Ahol a fülnek is kell a huzat...

Az nem más, mint egy 3.5-4 cm-es kürtő (tuba auditiva), amely átjárást, szellőzést biztosít a középfül számára az orrgarat, végeredményben a külvilág felé.

Közönséges esetben a két fülkürt megnyílása nyeléskor, ásításkor történik, amely a lágyszájpadot emelő és feszítő izmok összehúzódásainak köszönhető. Ezek egyes rostjai a külső harmadát tekintve csontos, belső kétharmadában porcos képlet garatüregi végénél erednek. Az izmok összehúzódásukkor a hártyás beszájadzásokat is megfeszítik; ez az egyszerű mechanizmus nyitja a „szelepeket”. Noha nem minden nyeléskor történik meg mindez, a percenkénti 1-3 megnyílás elegendő a nyomás észrevétlen kiegyenlítődéséhez, a dobüreg szellőzéséhez.

A fülkürt (szerzői nevén Eustach-kürt) szerepe azonban nem merül ki ebben. Némi képzavarral élve a középfül szemétledobója is egyben, hiszen a dobüregnek (ami a dobhártya mögött kezdődik) ez a vezeték teszi lehetővé a fentebb részletezett mechanizmussal segített, csillószőrök közreműködésével végbemenő tisztulását.

Szokás mondani, hogy ami összeköt, az olykor el is választ. A fülkürt esetében ez jól tetten érhető: megakadályozza, hogy az orrgarat felől akár a szájüreg normál flóráját képező baktériumok, akár oda nem tartozó patogének eljussanak a középfülbe. Végül, de nem utolsó sorban hangszigetelő, azaz gátat szab a saját hangszálaink által keltett rezgések középfülbe, a dobhártya belső felszínére terjedésének. Ha ez nem lenne így, saját hangunk, beszédünk zavarba ejtő effektusokkal „gazdagodna”, kárára beszédértésnek, artikulációnak egyaránt.

A tökéletes hallás elengedhetetlen feltétele a fülkürt megfelelő működése. Amíg nincs gond vele, észre sem vesszük. A környezeti nyomás változása azonban hamar tudatosítja ennek a kis szervecskének a jelentőségét. Dombra fel, hegyről le, repülőgépen a tengerszint feletti magasság változása kellemetlen tompa nyomást, teltségérzést okozhat. Érdemes ilyenkor tudatosan nyelni néhányat, ásítani, indokolt esetben – noha kissé bizarr látványt nyújthat – tátogni, tátott szájjal grimaszolni. Aki repülőútja előtt mégoly enyhe felső légúti huruttal küszködik, annak ajánlott orrcseppet használnia, megelőzendő a fülkürt esetleges működészavarát.

Autósoknak is „bedugulhat” a fülük, ahogy – alkattól, a tuba aktivitásától is függően – hegyen-völgyön kerékpározóknak, gyalogosan túrázóknak is. A teendők az előbb leírtakhoz hasonlóak, azzal a kiegészítéssel, hogy néhány korty folyadék, megelőzésre rágógumi rágása is kedvező hatású lehet.

A fülkürt működésének megítélésére egyszerű és könnyen kivitelezhető módszer az ún. Valsalva-manőver: befogott orrnyílások és csukott száj mellet próbálunk levegőt kifújni. A sikeres a manőver átjárhatóságról tesz tanúbizonyságot, azaz mindkét fülünk bedugul (némi plusz levegő kerül a dobüregbe). A nyomásviszonyok hamar helyreállnak, ezt egy-két nyeléssel fel is gyorsíthatjuk.

Előfordul, hogy a művelet során az egyik tuba megnyílik, a másik viszont nem. Az egyébként is többnyire orvosi vizsgálat alatt jelentőséget nyerő manővert ilyenkor nem érdemes erőltetni, inkább pár perccel később megismételni, adott esetben nyálkahártyát lohasztó orrcseppel segíteni. Ha a fülkürtök nem nyílnak meg, a fül-orr-gégész tovább fog vizsgálódni, hiszen az elégtelen tubafunkció nem teszi lehetővé a megfelelő szellőzést, a levegő egy része felszívódhat, negatív nyomás alakulhat ki a dobüregben, kórokozók jelenhetnek meg. Váladék szaporodhat fel, melynek elvezetése értelemszerűen akadályozott. Megszokjuk a tompább hallást, de kialakul egy ördögi kör, ami középfülgyulladásba, elhúzódó esetben komolyabb szövődményekbe is torkollhat.

Banálisnak vélt náthás megbetegedések, meghűlések is vezethetnek az imént taglaltakhoz, amennyiben a hurut magát a fülkürtöt és annak funkcióját is érinti. A tuba hurutja komolyabb tünetekbe fordulás nélkül is elhúzódó lehet, sokszor nehezen gyógyul, manapság pedig a már-már népbetegségnek számító fülzúgás (tinnitus) egyik okaként is számon tartják.

Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu