem jut elegendő oxigén.
A nozokomiális* fertőzés a kórházi felvételt követő 48 órán túl fellépő fertőzés, amivel a betegek és a kórházi dolgozók egyaránt szembesülhetnek az egészségügyi ellátás során.
A nozokomiális fertőzésre való hajlam endogén és exogén tényezőkre, valamint az infekciókontroll hiányára vezethetők vissza.
- Ne feledje, Kovács úr, az alkohol az ön legnagyobb ellensége!
- Semmi baj, doktor úr - mondja Kovács - én nem vagyok gyáva ember!
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.