A nő élete során mintegy ötszázszor kap lehetőséget arra, hogy életet adjon. Vajon mi magyarázza ezt a magas számot, amely oly hatalmas a valóban megszülető néhány gyermekéhez képest? Ráadásul ennél is több petesejt érik meg hiába, hiszen születéskor a nők hárommillió petesejttel rendelkeznek, kamaszkorra már "csupán" négyszázezer marad.
Alacsonyabb szintű létformánk mellett egykor talán több utódunk született. Lehetséges, hogy az evolúciós folyamatok ilyen lassan reagálnak a megváltozott körülményekre? Vagy a természet szeretné megadni a lehetőséget, hogy akkor foganjon gyermekünk, amikor azt a legjobbnak látjuk? Esetleg a szelekciót szolgálja a tény, hogy havonta csak egy sejt, a legéletképesebb érik meg? Minden ciklus során több száz sejt indul fejlődésnek, de csak egy érik meg. Eszerint a petesejtek éppúgy versengenek, mint az ondósejtek?
A menstruáció 3-6 napja alatt az agyalapi mirigy már utasítja a petefészket, hogy kezdje meg a tüszők érlelését. Közülük csak egy érik meg, belsejében a kiszabadulásra váró petesejttel. A nő két petefészke közül havonta csak az egyik dolgozik. A munkát azonban nem igazságosan osztják meg, hiszen nem felváltva termelnek petét. A kutatók nem tudnak választ adni e szerepcsere okára. Eközben a petefészek másik hormonja, a progeszteron a méh nyálkahártyáját készíti elő a petesejt fogadására, arra az esetre, ha a sejt megtermékenyülne, míg a méhbe ér.
A testhőmérséklet csak a tizennegyedik napon emelkedik – akár 37 fok fölé is –, a nők ebből tudhatják, hogy ciklusuk termékeny időszakában járnak. Olyannyira, hogy többnyire az együttlétet is jobban kívánják, mint máskor.
A petesejt elindul a petevezetéken át a méh felé. A következő huszonnégy óra döntő jelentőségű, ennyi idő alatt kell spermiummal találkoznia, ahhoz, hogy a szeretkezésből gyermek szülessen. A nő azonban jóval hosszabb időn át megtermékenyíthető, hiszen a spermium három-öt napig életképes, akár ennyi időt is várhat a nő testében. Ezért a természetes fogamzásgátlás hívei ne csak a tizennegyedik napon, de már előtte is tartóztassák meg magukat.
Akik azonban felkészültek a gyermek fogadására, próbálják minél inkább megközelíteni a középidőt, hiszen az akkor érkező spermium a "legjobb minőségű". A nők termékeny időszakában könnyebb a spermiumok útja. Ilyenkor a szeretkezéstől számított negyedórán belül elérik a célt. A fogamzás akkor jöhet létre a legnagyobb eséllyel, ha az aktus ideje pontosan egybeesik a tüszőrepedéssel és a petesejt petevezetékbe kerülésével. Ennek felismerésére épül a hőmérőzés módszere.
A méhnyak fertőzött ondósejtet nem enged be, s további "társak" pusztulnak el a hüvelyben, illetve a méhnyakban. A bejutott, körülbelül 150 millió ondósejtből alig száz kerül a petesejt közelébe.
A méhbeli környezet a 15. és a 28. nap között válik ideálissá a magzat fejlődéséhez. Ekkor azonban többnyire az derül ki, hogy a szervezet hiába készült, nem alakult ki terhesség, mivel a petesejt nem találkozott spermiummal. A méh falának megvastagodott rétege így feleslegessé válik, és görcsös összehúzódások segítségével vérzést okozva kilökődik.
A termékenység az emberéhez hasonló ciklikusságot csak egyes majomfajoknál mutat. Ennél az állatnál ismert olyan működés is, amikor az ivarsejt-termelődést éppen a közösülés váltja ki.
A nőgyógyászok, szexuálpszichológusok ismerik azt a jelenséget, amikor az egyik vagy másik fél teste nem engedelmeskedik, önkéntelenül is védekezik. Mivel a hormonrendszer idegi és pszichés hatás alatt is áll, a megtermékenyülésnek a kedvezőtlen fizikai adottságok mellett a zaklatott, bizonytalan párkapcsolat, vagy az önmagunkból hiányzó harmónia hiánya is akadálya lehet, de az okok kutatásánál fontos kérdés az is, hogy az együttlétek felszabadult örömet okoznak-e.
Kempf Zita
forrás: archívum
(Patika Tükör – 030604)
